Az Isten megbünteti a’ gonoszokot, kiket útál, a’ jámborokot pedig megáldgya. E’ Zsoltárt Dávid nagy szorongatásai között készítette, mikor hazug és vérengző ellenségeitűl nyomatott: de akkore, mikor az üldöző Saul előtt, vagy akkor, midőn Abszalon előtt megfuramodott? nem bizonyos.
1. A’ Musikamesternek Nechilóthra; Dávid’ Zsoltára. (a)
2. Figyelmezz szavaimra Istenem!
’s fogadd el buzgó esdeklésemet.
3. Hallgasd meg hangos könyörgésemet,
én Istenem, és én Királyom!
mert hozzád buzganak kérelmim.
4. Üdejénn figyelmezz Istenem! szavamra;
Üdeje’ koránn járúlok hozzád, ’s vigyázok. (b)
5. Nem vagy te gonoszságkedvellő Isten;
nem pártolod Te a’ gonosztévőt.
6. Előtted meg nem áll az istentelen;
mind gyűlölöd te a’ gonosztévőköt.
7. Megrontod mind, kik hazugságot szóllanak.
A’ vérszopót és álnokot útállya Jehova. (c)
8. De én nagy irgalmadbúl,
házadba költözök, ’s mély tisztelettel
borúlok arczra szent szekrényed előtt. (d)
9. Vezess igazságodban, Istenem!
és ellenségeim miatt
egyengesd útadot előttem. (e)
10. Mert szájaikban nincs igazság;
veszélyt forralnak szíveikben.
Feltátott sír a’ torkok;
síkosak nyelveik. (f)
11. Fenyitsd meg őköt, Isten!
Hiúkká vállyanak tanáccsaik.
Űzd őköt szét sokasága miatt gonoszságaiknak;
mert pártot ütöttek ellened.
12. Örűlni fognak mind, kik Benned bíznak;
Örökké fognak kiáltani örömökben.
Te őköt oltalmazni, ’s ők Benned örvendezni fognak,
szeretvén nevedet. (g)
13. Mert Te a’ jámbort, Jehova! megáldod,
körűlfoglalván őtet jóvoltoddal pajzs gyanánt. (h)
(a) 1. v. Lásd az Egyházi Értekezés. 3. Köt. 49. old. E’ szónak Nechiloth értelmét annyival bajosabb meghatározni, mivel az Ó Testamentomban csak egyedül itt jön elő.
(b) 4. v. A’ Zsidó boker tesz ugyan annyit is, mint reggel, de közönségesen annyit mint haladék vagy halasztás nélkűl. A’ Zsidó eerak szót a’ Deák adstabo, Káldi pedig elődbe állok igével fordíttya; de illy értelme nincsen. Felvévén tehát az üldözött Dávidnak szoros környűlállásait, az értelem ez: Istenem! késedelem nélkűl intézem hozzád szívemet, segedelmed utánn figyelmezvén; halasztás nélkűl fogadd el kérésemet.
(c) 5 és 6. és 7. v. Belső meggyőződését, és ennél fogva az Istenhez való bizodalmát jelenti ki Dávid, szemei előtt hordozván barátságot színlő, ’s halálát kereső ellenségeit.
(d) 8. v. Dávid’ üdejében nem lévén még építve templom, itt ama’ sátor értetődik, hol a’ frigy’ szekrénnye tartatott, mellyhez arczal fordúlva szoktak volt imádkozni.
(e) 9. v. Istenem! mutasd meg, mikép kerűllyem ki törvénnyeidnek megtartása által ellenségeimnek tőreit? ’s vezess a’ te akaratodonn. Az Isten’ úttya a’ zsidóknál annyi, mint akarattya, parancsolattya. Az Isten’ úttya Dávidra nézve a’ temérdek sok baj és szenvedés volt, hogy az Úrban való bizodalomnak remekje legyen.
(f) 10. v. Mert nincs igazság szájaikban; gonoszság ül szívekenn; bosszúállások hasonló a’ tátott sírhoz, melly többet, meg többet nyel el, soha be nem telvén; csalárdúl hízelkednek nyelveik.
(g) 11. és 12. v. Ezeket a’ szent Író buzgó ragadtatásai között látszik mondani. Azonban a’ Zsidó nyelvjárást tekíntvén, ’s az 5. 6. 7. verseket, mellyekbe Dávid az Istenhez való nagy bizodalmat szinte elrejti, szemünk előtt hordozván, e’ két verset a’ jövendő üdőben is ejthellyük, hogy szavai illy értelemben follyanak: Isten! Meg fogod Te őköt fenyíteni; vesztekre válnak feltételeik; gonoszságoknak sokasága miatt megbuktatod őköt, mert ellened szögezték magokot, – a’ mennyire tudni illik Dávid az Istentűl választott király volt, – ’s látván azt az Igazak, hogy Te engemet, ki ígéretidben bíztam, hatalmas üldözésekbűl kiszabadítsz, örvendezve fognak Tégedet áldani, Benned bízván még akkor is, mikor mindnyájoktúl elhagyatnak.
(h) 13. v. A’ 70. Magyarázók utánn szent Hieronymus és a’ Deák fordító a’ coronasti nos igével élnek; de a’ Zsidó taterenu annyit tesz, mint körülvenni, keríteni. Lásd Király. I. Könyv. 23. R. 26. v.