Ezen Zsoltárban Dávid a’ Messiásrúl, vagy is Krisztusrúl szóll, ammint az Apost. Cselek. 4. R. 25. v. és 13. R. 33. v. és szent Pálnak a’ Zsidókhoz írtt Level. 1. R. 5. versébűl tudva vagyon. Elő adgya tudni illik, hogy a’ Messiás Attyátúl, Jehovátúl, mindenek’ Királlyának rendeltetett, kinek engedelmeskednünk kell, ha üdvözűlni akarunk.
A’ kik az egész Régiség’ ellenére e’ Zsoltárt betű szerint Dávidrúl vagy Szalomonrúl veszik, azok a’ jövendölést egész erejétűl megfosztyák; eltüntetik szemek elől a’ most említett új Testamentomi helyeket, ’s magát a’ Zsoltárt érthetetlenné teszik. Az itt foglaltt dolgok Dávidnak örökké országló Fiárúl (Király. 2. Könyv. 7. R.) a’ Messiásrúl valósodnak meg egyedűl, kinek birtoka, ’s idegeníthetetlen öröksége minden nemzetek, ’s a’ világnak legvégső határi. (Rom. 14. R. 9. v. – Corinth. 1. Lev. 15. R. 27. v. – Ephez. 1. R. 22. v. – Mát. 28. R. 18. v.)
1. Mit háborognak a’ nemzetek?
mit dúlnak fúlnak a’ népek hasztalan?
2. Lázúlnak a’ földnek Királlyai,
követ fúnak a’ Fejedelmek
az Úr és Kenttye ellen. (a)
3. „Szaggassuk öszve bilincseiket;
rázzuk le nyakunkrúl igájokot!” (b)
4. Neveti ezeket a’ mennyei Király;
gúnyollya őköt az Úr.
5. Haraggal szóll majd hozzájok,
’s forró hevével elrémíti szíveket. (c)
6. „Királynak Én kentem fel Őtet
Siononn, az én szent hegyemenn!” (d)
7. Elő adom Jehovának végzését:
Azt mondá Ő nekem: „Fiam vagy te;
ma szültelek! (e)
8. Kérj tőllem;
neked adom örökségűl a’ nemzeteket;
’s a’ földnek kerekségét birtokúl. (f)
9. Vashatalommal uralkodsz rajtok;
cserép gyanánt zúzván öszve a’ lázúlókot.” (g)
10. Térjetek hát magatokba Királyok!
Vegyétek be a’ jó tanácsot földi Bírók! (h)
11. Szolgállyatok az Úrnak félelemmel;
hódollyatok neki rettegéssel! (i)
12. Tisztellyétek Fiát, nehogy megharagudván,
öszvetiporjon tikteket szándéktokban.
Az ő haragja hirtelen fellobban.
Boldogok, kik szavát hűven fogadgyák! (k)
(a) Az 1. és 2. versben a’ szent Író szóll: hiában törekednek a’ Messiásnak, vagy is Jehova’ Kenttyének ellenségei. Sault, Dávidot az Úrnak parancsolattyábúl olajjal való kenés által szentelte a’ Próféta a’ nép’ kormányozóinak, ’s innen a’ Király az Úr’ Kenttyének neveztetett. (Király. I. Könyv. 24. R. és a’ 88. Zsolt. 21. v.) A’ Messiás is, mint valamennyi nemzetekenn országló, különös külömböztetéssel Jehova’ Kenttyének mondatott, kit maga az örök Atya kent fel. Act. 4. v. 27. Luc. 4. v. 18. et seqq.
(b) A’ 3. versben a’ szent Író a’ földnek lázúló Királlyait beszéllteti: Ne fogadgyuk el Jehova’ Kenttyének törvénnyeit.
(c) A’ 4. és 5. versben a’ szent Író szóll: A’ mennynek Ura megveti ezen lázúlóknak törekedéseit, felhevűltt haragjában hirtelen megbünteti őköt. A’ Zsidó szó olly réműlést jelent, melly a’ szívet és tagokot szinte elfásíttya. Ama’ merész kép pedig, melly a’ láthatatlan Mennyei Királyt nevetni ’s gúnyolni rajzollya, arravaló, hogy a’ lázúlók’ ügyekezetének foganatlanságát érezhetőbbnek tegye.
(d) A’ 6. versben a’ szent Író magát Jehovát beszéllteti; a’ 7. 8. 9. versekben pedig a’ Messiást. A’ beszéllő személyeknek illy hirtelen változtatása nem szokatlan, sőt még gyakor is a’ szent Írásban.
(e) A’ 7. versnek elejét a’ Deák fordító és Káldi a’ hatodikhoz csatollya. Elő adom (a’ Zsidónak értelme szerint, minden hozzáadás vagy elvétel nélkűl) Jehovának végzését. Azt mondá ő nekem: Fiam vagy Te, ma szültelek. A’ ma szó azon pontot jegyzi, emberiképen szóllván, mellyben az Úr Isten önnön Fiát Messiásnak rendelte.
(f) A’ 8. vers: Kérj tőllem; a’ nemzeteket, és a’ földnek (a’ Zsidó szerint) végső határit, mint tulajdon örökös birtokodot, adom neked. (Rom. 14. R. 9. v. – Corinth. 1. Lev. 15. R. 27. v. – Ephez. 1. R. 21. 22. vv.)
(g) A’ 9. vers Öszvetörőd ellenségeidet erős hatalommal, mint valamelly cserepet. A’ 70. Magyarázók, a’ Deák, és a’ Magyar Fordítók így adgyák: igazgatod őket vas vesszővel: de a’ Zsidó szó annyit tesz, és pedig állandóúl, mint törni, zúzni, és itt a’ királyi hatalomnak a’ lázúlók ellen való gyakorlásrúl vagyon a’ szó.
(h) A’ 10. verstűl fogva végig a’ szent Író szóll: Szállyatok magatokba Királyok! ’s okoskodgyatok meg Földitélők.
(i) A’ 11. versben: Szolgállyatok igaz tisztelettel az Úrnak. A’ napkeletiek arczaikra borúlván, ’s a’ trónus körűl megállván várták Királlyaiknak parancsolatit.
(k) A’ 12. vers. Engedelmesen fogadgyátok el Fiának törvénnyét; nehogy felgerjedvén kevés üdő múlva haragja, elveszejtsen benneteket. A’ Zsidóban: Csókollyátok Fiát. A’ kéz vagy lábcsókolás a’ Keletieknél a’ hódolásnak, sőt még az imádásnak is a’ jele volt. (Lucian. Dial. De Sacrif. Plin. Lib. 28. cap. 2. – Job 31. R. 27. v. – Ozeás. 13. R. 2. v. – A’ Király. 1. Könyv. 19. R. 18. v.) Szent Hieronimus is: Csókollyátok Fiát így fordíttya: imádgyátok tisztán. Azonban ugyanazon Zsidó szó annyit is tesz, mint engedelmeskedni. Moys. 1. Könyv. 41. R. 40. v.