Hogy e’ Zsoltárnak tárgya a’ Messiás, belső és külső okokkal imígy bizonyíttyák az Írásmagyarázók.
1.) Az itt előterjesztett Király az Isten’ fiának mondatik, kit maga az Isten szült és Királynak kent. Az ő birtoka az egész föld; valamennyi népek és királlyok olly tisztelettel köteleztetnek neki szolgálni, a’ minővel az Istennek, és valaki őbenne bízik, boldognak dücsőittetik. E’ vonások pedig senkire sem illenek, hanem csak Jézusra, az Istennek valóságos fiára, ki religyiója általaz egész földönn uralkodik, és a’ népeket mind megboldogíttya.
2.) Messiás’ országárúl magyarázták e’ Zsoltárt az első Keresztények szent Péterrel és szent Jánossal az Apostolok’ Cselekedetinek IV. 25. szent Pállal ugyanott XIII. 33. és a’ Zsidókhoz I. 5. és V. 5; a’ régi Zsidó írásmagyarázókkal, ’s a’ Görög és Deák Anyaszentegyháznak szent Atyáival eggyütt, úgy hogy szent Hieronymus e’ Zsoltárrúl szóllván, vakmerőségnek mondgya, azt máskép magyarázni akarni, hogysem maga szent Péter Apostol magyarázta.
3.) De az Írásnak új magyarázói még is e’ Zsoltárt Dávidrúl vagy Salamonrúl akarják érteni. Gerhauser über die Psalmen, Bossuet, Lyranus, és Calmet utánn, mind a’ két magyarázást öszve akarja szövetkeztetni a’ 93. és köv. old. és a’ betű szerint valót imígy terjeszti elő a’ 79. oldalonn: „Egynehány meghódított népek és fejedelmek fel akarnak lázúlni az Israeliták’ Királlya ellen, hogy uraságátúl megmenekedgyenek. De ügyekezetek foganatlan lessz, mivel e’ Királyt az Isten maga választotta, megigérvén neki, hogy ellenségeinn győzedelmeskedik. A’ pártütők tehát megintetnek, hogy e’ haszontalan ügyekezettűl elállyanak.Igen hihető, hogy itt a’ betű szerint való értelemben Dávidrúl van a’ szó. Sion’ hegyénn lakott ő, hol az ő üdejében az Istennek királyi széke is, a’ frígynek szekrénnye tündöklött. (Király. 2. Könyv. 6. és 7. Rész.) Őtet rendelte helytartójának, Israel’ Királlyának e’ hegyenn az Isten. (Király. 1. Könyv. 16. Rész.) Őneki voltak legtöbb ellenségei, kikenn az Isten’ segítségével mindnyájokonn győzedelmeskedett. (Király. 2. K. 8. és 10. Rész.)
2. v. Legfőbb Királlya az Israelitáknak Jehovah volt: (Exod. 19. v. 4–6. vv. és Dent. 32. v. 8. 12.) mert az Isten nekik nem csak religyióbéli, hanem polgári törvényeket is adott, mellyeknek tellyesítését megfogadván a’ nép, az Istennek úgy hódolt, mint Királlyának. (Exodi. 24. v. 7. és Dent. 19. Josue 8. v. 30.) E’ törvények által tehát e’ népenn maga országlott az Isten, és így Israelnek országa az Istennek országa volt. (I. Chron. 28. v. 5.) Ezt az újabb üdők Theocratiának nevezték.
Mivel az Isten Israel’ országában legfőbb Király volt, mind azok, a’ kik nevében Israelenn uralkodtak, az Istennek helytartói, és így csak alkirályok voltak. De nem is volt hatalmokban az országlásnak módgyát és a’ törvényeket megváltoztatni, mellyeknek nem urai, hanem csak végrehajtói voltanak. (Király. 1. K. 12. R. 13–15 v. és 3. K. 2. R. 1–4. v.) Innen történt, hogy Samuel Proféta Sault és Dávidot az Isten’ nevében választotta és szentelte a’ nép’ kormányzóinak, és Jehovah’ helytartóinak. (Király. 1. K. 10. R. 17. és köv. v. és 16. R. 1. és köv. v.) A’ Királynak felszentelése pedig olajjal való kenés által ment végbe; ez az oka, hogy az Úr’ Kenttyének neveztetett. (Király. 1. K. 24. R. 7. v. – és a’ 88. Zsolt. 21. v.)
