1819 Aa |
Aa |
1820 Ab |
1822 B |
|---|---|---|---|
Egynehány meghódított népek és fejedelmek fel akarnak lázúlni az Israelíták’ Királlya ellen, hogy uraságátúl megmenekedgyenek. De ügyekezetek foganatlan lessz, mivel e’ Királyt az Isten maga választotta, megigérvén neki, hogy ellenségeinn győzedelmeskedik. A’ pártütők tehát megintetnek, hogy e’ haszontalan ügyekezettűl elállyanak. Igen hihető, hogy itt a’ betű szerint való értelemben Dávidrúl van a’ szó. Sion’ hegyénn lakott ő, hol az ő üdejében az Istennek Királyi széke is, a’ frígy’ szekrénnye tündöklött. (A’ Király. 2. Könyv. 6. és 7. Részeiben.) Őtet rendelte helytartójának, Israel’ Királlyának e’ hegyenn az Isten. (A’ Király. 1. Könyv. 16. Rész.) Őneki voltak legtöbb ellenségei, kikenn az Isten segítségével mindnyájokonn győzedelmeskedett. (A’ Király. 2. K. 8. és 10. Rész.) Hogy e’ Zsoltár titkos értelemben Krisztusrúl szóll, az Apost. Cselek. 4. R. 25. v. és 13. R. 33. v. és Szent Pálnak a’ Zsid. írtt Level. 1. R. 5. v. tudva van.
1. Mit háborognak a’ nemzetek?
mit dúlnak fúlnak a’ népek hasztalan?
2. Lázúlnak a’ földnek Királlyai,
követ fúnak a’ Fejedelmek
az Úr és Kentye ellen.
3. „Szaggassuk öszve bilincseiket;
rázzuk le nyakunkrúl igájokot.”
4. Neveti ezeket a’ mennyei Király;
gúnyollya őköt az Úr.
5. Haragos dörgéssel szóll majd hozzájok,
villanásival rémítvén szíveket:
6. „Kentt helytartómot Én tettem Sionra,
Felségemnek lakó hegyére!”
7. Megfejtem e’ szókba foglaltt akarattyát.
Azt mondá Ő nekem: „Fiam vagy te;
ma szültelek!
8. Kérj tőllem;
nemzeteket adok neked örökűl;
birtokod a’ föld’ környéke lessz.
9. Vas hatalommal uralkodsz rajtok;
cserép gyanánt zúzván öszve lázitóikot.”
10. Térjetek hát magatokba Királyok!
Vegyétek be a’ jó tanácsot földi Bírók!
11. Szolgállyatok az Úrnak félelemmel;
hódollyatok neki rettegéssel!
12. Tisztellyétek Fiát, nehogy megharagudván,
öszvetiporjon titeket szándékotokban.
Az ő haragja hirtelen fellobban.
Boldogok, kik szavát hűven fogadgyák.
A’ 2. versben: Az Úr és Kentye ellen. Legfőbb Királlya az Israelitáknak Jehovah volt: (Moyses 2. Könyv. 19. R. 4–6. vv. és 5. K. 32. R. 8–12 vv.) mert az Isten nekik nem csak religyiobéli, hanem polgári törvényeket is adott, mellyeknek tellyesítését megfogadván a’ nép, úgy hódolt az Istennek, mint Királlyának. (Moys. 2. K. 24. R. 7. v. és 5. K. 19. R. és Josue 8. R. 30. és köv. vv.) E’ törvények által tehát a’ Zsidó népenn maga országlott az Isten, és így Israelnek országa az Istennek országa volt, melly az újabb üdőkben Theocratiának neveztetett. (Krónik. 1. K. 28. R. 5. v.)
Mivel az Isten Israel’ országában legfőbb Király volt, mind azok, a’ kik nevében Israelenn uralkodtak, az Istennek helytartói, és így csak Alkirályok voltak. De [85, 285a] nem is volt hatalmokban, az országlásnak módgyát és a’ törvényeket megváltoztatni, mellyeknek nem urai, hanem csak végrehajtói voltak. (A’ Király. 1. K. 13–15 vv. és 3. K. 2. R. 1–4. vv.) Innen történt, hogy Sámuel próféta Sault és Dávidot az Isten’ nevében választotta és szentelte a’ nép’ kormányzóinak, és Jehovah’ helytartóinak. (A’ Király. 1. K. 10. R. 17. és köv vv. és 16. R. 1. és köv. vv.) A’ Királynak felszentelése pedig olajjal való kenés által ment végbe: ez az oka, hogy az Úr’ Kentyének neveztetett. (A’ Király. 1. K. 24. R. 7. v. A’ 88. Zsolt. 21. v.)
