A’ lágy és édes hangzatokhoz szokott Olasz, Magyar, és Frantzia, el-idegenedvén a’ Német Nyelvnek darabossága által, arra az igasságtalanságra ragadtatik, hogy ettől általjában minden érdemet meg-tagad. Pedig nem tsak a’ Harmónica mennyei gyönyörűségekre olvasztó édes rezgése, nem tsak a’ Flautravers öblös szózatja, nem tsak a’ Fortepianó ezüst hangjai kedvesek a’ fülnek. Kitsoda nem hallja a’ tábori muzsika tsengését, vagy a’ Corno harsogását az erdőknek éjeli setétségében érzékeny gyönyörűséggel? A’ Rembrandt szemet ijesztő fekete fóltjait szint olly tisztelettel nézi az Aesthesisi Szemlélő, mint a’ Titián kedves testét. A’ hol a’ szűlő Természet alfőldi szelíd térséget formálni meg-szünt, ott Carpáthusi bértzeket és sziklákat teremtett; de ő ezekben nem kevesebbé szép és tökélletes, mint ama’ munkájában. – – A’ Német Nyelv nem hangzik olly szelíden, mint az a’ három a’ mellyet felyűl említettem; de talám annál alkalmatosabb a’ vad tárgyak ’s dühös indúlatok elő adására. Lássunk itt egy két példát ezekre; másszor majd szelídebb hangzatúakat mutatok elő. – Az itt nyomban következő töredék Klopstocknak Messziásából van véve, a’ második pedig Ódái közzűl. Szokásom szerént Magyar Orthographiával írom-le a’ szókat, hogy azok-is olvashassák, a’ kik Németűl nem tudnak, és érthessék, a’ mit éreztetni akarok; ’s tsak azt jelentem még, hogy az első példában nem a’ valóságos szók, hanem a’ poétai lábok szerént teszem-meg a’ szaggatást úgy hogy a’ melly sor-tag ott két syllabából áll, azt Olvasóim spondaeusnak, a’ melly sor-tag pedig háromból áll, azt dactylusnak vehetik bízvást, mert ezek a’ sorok a’ Németeknél hexametereknek tartattatnak. – A’ második példa Klopstocknak tulajdon metrumára szabatott.