Az Egyházi Magyar’ Ékesenszóllásrúl való barátságos Tanácskozásoknak Folytatása.
V. Tanácskozás.
A’ Rajzoló Beszédrűl.
21. §.
[…] Az illyen lelkesítésnek számlálhatatlan példáit talállyuk a’ szent Írásban, mellybűl azokot az Egyházi Szónok legfoganatosabban kölcsönözheti: „Az Isten’ dücsősségét az egek beszéllik, úgymond a’ 18. Zsoltár; kézalkotmánnyait a’ mennynek boltya hirdeti. A’ nap a’ napnak adgya át dicséretét; az éj az éjnek mondgya el magasztalását. Nem olly nyelv ez, nem olly beszéd, mellyeknek hangjait nem hallani. Kiterjed énekek valamennyi tartományra; szavok a’ földkerék’ határaira, hol nyugvó sátort állított a’ napnak. Kilép ez vőlegény gyanánt ágyábúl; vitéz örömmel futtya át ösvénnyét. Az ég’ határibúl tünik ki, ’s körét megjárván, visszatér hozzájok. Nincs rejtek, mellybe fénnye át ne hasson.”