Az országlásnak e’ módgyábúl származott a’ Zsidó nyelvnek ama’ különös repte és ünnepi méltósága, valahányszor a’ Királyrúl szó történt. Jehovának királyi székénn ült ő, mivel helytartója, a’ legfőbb Királynak személyviselője volt; (Krónik. 1. K. 28. R. 5. v.) ’s a’ Királynak ellenségei az Istennek ellenségei voltak egyszersmind, mivel ennek nevében országlott. Innen van, hogy e’ második Zsoltárban is Jehovah és az ő helytartója együtt vannak: az Úr és Kentye ellen.
A’ 3. versben a’ Szent Író a’ lázúló Királyokot beszéllteti.
A’ 4. versben ama’ merész kép, melly a’ láthatatlan mennyei Királyt nevetni és gúnyolni rajzollya, arra való, hogy a’ lázúlók’ ügyekezetének foganatlanságát érezhetőbbnek tegye.
Az 5. versben a’ Szent Író az Istent magát beszéllteti, röviden ugyan, de annál hathatósabban: mennydörgéssel tudni illik, és villámlással, ammint méltóságához illik. A’ mennydörgés a’ Zsidóknál a’ haragra gerjedtt Isten’ szavának a’ jelképe; a’ villanás pedig égő lehelletének neveztetik, melly ajaki közűl kitör. (A’ 17. Zsolt. 8–16. vv.)
A’ 7. versben: Fiam vagy te, ma szültelek. A’ Zsidó nyelvben a’ Királyok az Isten’ Fiainak neveztetnek. E’ nevet viselik a’ földi Bírók is. (A’ 81. Zsolt. 1. és 6. vv.) A’ leghatalmasabb Fejedelmek még az Isten’ első szülöttinek is mondatnak, mint Dávid a’ 88. Zsolt. 21. 27. 28. vv., melly nevezethez magyarázás gyanánt oda függesztetik e’ kifejezés: ki a’ földnek’ Királlyait felhaladgya; excelsum prae regibus terrae. Isten’ fiának neveztetik Salamon is a’ Király. 2. K. 7. R. 14. v. – Ma szültelek; a’ koronázás’ napjánn tudni illik, mikor helytartómnak tettelek.
A’ 8. versben: Birtokod a’ föld’ környéke lessz. A’ 88. Zsolt. 25. v. azt igéri Dávidnak az Isten, hogy kezét a’ tengerig terjeszti, jobbját pedig a’ folyókig. Israelnek országa tudni illik, a’ 71. Zsolt. 8. v. szerint, eggyfelűl Eufratesig, másfelűl pedig a’ földközi tengerig nyúlt.
A’ 11. versben félelemmel, rettegéssel. A’ napkeleti Királyoknak vazallussai és szolgái azzal mutatták meg hódolásokot, hogy arczaikra borúltak előtte, azutánn pedig trónussa körűl megállván, parancsolatit várták.
A’ 12. versben: Tisztellyétek Fiát. A’ Síriai textus szerint a’ Zsidó is így szóll: csókollyátok meg fiát: mert a’ napkeletieknél a’ csók a’ hódolásnak jele, ’s a’ hűségnek, engedelmességnek és tiszteletnek szinte záloga volt. A’ hódoló tudni illik vagy saját kezét csókolta meg, vagy a’ Királynak térgyénn fekvő köntöst.
| Hogy e’ Zsoltárnak tárgya a’ Messiás, belső és külső okokkal imígy bizonyíttyák az Írásmagyarázók.
1.) Az itt előterjesztett Király az Isten’ fiának mondatik, kit maga az Isten szült és Királynak kent. Az ő birtoka az egész föld; valamennyi népek és királlyok olly tisztelettel köteleztetnek neki szolgálni, a’ minővel az Istennek, és valaki őbenne bízik, boldognak dücsőittetik. E’ vonások pedig senkire sem illenek, hanem csak Jézusra, az Istennek valóságos fiára, ki religyiója általaz egész földönn uralkodik, és a’ népeket mind megboldogíttya.