Az országlásnak e’ módgyábúl támadt a’ nyelvnek ama’ különös repte és ünnepi méltósága, valahányszor a’ Királyrúl szó történt. Jehovának királyi székénn ült ő, mivel helytartója, a’ legfőbb Királynak személyviselője volt, (1. Chron. 28. v. 5.) ’s a’ Királynak ellenségei az Istennek ellenségei voltak egyszersmind, mivel ennek nevében országlott. Innen van, hogy e’ második Zsoltárban is Jehovah és az ő helytartója szüntelen együtt vannak: az Úr és Kenttye ellen.
A’ 3. versben a’ Szent Író a’ lázúló Királyokot beszéllteti.
A’ 4. versben ama’ merész kép, melly a’ láthatatlan mennyei Királyt nevetni és gúnyolni rajzollya, arravaló, hogy a’ lázúlók’ ügyekezetének foganatlanságát érezhetőbbnek tegye.
Az 5. versben a’ Szent Író magát az Istent beszéllteti, röviden ugyan, de annál hathatósabban: mennydörgéssel tudni illik, és villámlással, ammint méltóságához illik. A’ mennydörgés a’ Zsidóknál a’ haragra gerjedtt Isten’ szavának a’ jelképe; a’ villanás pedig égő lehelletének neveztetik, melly ajaki közűl kitör. (17. Zsolt. 8–16. v.)
A’ 7. versben: Fiam vagy te, ma szültelek. A’ régi nyelvben a’ Királyok az Isten’ Fiainak neveztetnek. E’ nevet viselik a’ földi bírók is. (81. Zsolt. 1. és 6. v.) A’ leghatalmasabb Fejedelmek még az Isten’ első szülöttinek is mondatnak, mint Dávid a’ 88. Zsolt. 21. 27. 28. v., melly nevezethez magyarázás gyanánt hozzá függesztetik e’ kifejezés: ki a’ földnek’ Királlyait felhaladgya: excelsum prae regibus terrae. Isten’ fiának neveztetik Salamon is a’ Király. 2. K. 7. R. 14. v. – Ma szültelek: a’ koronázás’ napjánn tettelek helytartómnak.
A’ 8. versben: birtokod a’ föld’ környéke lessz. A’ 88. Zsolt. 25. v. azt igéri Dávidnak az Isten, hogy kezét, hatalmát, a’ tengerig terjeszti, jobbját pedig a’ folyókig. Israelnek országa tudni illik Dávid alatt az egyik részrűl Euphratesig, a’ másikrúl pedig egész a’ földközi tengerig nyúlt. (71. Zsolt. 8. v.)
A’ 9. versben a’ cserép edény, melly öszvezúzatik, úgy hogy semmi hasznát se lehessen venni, az ollyan ellenségnek a’ képe, ki úgy meggyőzetik, hogy erejét többé öszve nem szedheti. Jeremiás XIX. 1. 10. 11.
A’ 11. versben félelemmel, rettegéssel. A’ napkeleti Királyoknak vazallussai és szolgái azzal mutatták meg hódolásokot, hogy arczaikra borúltak előtte, azutánn pedig trónussa körűl megállván, parancsolatit várták.
A’ 12. versben: tisztellyétek fiát. A’ Síriai textus szerint a’ Zsidóban is: csókollyátok meg fiát; mert a’ napkeletieknél a’ csók a’ hódolásnak jele, ’s a’ hűségnek, engedelmességnek és tiszteletnek szinte záloga volt. A’ hódoló tudni illik vagy saját kezét csókolta meg, vagy a’ Királynak térgyénn fekvő köntöst.