1. A’ Musikamesternek, Dávid’ Zsoltára.
2. Az Isten’ dücsősségét az egek beszéllik.
Kézalkotmánnyait a’ mennynek boltya hirdeti.
3. A’ nap a’ napnak adgya át dicséretét:
az éj az éjnek mondgya el magasztalását.
4. Nem olly nyelv ez, nem olly beszéd,
mellyeknek hangjait nem hallani.
5. Kiterjed énekek valamennyi tartományra;
szavok a’ földkerék’ határaira,
hol nyugvó sátort állított a’ napnak.
6. Kilép ez vőlegény gyanánt ágyábúl,
vitéz örömmel futtya át ösvénnyét.
7. Az ég’ határibúl tünik ki,
’s körét megjárván, visszatér hozzájok.
Nincs rejtek, mellybe fénnye át ne hasson.
-----------
8. Az Úr’ törvénnye ép és elmederítő;
bizonymondása hű; a’ kisded bölcs lessz általa.
9. Helyes szabása, és szűörvendeztető;
parancsolattya tiszta, ’s szemvilágosító.
10. Gúnyolhatatlan oktatása és örök;
valók beszédi mind, és igazak.
11. Kívánatosbak sok aranynál, drága kőnél;
a’ méznél, lépes méznél édesebbek.
12. Szolgád is általok oktattatik:
tellyesítések sok jutalmat hoz.
13. De ám! ki láttya át botlásait?
A’ titkosokbúl tisztogass ki engem’.
14. A’ tudvatetteket bocsásd meg hű szolgádnak,
ne tán hogy rajtam urakodgyanak.
Így gáncstalan ’s a’ súlyos bűntűl mentt leszek.
15. Oh! vajha tessenek neked beszédim!
Bár hozzád felhathasson szívem’ indúlattya,
oh! Istenem, Kőszálam, Üdvözítőm!