Homályos az Originál! homályos a’ Fordítás! – Nem lehetne-é világosabb? – Igen; de el-veszti tömöttségét, ’s senki sem fogja többé Klopstockénak esmerni. Lássuk hát eggy kis Periphrasisban, és Minelliusi nótákkal.

 IHR TOD. Kat’ exochen nevezi Theresiát SIE-nek, mintha azt mondaná, hogy nints senki az Asszonyi Nemben a’ ki Theresiával eggy karba tétettethessék. – Ti, a’ kiktől a’ Természet az elevenebb érzést meg-nem tagadta, érezzétek mit tészen ez a’ bátor példátlan újság.

 PERIPHRASIS. – Aludj tsendesen, Te leg-nagyobbika Törzsöködnek! leg-nagyobbika mondom! mert azon Te valál a’ leg-szelídebb. Az vóltál te; ’s azt vési már, örök időkig el-tartandó szíkláiba a’ hízelkedni nem tudó História, a’ meg-hólttaknak részre nem hajló Itélője.

 Sokszor akartalak Tégedet énekemmel magasztalni. Ditsöítésére kész lantom önnön-magától zendűlt-meg a’ leg-kedvesebb hangokkal. Nem szakasztám félbe zengését, mert valamint ő útált mindent a’ mi jó nem vólt, úgy útálom én a’ temjénezők óltárának leg el-vékonyúlttabb felhötskéjét is, a’ hizelkedést.

 Most már bátrabban magasztalhatlak, mert nem élsz! Az Irígység’ kigyói sziszegése sem vádolhat most hizelkedéssel engemet. Forróan tiszteltelek én Téged mindenkor, ’s imé lantom húrjairól ájúlttan esnek-el kezeim bánatom miatt.

 Tsak eggy lánggal lobogó szót tehát! tsak eggy Istenek beszédéhez hasonlító harsány szózatot: Fiad nemes büszkeségének hevében sírásra fakadva, hírt-szomjúzva, gátlásokkal törekedve, viaskodva fog probát tenni, ha Tégedet el-érhet é?

 Tekintsen-bé az ősz fejű Friedrich a jövendő idökre, ha a’ Hólttaknak Itélője, a’ meg-nem vesztegethető História, azt mondja é felőle, hogy Téged el-ért.

 Aludj tsendesen Theresia. – Álom lehetne é mostani lételed? Nem; Te most a’ jobb Világokon még szelídebb, még jól-tévőbb, még nemesebb tetteket követsz-el; ’s a’ leg-édesebb jutalmat leled azoknak el-követésekben.