Aa |
Ab |
1821 Aa |
1822 B |
---|---|---|---|
1. A’ Musikamesternek, Dávid’ Zsoltára.
2. Az Isten’ dücsősségét az egek beszéllik.
Kézalkotmánnyait a’ mennynek boltya hirdeti.
3. A’ nap a’ napnak adgya át dicséretét:
az éj az éjnek mondgya el magasztalását.
4. Nem olly nyelv ez, nem olly beszéd,
mellyeknek hangjait nem hallani.
5. Kiterjed énekek valamennyi tartományra;
szavok a’ földkerék’ határaira,
hol nyugvó sátort állított a’ napnak.
6. Kilép ez vőlegény gyanánt ágyábúl,
vitéz örömmel futtya át ösvénnyét.
7. Az ég’ határibúl tünik ki,
’s körét megjárván, visszatér hozzájok.
Nincs rejtek, mellybe fénnye át ne hasson.
-----------
8. Az Úr’ törvénnye ép és elmederítő;
bizonymondása hű; a’ kisded bölcs lessz általa.
9. Helyes szabása, és szűörvendeztető;
parancsolattya tiszta, ’s szemvilágosító.
10. Gúnyolhatatlan oktatása és örök;
valók beszédi mind, és igazak.
11. Kívánatosbak sok aranynál, drága kőnél;
a’ méznél, lépes méznél édesebbek.
12. Szolgád is általok oktattatik:
tellyesítések sok jutalmat hoz.
13. De ám! ki láttya át botlásait?
A’ titkosokbúl tisztogass ki engem’.
14. A’ tudvatetteket bocsásd meg hű szolgádnak,
ne tán hogy rajtam urakodgyanak.
Így gáncstalan ’s a’ súlyos bűntűl mentt leszek.
15. Oh! vajha tessenek neked beszédim!
Bár hozzád felhathasson szívem’ indúlattya,
oh! Istenem, Kőszálam, Üdvözítőm!
| Nagyon hihető, hogy e’ Zsoltár két külömbféle műdarabbúl van öszvetéve, mellyeknek eggyike a’ Teremtőnek felségét a’ csillagos égnek tekíntetébűl következteti és magosztallya, a’ másika pedig az isteni törvénynek szentségét és jóságát dücsőíti. A’ csillagos ég tudni illik felettünk, bennünk pedig az erkölcsi törvény, két legfelségesebb és álmélkodásra legméltóbb munkája az Istennek, mellyek ezen öszvetett Zsoltárokban érdemek szerint szépen és felségesen rajzoltatnak.
I.
1. A’ Musikamesternek Dávid’ Zsoltára.
2. Az Isten’ dücsősségét az egek beszéllik;
kézalkotmánnyait a’ mennynek boltya hirdeti.
3. A’ nap a’ napnak adgya át dicséretét;
Az éj az éjnek mondgya el magasztalását.
4. Nem olly nyelv ez, nem olly beszéd,
mellyeknek hangjait nem hallani.
5. Kiterjed énekek valamennyi tartományra;
szavok a’ földkerék’ határaira,
hol nyugvó sátort állított a’ napnak.
6. Kilép ez vőlegény gyanánt ágyábúl;
vitéz örömmel futtya át ösvénnyét.
7. Az ég’ határibúl tűnik ki,
’s körét megjárván, visszatér hozzájok.
Nincs rejtek, mellybe fénnye át ne hasson.
II.
8. Az Úr’ törvénnye ép és elmederítő;
bizonymondása hű; a’ kisded bölcs lessz általa.
9. Helyes szabása, és szűörvendeztető;
parancsolattya tiszta, ’s szemvilágosító.
10. Gúnyolhatatlan oktatása és örök;
valók beszédi mind, és igazak.
11. Kívánatosbak sok aranynál, drága kőnél;
a’ méznél, lépes méznél édesebbek.
12. Szolgád is általok oktattatik;
tellyesítések sok jutalmat hoz.
13. De ám! ki láttya át botlásait?
A’ titkosokbúl tisztogass ki engem’.
14. A’ tudvatetteket bocsásd meg hű szolgádnak,
ne tán hogy rajtam urakodgyanak.
Így gáncstalan ’s a’ súlyos bűntűl mentt leszek.
15. Oh! vajha tessenek Neked beszédim!
Bár hozzád felhathasson szívem’ indúlattya,
oh! Istenem! Kőszálam! Üdvözítőm!
|
Az Egyházi Magyar’ Ékesenszóllásrúl való barátságos Tanácskozásoknak Folytatása.