2.) Messiás’ országárúl magyarázták e’ Zsoltárt az első Keresztények szent Péterrel és szent Jánossal az Apostolok’ Cselekedetinek IV. 25. szent Pállal ugyanott XIII. 33. és a’ Zsidókhoz I. 5. és V. 5; a’ régi Zsidó írásmagyarázókkal, ’s a’ Görög és Deák Anyaszentegyháznak szent Atyáival eggyütt, úgy hogy szent Hieronymus e’ Zsoltárrúl szóllván, vakmerőségnek mondgya, azt máskép magyarázni akarni, hogysem maga szent Péter Apostol magyarázta.
3.) De az Írásnak új magyarázói még is e’ Zsoltárt Dávidrúl vagy Salamonrúl akarják érteni. Gerhauser über die Psalmen, Bossuet, Lyranus, és Calmet utánn, mind a’ két magyarázást öszve akarja szövetkeztetni a’ 93. és köv. old. és a’ betű szerint valót imígy terjeszti elő a’ 79. oldalonn: „Egynehány meghódított népek és fejedelmek fel akarnak lázúlni az Israeliták’ Királlya ellen, hogy uraságátúl megmenekedgyenek. De ügyekezetek foganatlan lessz, mivel e’ Királyt az Isten maga választotta, megigérvén neki, hogy ellenségeinn győzedelmeskedik. A’ pártütők tehát megintetnek, hogy e’ haszontalan ügyekezettűl elállyanak.Igen hihető, hogy itt a’ betű szerint való értelemben Dávidrúl van a’ szó. Sion’ hegyénn lakott ő, hol az ő üdejében az Istennek királyi széke is, a’ frígynek szekrénnye tündöklött. (Király. 2. Könyv. 6. és 7. Rész.) Őtet rendelte helytartójának, Israel’ Királlyának e’ hegyenn az Isten. (Király. 1. Könyv. 16. Rész.) Őneki voltak legtöbb ellenségei, kikenn az Isten’ segítségével mindnyájokonn győzedelmeskedett. (Király. 2. K. 8. és 10. Rész.)
2. v. Legfőbb Királlya az Israelitáknak Jehovah volt: (Exod. 19. v. 4–6. vv. és Dent. 32. v. 8. 12.) mert az Isten nekik nem csak religyióbéli, hanem polgári törvényeket is adott, mellyeknek tellyesítését megfogadván a’ nép, az Istennek úgy hódolt, mint Királlyának. (Exodi. 24. v. 7. és Dent. 19. Josue 8. v. 30.) E’ törvények által tehát e’ népenn maga országlott az Isten, és így Israelnek országa az Istennek országa volt. (I. Chron. 28. v. 5.) Ezt az újabb üdők Theocratiának nevezték.
Mivel az Isten Israel’ országában legfőbb Király volt, mind azok, a’ kik nevében Israelenn uralkodtak, az Istennek helytartói, és így csak alkirályok voltak. De nem is volt hatalmokban az országlásnak módgyát és a’ törvényeket megváltoztatni, mellyeknek nem urai, hanem csak végrehajtói voltanak. (Király. 1. K. 12. R. 13–15 v. és 3. K. 2. R. 1–4. v.) Innen történt, hogy Samuel Proféta Sault és Dávidot az Isten’ nevében választotta és szentelte a’ nép’ kormányzóinak, és Jehovah’ helytartóinak. (Király. 1. K. 10. R. 17. és köv. v. és 16. R. 1. és köv. v.) A’ Királynak felszentelése pedig olajjal való kenés által ment végbe; ez az oka, hogy az Úr’ Kenttyének neveztetett. (Király. 1. K. 24. R. 7. v. – és a’ 88. Zsolt. 21. v.)
Az országlásnak e’ módgyábúl támadt a’ nyelvnek ama’ különös repte és ünnepi méltósága, valahányszor a’ Királyrúl szó történt. Jehovának királyi székénn ült ő, mivel helytartója, a’ legfőbb Királynak személyviselője volt, (1. Chron. 28. v. 5.) ’s a’ Királynak ellenségei az Istennek ellenségei voltak egyszersmind, mivel ennek nevében országlott. Innen van, hogy e’ második Zsoltárban is Jehovah és az ő helytartója szüntelen együtt vannak: az Úr és Kenttye ellen.
