1791-1792 A |
1793 Ba |
1795 szeptember Bb |
1795 Bc |
|---|---|---|---|
Óh! e’ forrásnak partya mellett
Andalgott sokszor Dámonom!
Ez akkor melly szelíden tsörgett, gyöngyhabja
’s melly szép volt akkor Pásztorom!
Mit? Dámont, pártütő Szerelmem!
Még szépnek festheted?
Ah! tsendesedgy, erőtlen Szívem!
Nem ér’tte ég tüzed.
Hajnalkor tsendes énekléssel
Meg jártam berkünk’ réttyeit,
’S meg szedtem Néki gondos kézzel
Flórának legszebb kintseit.
Mit? Dámont, pártütő Szerelmem!
Még emlegetheted?
Ah! tsendesedgy, erőtlen Szívem!
Nem ér’tte ég tüzed.
Orozva ültem oldalához,
Ha fél-mosolygva szunnyadott;
’S ha tsókkal értem homlokához,
Véletlen’ ő is meg lopott.
Mit? Dámont, pártütő Szerelmem!
Igaznak vélheted?
Ah! tsendesedgy, erőtlen Szívem!
Nem ér’tte ég tüzed.
Szerelme bádgyadó szemében
Melly bájos tűzzel tsillogott!
Melly boldog voltam, ha ölében
Szép dallya köztt el altatott.
Mit? Dámont, pártütő Szerelmem!
Hívemnek színeled? festheted?
Ah! tsendesedgy, erőtlen Szívem!
Nem ér’tte ég tüzed.
Hogy egyszer tettetett haraggal
El vontam tőlle képemet,
Ah! melly keserves háborgással
Kérlelte tsalfa szívemet!
Mit? Dámont, pártütő Szerelmem!
Szelídnek nézheted? színeled?
Ah! tsendesedgy, erőtlen Szívem!
Nem ér’tte ég tüzed.
Dórisnak látszik hízelkedni,
’S pirúlva futtya színemet.
Hitetlen! jőjj tsak engesztelni!
Meg nem botsátom vétkedet.
Mit? sírok? és te pártos Mellyem!
Még Dámont séreled?
Ah! érzem én, meg-győzött Szívem!
Hogy ér’tte ég tüzed.
| Óh! e’ forrásnak partya mellett
Andalgott sokszor Pásztorom!
Gyöngyhabja melly szelíden tsörgött!
Ha rá mosolygott Dámonom.
Itt voltak eggyütt zöld tanyáink;
Amott tartottunk aklokat;
E’ réten jártak nyájatskáink,
E’ dombon nyírtuk gyapjokat.
Ő volt eggyetlen boldogságom:
Ő birta jámbor szívemet.
Ő értte, Ég a’ bizonyságom!
Od’ adtam volna éltemet.
Még hajnaltájban, tsendes dallal,
Megjártam berkünk’ rettyeit;
’S megszedtem néki gondos újjal
Flórának legszebb kintseit.
Orozva ültem oldalához,
Ha fél mosolygva szunnyadott:
’S ha tsókkal értem homlokához,
Véletlen’ ő is meglopott.
Hogy egyszer tettetett haraggal
Elvontam tőlle képemet;
Áh! melly keserves háborgással
Kérlelte tsalfa szívemet!
Szerelme bádgyadó szemében
Melly bájos tűzzel tsillogott!
’S melly boldog voltam, míg ölében
Szép énekével múlatott.
De óh! e’ tsalfa boldogságok
Egyszerre múlni kezdenek,
Mint nyáronn a’ megértt virágok,
Mellyekre hővek estenek.
Dórisnak látszik hízelkedni,
’S pirúlva futtya színemet!
Hitetlen! jőjj tsak engesztelni!
Meg nem botsátom vétkedet.
De vallyon szívem’ rejtekéből
mit érzek felfel habzani? — — —
Egy hő könyetske jő szememből;
’S mellyemre látom görgeni.
Jőjj vissza, Dámon! engesztelni;
Ne fusd pirúlva színemet.
Eggy illy könyetske azt igéri,
Hogy megbotsátom vétkedet.
| 1. Stropha
Óh! e’ hantos partyánn
Andalgott sokszor Pásztorom!