V. Tanácskozás. A’ Rajzoló Beszédrűl. 21. §. […] Az illyen lelkesítésnek számlálhatatlan példáit talállyuk a’ szent Írásban, mellybűl azokot az Egyházi Szónok legfoganatosabban kölcsönözheti: „Az Isten’ dücsősségét az egek beszéllik, úgymond a’ 18. Zsoltár; kézalkotmánnyait a’ mennynek boltya hirdeti. A’ nap a’ napnak adgya át dicséretét; az éj az éjnek mondgya el magasztalását. Nem olly nyelv ez, nem olly beszéd, mellyeknek hangjait nem hallani. Kiterjed énekek valamennyi tartományra; szavok a’ földkerék’ határaira, hol nyugvó sátort állított a’ napnak. Kilép ez vőlegény gyanánt ágyábúl; vitéz örömmel futtya át ösvénnyét. Az ég’ határibúl tünik ki, ’s körét megjárván, visszatér hozzájok. Nincs rejtek, mellybe fénnye át ne hasson.”
|
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]
Versio Káldiana. 1. Végig, Dávid Zsóltára.
2. Az egek az Isten ditsöségét beszéllik, az ö
kezei alkotmányát hirdeti az erösség. 3. A’ nap a’ napnak meg-beszélli az igét, és az éj
az éjnek meg-jelenti a’ tudományt. 4. Nints szóllások, sem beszédek, mellyeknek
szavok ne hallattassék. 5. Minden földre ki-ment az ö zengések: és a’
föld-kereksége határira az ö igéjek. 6. A’ napba helyheztette a’ sátorát és ö mint az
ágyas házából ki-jövö völegény: 7. Vigadott mint az oriás az út futására, az ö ki-
jövetele a’ legfelsőbb égböl: És az ö elöjövése a’ másik végéig: és nints a’ ki
el-rejtse magát az ö melegségétöl. 8. Az Úr’ törvénye makula-nélkül-való, lelkeket
térítvén: az Úr bizonyság-tétele hív, böltseséget adván a’ kiskedeknek. 9. Az Úr igazsági igyenessek; vigasztalván a’
sziveket: az Úr parantsolattya világos, meg- világositván a’ szemeket. 10. Az Úr félelme szent, megmaradván örökkön
örökké: az Úr itéleti igazak, meg-igazúltak ön- magokban. 11. Kivánatosbak az aranynál és sok drága
könél: és édesbek a’ szin-méznél, és a’ lépes- méznél. 12. Mert a’ te szolgád meg-örizi azokat, azoknak
meg őrizésében sok a’ jutalom. 13. A’ vétkeket ki érti? az én titkon-valóimból
tisztits-meg engem. 14. És az idegenektől szabaditsd-meg a’ te
szolgádat. Ha rajtam nem uralkodnak, akkor makula-
nélkül lészek: és nagy vétekböl tisztúlok-meg. 15. És kedvesek lésznek az én szám beszédi: és
a’ szívem elmélkedése te-előtted mindenkor. Uram én segétöm, és megváltóm. 1. A’ Musikamesternek. Dávid’ Zsoltára.
2. Az Isten’ dicsősségét beszélik az egek:
’s kézalkotmánnyát a’ mennynek boltya hirdeti.
3. Az eggyik nap a’ másikának adgya át a’
dücsőítést; az eggyik éj a’ következőnek hirdeti
magasztalását. 4. Nem olly nyelv ez, nem olly beszéd,
mellyeknek hangjait nem hallani.
5. Kiterjed énekek valamennyi tartományokra;
szavok a’ földkereknek határaira,
6. hol nyugvó sátort állított a’ napnak.
Kilép ez vőlegény gyanánt ágyábúl;
’s vitéz örömmel kezdi átfutni ösvénnyét.
7. Az égnek határibúl tűnik ki,
’s körét megjárván, visszatér hozzájok.
Nincs rejtek, mellybe súgárai át ne hassanak.
8. Jehovának törvénnye tökélletes;
a’ lelket megnyugosztallya;
Jehovának oktatása sükeres, bölcsnek tévén az
eggyügyűt. 9. Egyenesek az ő parancsolati; felvidámíttyák
a’ szívet: hagyománnya világos; felderíti a’ szemeket.
10. Az Úrnak félelme tiszta ’s örökké fenn
marad: valók tanításai egyetemben és igazak.
11. Kívánatosabbak a’ tisztúltt aranynak
sokaságánál: a’ méznél, a’ lépes méznél édesebbek.
12. Szolgád is általok oktattatik;
tellyesítések sok jutalmat hoz.
13. Ki láttya át a’ botlásokot?
Tisztogass ki engemet a’ titkosokbúl.
14. Bocsásd meg szolgádnak az önkényűeket is,
ne tán hogy rajtam elhatalmasodgyanak.
Gáncstalan leszek így, a’ sok törvényszegéstűl
megtisztúlván. 15. Óh! vajha tessenek neked beszédim!
Bár felhathasson hozzád szívem’ indúlattya,
oh! Istenem! Kőszálam! Üdvözítőm!
|