A’ 3. versben a’ Szent Író a’ lázúló Királyokot beszéllteti.
A’ 4. versben ama’ merész kép, melly a’ láthatatlan mennyei Királyt nevetni és gúnyolni rajzollya, arravaló, hogy a’ lázúlók’ ügyekezetének foganatlanságát érezhetőbbnek tegye.
Az 5. versben a’ Szent Író magát az Istent beszéllteti, röviden ugyan, de annál hathatósabban: mennydörgéssel tudni illik, és villámlással, ammint méltóságához illik. A’ mennydörgés a’ Zsidóknál a’ haragra gerjedtt Isten’ szavának a’ jelképe; a’ villanás pedig égő lehelletének neveztetik, melly ajaki közűl kitör. (17. Zsolt. 8–16. v.)
A’ 7. versben: Fiam vagy te, ma szültelek. A’ régi nyelvben a’ Királyok az Isten’ Fiainak neveztetnek. E’ nevet viselik a’ földi bírók is. (81. Zsolt. 1. és 6. v.) A’ leghatalmasabb Fejedelmek még az Isten’ első szülöttinek is mondatnak, mint Dávid a’ 88. Zsolt. 21. 27. 28. v., melly nevezethez magyarázás gyanánt hozzá függesztetik e’ kifejezés: ki a’ földnek’ Királlyait felhaladgya: excelsum prae regibus terrae. Isten’ fiának neveztetik Salamon is a’ Király. 2. K. 7. R. 14. v. – Ma szültelek: a’ koronázás’ napjánn tettelek helytartómnak.
A’ 8. versben: birtokod a’ föld’ környéke lessz. A’ 88. Zsolt. 25. v. azt igéri Dávidnak az Isten, hogy kezét, hatalmát, a’ tengerig terjeszti, jobbját pedig a’ folyókig. Israelnek országa tudni illik Dávid alatt az egyik részrűl Euphratesig, a’ másikrúl pedig egész a’ földközi tengerig nyúlt. (71. Zsolt. 8. v.)
A’ 9. versben a’ cserép edény, melly öszvezúzatik, úgy hogy semmi hasznát se lehessen venni, az ollyan ellenségnek a’ képe, ki úgy meggyőzetik, hogy erejét többé öszve nem szedheti. Jeremiás XIX. 1. 10. 11.
A’ 11. versben félelemmel, rettegéssel. A’ napkeleti Királyoknak vazallussai és szolgái azzal mutatták meg hódolásokot, hogy arczaikra borúltak előtte, azutánn pedig trónussa körűl megállván, parancsolatit várták.
A’ 12. versben: tisztellyétek fiát. A’ Síriai textus szerint a’ Zsidóban is: csókollyátok meg fiát; mert a’ napkeletieknél a’ csók a’ hódolásnak jele, ’s a’ hűségnek, engedelmességnek és tiszteletnek szinte záloga volt. A’ hódoló tudni illik vagy saját kezét csókolta meg, vagy a’ Királynak térgyénn fekvő köntöst.
| Ezen Zsoltárban Dávid a’ Messiásrúl, vagy is Krisztusrúl szóll, ammint az Apost. Cselek. 4. R. 25. v. és 13. R. 33. v. és szent Pálnak a’ Zsidókhoz írtt Level. 1. R. 5. versébűl tudva vagyon. Elő adgya tudni illik, hogy a’ Messiás Attyátúl, Jehovátúl, mindenek’ Királlyának rendeltetett, kinek engedelmeskednünk kell, ha üdvözűlni akarunk.
A’ kik az egész Régiség’ ellenére e’ Zsoltárt betű szerint Dávidrúl vagy Szalomonrúl veszik, azok a’ jövendölést egész erejétűl megfosztyák; eltüntetik szemek elől a’ most említett új Testamentomi helyeket, ’s magát a’ Zsoltárt érthetetlenné teszik. Az itt foglaltt dolgok Dávidnak örökké országló Fiárúl (Király. 2. Könyv. 7. R.) a’ Messiásrúl valósodnak meg egyedűl, kinek birtoka, ’s idegeníthetetlen öröksége minden nemzetek, ’s a’ világnak legvégső határi. (Rom. 14. R. 9. v. – Corinth. 1. Lev. 15. R. 27. v. – Ephez. 1. R. 22. v. – Mát. 28. R. 18. v.)