’S mëlly vígan szökdösött gyöngyágyánn
Ha rá mosolygott Dámonom.
Itt voltak eggyütt zöld tanyáink;
Amott tartottunk aklokat;
E’ réten jártak nyájatskáink,
E’ dombon nyírtuk gyapjokat.
2. Stropha.
Ah! nálla nélkül puszta nékem
A’ legmosolygóbb tartomány;
>’S a’ merre járok üldöz engem
orczája mint egy látomány.
Ő volt eggyetlen boldogságom:
Ő birta jámbor szívemet.
Ő értte, Ég a’ bizonyságom!
Od’ adtam volna éltemet.
3.
Még hajnaltájban, tsendes dallal,
Megjártam berkünk’ rettyeit;
’S megszedtem néki gondos újjal
Flórának legszebb kintseit.
Orozva ültem oldalához,
Ha még mosolygva szunnyadott:
’S ha tsókkal értem homlokához,
Véletlen’ ő is meglopott.
4.
Hogy egyszer tettetett haraggal
Elvontam tőlle képemet;
Áh! melly keserves háborgással
Kérlelte tsalfa szívemet!
Szerelme bádgyadó szemében
Melly bájos tűzzel tsillogott!
’S melly boldog voltam, míg ölében
Szép énekével múlatott.
5.
De óh! e’ tsalfa boldogságok
Egyszerre múlni kezdenek,
Mint nyáronn a’ megértt virágok,
Mellyekre senyvek estenek.
Dórisnak látszik hízelkedni,
’S pirúlva futtya színemet!
Hitetlen! jőjj tsak engesztelni!
Meg nem botsátom vétkedet.
6.
De vallyon szívem’ rejtekéből
mit érzek felfel habzani? — — —
Egy hő könyetske jő szememből;
’S mellyemre látom görgeni.
Jőjj vissza, Dámon! engesztelni;
Ne fusd pirúlva színemet.
Eggy illy könyetske azt igéri,
Hogy megbotsátom vétkedet.
| Óh! e’ forrásnak hantos partyánn
andalgott sokszor pásztorom!
’S mëlly vígan szökdösött gyöngyágyánn
ha rá mosolygott Dámonom.
Itt voltak ëggyütt zöld tanyáink;
amott tartottunk aklokot;
E’ rétënn jártak nyájacskáink,
e’ dombonn nyírtuk gyapjokot.
Ah! nálla nélkül puszta nékëm
a’ legmosolygóbb tartomány;
’a a’ merre járok üldöz engëm
orczája, mint ëggy látomány.
Ő volt ëggyetlen bodogságom,
ő birta jámbor szívemët.
Ő értte, ég a’ bizonyságom!
Od’ adtam volna éltëmët.
Még hajnaltájban csëndës dallal,
mëgjártam berkünk’ réttyeit;
’S mëgszëdtem néki gondos újjal
Flórának legszëbb kintseit.
Orozva ültem oldalához
ha még mosolygva szunnyadott,
’s ha csókkal értem homlokához,
véletlen’ ő is mëglopott.
Hogy ëgyszër tëttetëtt haraggal
elvontam tőlle képemët,
Ah! mëlly keserves háborgással
Kérlelte tsalfa szívemët!
Szerelme bádgyadó szëmében
mëlly bájos tűzzel tsillogott!
’S mëlly boldog voltam, míg ölében
Szép énekével mulatott.
De ah! e’ csalfa boldogságok
ëgyszërre múlni kezdenek,
mint nyáronn a’ mëgértt virágok,
mëllyekre senyvek estenek.
Dórisnak látszik hízelkëdni,
’S pirúlva futtya színëmët!
Hitetlen! jőjj csak engesztelni!
mëg nem bocsátom vétkëdët.
De vallyon csüggedő szívembűl
mit érzëk fëlfël habzani? — — —
Egy hő könyecske jön szemembűl,
’s mellyemre látom szállani.
Jőjj vissza, Dámon! engesztelni,
ne fussd pirúlva színëmët!
Ëggy illy könyecske azt igéri,
hogy mëgbotsátom vétkëdët.
|