VIII.
II.) CIDLI.
Im Frühlingschatten fand ich sie.
Da band ich sie mit Rosenketten.
Sie fühlt es nicht und schlummerte.
Ich sah sie an. Mein Leben hieng
Mit diesem Blick an ihrem Leben
Ich fühlt es wohl und wust es nicht.
Doch lispelt ich ihr sprachlos zu,
Und rauschte mit den Rosenbaendern.
Da wachte sie vom Schlummer auf.
Sie sah mich an. Ihr Leben hieng.
Mit diesem Blick an meinem Leben.
Und um uns ward Elysium.
VIII.
II.) CSIDLI.
Tavasz árnyékban leltem őt,
’S rózsa-kötéllel kötém-meg.
Nem érzette ’s puhán aludt.
Rá néztem; ’s eggy tekintetemmel
Életem életén függött.
Jól érzem azt: de nem tudám.*Em.( Az 1. vsz. utolsó sorát az Igazító javítja): Érzettem, de nem tudtam azt.
Lassan suttogtam mellette,
’S zörgettem rózsa kötelem’.
Akkor fel-ébredt álmából.
Rám nézett; ’s eggy tekintetével
Élete éltemen függött –
’S Elysium lett körűltünk.
„Hát ennek a’ Paraphrasisa?” – O Barátom, ha azt szívedben nem leled-fel, kérd attól a’ bóldog Ifjútól, a’ ki kedvesének első meg-látásakor, szemeiknek első öszve-ütközésekben érzette hogy szerettetik, érzette hogy ím ez az, a’ kit rég-ólta keresek! „O die ich suchte, und – fand!” a’ mint Klopstock mondja eggy más Ódája’ utólsó sorában.
KAZINCZY.