Egynehány meghódított népek és fejedelmek fel akarnak lázúlni az Israelíták’ Királlya ellen, hogy uraságátúl megmenekedgyenek. De ügyekezetek foganatlan lessz, mivel e’ Királyt az Isten maga választotta, megigérvén neki, hogy ellenségeinn győzedelmeskedik. A’ pártütők tehát megintetnek, hogy e’ haszontalan ügyekezettűl elállyanak. Igen hihető, hogy itt a’ betű szerint való értelemben Dávidrúl van a’ szó. Sion’ hegyénn lakott ő, hol az ő üdejében az Istennek Királyi széke is, a’ frígy’ szekrénnye tündöklött. (A’ Király. 2. Könyv. 6. és 7. Részeiben.) Őtet rendelte helytartójának, Israel’ Királlyának e’ hegyenn az Isten. (A’ Király. 1. Könyv. 16. Rész.) Őneki voltak legtöbb ellenségei, kikenn az Isten segítségével mindnyájokonn győzedelmeskedett. (A’ Király. 2. K. 8. és 10. Rész.) Hogy e’ Zsoltár titkos értelemben Krisztusrúl szóll, az Apost. Cselek. 4. R. 25. v. és 13. R. 33. v. és Szent Pálnak a’ Zsid. írtt Level. 1. R. 5. v. tudva van.
1. Mit háborognak a’ nemzetek?
mit dúlnak fúlnak a’ népek hasztalan?
2. Lázúlnak a’ földnek Királlyai,
követ fúnak a’ Fejedelmek
az Úr és Kentye ellen.
3. „Szaggassuk öszve bilincseiket;
rázzuk le nyakunkrúl igájokot.”
4. Neveti ezeket a’ mennyei Király;
* Zsk4, 273a: Neveti <őköt> ezeket a’ mennyei Király;
gúnyollya őköt az Úr.
* Zsk4, 273a: <a’ legfőbb Úr> gúnyollya őköt az Úr.
5. Haragos dörgéssel szóll majd hozzájok,
villanásival rémítvén szíveket:
* Zsk4, 273a: villanásival elrémítvén <őköt> szíveket:
6. „Kentt helytartómot
Én tettem Sionra,
* Zsk4, 273a: <Királynak> Kentt helytartómot Én tettem Sionra,
Felségemnek lakó hegyére!”
* Zsk4, 273a: <Sionra> Felségemnek lakó hegyére!”
7. Megfejtem e’ szókba foglaltt akarattyát.
Azt mondá Ő nekem: „Fiam vagy te;
ma szültelek!
8. Kérj tőllem;
nemzeteket adok neked örökűl;
birtokod a’ föld’ környéke lessz.
9. Vas hatalommal uralkodsz rajtok;
cserép gyanánt zúzván öszve lázitóikot.”
* Zsk4, 273a: cserép gyanánt zúzván öszve a’ pártütőköt.”
10. Térjetek hát magatokba Királyok!
Vegyétek be a’ jó tanácsot földi Bírók!
11. Szolgállyatok az Úrnak félelemmel;
* Zsk4, 273a: Szolgállyatok az Úrnak borzadással;
hódollyatok neki rettegéssel!
12. Tisztellyétek Fiát, nehogy megharagudván,
öszvetiporjon titeket szándékotokban.
Az ő haragja hirtelen fellobban.
Boldogok, kik szavát hűven fogadgyák.
A’ 2. versben: Az Úr és Kentye ellen. Legfőbb Királlya az Israelitáknak Jehovah volt: (Moyses 2. Könyv. 19. R. 4–6. vv. és 5. K. 32. R. 8–12 vv.) mert az Isten nekik nem csak religyiobéli, hanem polgári törvényeket is adott, mellyeknek tellyesítését megfogadván a’ nép, úgy hódolt az Istennek, mint Királlyának. (Moys. 2. K. 24. R. 7. v. és 5. K. 19. R. és Josue 8. R. 30. és köv. vv.) E’ törvények által tehát a’ Zsidó népenn maga országlott az Isten, és így Israelnek országa az Istennek országa volt, melly az újabb üdőkben Theocratiának neveztetett. (Krónik. 1. K. 28. R. 5. v.)