1. Mit háborognak a’ nemzetek?
mit dúlnak fúlnak a’ népek hasztalan?
2. Lázúlnak a’ földnek Királlyai,
követ fúnak a’ Fejedelmek
az Úr és Kenttye ellen. (a)
3. „Szaggassuk öszve bilincseiket;
rázzuk le nyakunkrúl igájokot!” (b)
4. Neveti ezeket a’ mennyei Király;
gúnyollya őköt az Úr.
5. Haraggal szóll majd hozzájok,
’s forró hevével elrémíti szíveket. (c)
6. „Királynak Én kentem fel Őtet
Siononn, az én szent hegyemenn!” (d)
7. Elő adom Jehovának végzését:
Azt mondá Ő nekem: „Fiam vagy te;
ma szültelek! (e)
8. Kérj tőllem;
neked adom örökségűl a’ nemzeteket;
’s a’ földnek kerekségét birtokúl. (f)
9. Vashatalommal uralkodsz rajtok;
cserép gyanánt zúzván öszve a’ lázúlókot.” (g)
10. Térjetek hát magatokba Királyok!
Vegyétek be a’ jó tanácsot földi Bírók! (h)
11. Szolgállyatok az Úrnak félelemmel;
hódollyatok neki rettegéssel! (i)
12. Tisztellyétek Fiát, nehogy megharagudván,
öszvetiporjon tikteket szándéktokban.
Az ő haragja hirtelen fellobban.
Boldogok, kik szavát hűven fogadgyák! (k)
(a) Az 1. és 2. versben a’ szent Író szóll: hiában törekednek a’ Messiásnak, vagy is Jehova’ Kenttyének ellenségei. Sault, Dávidot az Úrnak parancsolattyábúl olajjal való kenés által szentelte a’ Próféta a’ nép’ kormányozóinak, ’s innen a’ Király az Úr’ Kenttyének neveztetett. (Király. I. Könyv. 24. R. és a’ 88. Zsolt. 21. v.) A’ Messiás is, mint valamennyi nemzetekenn országló, különös külömböztetéssel Jehova’ Kenttyének mondatott, kit maga az örök Atya kent fel. Act. 4. v. 27. Luc. 4. v. 18. et seqq.
(b) A’ 3. versben a’ szent Író a’ földnek lázúló Királlyait beszéllteti: Ne fogadgyuk el Jehova’ Kenttyének törvénnyeit.
(c) A’ 4. és 5. versben a’ szent Író szóll: A’ mennynek Ura megveti ezen lázúlóknak törekedéseit, felhevűltt haragjában hirtelen megbünteti őköt. A’ Zsidó szó olly réműlést jelent, melly a’ szívet és tagokot szinte elfásíttya. Ama’ merész kép pedig, melly a’ láthatatlan Mennyei Királyt nevetni ’s gúnyolni rajzollya, arravaló, hogy a’ lázúlók’ ügyekezetének foganatlanságát érezhetőbbnek tegye.
(d) A’ 6. versben a’ szent Író magát Jehovát beszéllteti; a’ 7. 8. 9. versekben pedig a’ Messiást. A’ beszéllő személyeknek illy hirtelen változtatása nem szokatlan, sőt még gyakor is a’ szent Írásban.
(e) A’ 7. versnek elejét a’ Deák fordító és Káldi a’ hatodikhoz csatollya. Elő adom (a’ Zsidónak értelme szerint, minden hozzáadás vagy elvétel nélkűl) Jehovának végzését. Azt mondá ő nekem: Fiam vagy Te, ma szültelek. A’ ma szó azon pontot jegyzi, emberiképen szóllván, mellyben az Úr Isten önnön Fiát Messiásnak rendelte.
(f) A’ 8. vers: Kérj tőllem; a’ nemzeteket, és a’ földnek (a’ Zsidó szerint) végső határit, mint tulajdon örökös birtokodot, adom neked. (Rom. 14. R. 9. v. – Corinth. 1. Lev. 15. R. 27. v. – Ephez. 1. R. 21. 22. vv.)
(g) A’ 9. vers Öszvetörőd ellenségeidet erős hatalommal, mint valamelly cserepet. A’ 70. Magyarázók, a’ Deák, és a’ Magyar Fordítók így adgyák: igazgatod őket vas vesszővel: de a’ Zsidó szó annyit tesz, és pedig állandóúl, mint törni, zúzni, és itt a’ királyi hatalomnak a’ lázúlók ellen való gyakorlásrúl vagyon a’ szó.
(h) A’ 10. verstűl fogva végig a’ szent Író szóll: Szállyatok magatokba Királyok! ’s okoskodgyatok meg Földitélők.
(i) A’ 11. versben: Szolgállyatok igaz tisztelettel az Úrnak. A’ napkeletiek arczaikra borúlván, ’s a’ trónus körűl megállván várták Királlyaiknak parancsolatit.
(k) A’ 12. vers. Engedelmesen fogadgyátok el Fiának törvénnyét; nehogy felgerjedvén kevés üdő múlva haragja, elveszejtsen benneteket. A’ Zsidóban: Csókollyátok Fiát. A’ kéz vagy lábcsókolás a’ Keletieknél a’ hódolásnak, sőt még az imádásnak is a’ jele volt. (Lucian. Dial. De Sacrif. Plin. Lib. 28. cap. 2. – Job 31. R. 27. v. – Ozeás. 13. R. 2. v. – A’ Király. 1. Könyv. 19. R. 18. v.) Szent Hieronimus is: Csókollyátok Fiát így fordíttya: imádgyátok tisztán. Azonban ugyanazon Zsidó szó annyit is tesz, mint engedelmeskedni. Moys. 1. Könyv. 41. R. 40. v.
|
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:] Versio Káldiana. 1. Miért agyarkodtak a’ Pogányok, ’s a’ népek hiuságokat gondoltak? 2. Fel-állottak a’ föld királyi, és a’ fejedelmek egybe-gyültek, az Úr-ellen, és az ö Kristusa ellen. 3. Szaggassuk-el az ö kötelöket: és vessük-el rólunk igájokat. 4. A’ ki mennyekben lakik, meg-neveti öket: és az Úr meg-tsúfollya őket. 5. Akkor szóll nékik haragjában, és búsúlásában meg-háboríttya öket. 6. Én pedig királlyá rendeltettem töle Sionon az ö szent hegyén, az ö parantsolattyát hirdetvén. 7. Az Úr monda nékem: Én fiam vagy te, én ma szültelek téged. 8. Kérjed tölem, és néked adom a’ Pogányokat örökségül; és birodalomúl a’ föld határit. 9. Igazgatod öket vas veszszövel, és mint a’ fazekas edényét el-rontod öket. 10. És most királyok értsetek: tanúllyatok kik a’ földet itélitek. 11. Szolgállyatok az Úrnak félelemmel: és örvendezzetek néki rettegéssel. 12. Vegyétek-bé a’ fegyelmet, hogy valamikor meg ne haragudgyék az Úr, és el-veszszetek az igaz útról. 13. Mikor hirtelen fel-gerjed az ö haragja, bóldogok minnyájan, a’ kik ö-benne bíznak. 1. Mit háborognak a’ nemzetek?
mit forralnak a’ népek hasztalanságot?
2. Fellázúlnak a’ földnek királlyai,
tanácskozásra gyűlnek öszve a’ fejedelmek
az Úr és az ő Kenttye ellen.
3. „Szaggassuk szét lánczaikot:
vessük el magunkrúl köteleiket!”
4. Neveti ezeket a’ ki a’ mennyben lakik;
gúnyollya őköt az Úr.
5. Haragjában fogja őköt egykor megszóllítani:
fellobbanásával elrémítvén őköt.
6. „Én kentem fel őtet királyomnak,” Szionra, szentségem’ hegyére!
Előterjesztem a’ végzést:
7. Jehovah mondotta nekem: „Fiam vagy te,
ma szültelek tégedet!
8. Kérj tőllem;
’s nemzeteket adok neked örökségűl;
a’ földnek határait rendelem birtokodnak.
9. Királyi vaspálczával töröd öszve őköt:
szétzúzván őköt cserépedény gyanánt.”
10. Okosodgyatok meg tehát királyok!
Vegyétek be a’ tanítást bírói a’ földnek!
11. Félelemmel szolgállyatok Jehovának:
rettegéssel tisztellyétek őtet.
12. Hódollyatok Fiának, hogy meg ne
haragudgyon;
13. Mert nem sokára fellobban haragja. –
Boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
|