Mivel az Isten Israel’ országában legfőbb Király volt, mind azok, a’ kik nevében Israelenn uralkodtak, az Istennek helytartói, és így csak Alkirályok voltak. De [85, 285a] nem is volt hatalmokban, az országlásnak módgyát és a’ törvényeket megváltoztatni, mellyeknek nem urai, hanem csak végrehajtói voltak. (A’ Király. 1. K. 13–15 vv. és 3. K. 2. R. 1–4. vv.) Innen történt, hogy Sámuel próféta Sault és Dávidot az Isten’ nevében választotta és szentelte a’ nép’ kormányzóinak, és Jehovah’ helytartóinak. (A’ Király. 1. K. 10. R. 17. és köv vv. és 16. R. 1. és köv. vv.) A’ Királynak felszentelése pedig olajjal való kenés által ment végbe: ez az oka, hogy az Úr’ Kentyének neveztetett. (A’ Király. 1. K. 24. R. 7. v. A’ 88. Zsolt. 21. v.)
Az országlásnak e’ módgyábúl származott a’ Zsidó nyelvnek ama’ különös repte és ünnepi méltósága, valahányszor a’ Királyrúl szó történt. Jehovának királyi székénn ült ő, mivel helytartója, a’ legfőbb Királynak személyviselője volt; (Krónik. 1. K. 28. R. 5. v.) ’s a’ Királynak ellenségei az Istennek ellenségei voltak egyszersmind, mivel ennek nevében országlott. Innen van, hogy e’ második Zsoltárban is Jehovah és az ő helytartója együtt vannak: az Úr és Kentye ellen.
A’ 3. versben a’ Szent Író a’ lázúló Királyokot beszéllteti.
A’ 4. versben ama’ merész kép, melly a’ láthatatlan mennyei Királyt nevetni és gúnyolni rajzollya, arra való, hogy a’ lázúlók’ ügyekezetének foganatlanságát érezhetőbbnek tegye.
Az 5. versben a’ Szent Író az Istent magát beszéllteti, röviden ugyan, de annál hathatósabban: mennydörgéssel tudni illik, és villámlással, ammint méltóságához illik. A’ mennydörgés a’ Zsidóknál a’ haragra gerjedtt Isten’ szavának a’ jelképe; a’ villanás pedig égő lehelletének neveztetik, melly ajaki közűl kitör. (A’ 17. Zsolt. 8–16. vv.)
A’ 7. versben: Fiam vagy te, ma szültelek. A’ Zsidó nyelvben a’ Királyok az Isten’ Fiainak neveztetnek. E’ nevet viselik a’ földi Bírók is. (A’ 81. Zsolt. 1. és 6. vv.) A’ leghatalmasabb Fejedelmek még az Isten’ első szülöttinek is mondatnak, mint Dávid a’ 88. Zsolt. 21. 27. 28. vv., melly nevezethez magyarázás gyanánt oda függesztetik e’ kifejezés: ki a’ földnek’ Királlyait felhaladgya; excelsum prae regibus terrae. Isten’ fiának neveztetik Salamon is a’ Király. 2. K. 7. R. 14. v. – Ma szültelek; a’ koronázás’ napjánn tudni illik, mikor helytartómnak tettelek.
A’ 8. versben: Birtokod a’ föld’ környéke lessz. A’ 88. Zsolt. 25. v. azt igéri Dávidnak az Isten, hogy kezét a’ tengerig terjeszti, jobbját pedig a’ folyókig. Israelnek országa tudni illik, a’ 71. Zsolt. 8. v. szerint, eggyfelűl Eufratesig, másfelűl pedig a’ földközi tengerig nyúlt.
A’ 11. versben félelemmel, rettegéssel. A’ napkeleti Királyoknak vazallussai és szolgái azzal mutatták meg hódolásokot, hogy arczaikra borúltak előtte, azutánn pedig trónussa körűl megállván, parancsolatit várták.
A’ 12. versben: Tisztellyétek Fiát. A’ Síriai textus szerint a’ Zsidó is így szóll: csókollyátok meg fiát: mert a’ napkeletieknél a’ csók a’ hódolásnak jele, ’s a’ hűségnek, engedelmességnek és tiszteletnek szinte záloga volt. A’ hódoló tudni illik vagy saját kezét csókolta meg, vagy a’ Királynak térgyénn fekvő köntöst.