A’ Brittusok is a’ Rómaiak járma alá hajlottak, ’s valamint a’ Gallusok el-fogadták törvényeiket.

 A’ Rómaiak bírodalma előtt ezeket a’ Népeket Druidák igazgatták, kiknek tanításaik törvény gyanánt valának.

 A’ házigazdák ö közöttök élet-halállal bírtak feleségeik ’s gyermekeik felett. A’ külfőldi kereskedés tilalmas vala nálok; magok fojtották-meg foglyaikat, ’s Isteneiknek áldozatúl mutatták-bé.

 A’ Rómaiak a’ magok hatalmokat ’s törvényeiket ezen Népeknél szintén a’ Honó-rius idejéig tartották-fenn, a’ ki az Anglusoknak 410dikben szabadságokat eggy nevezetes fogadás által adta vissza.

 A’ Meklenburgból által-evezett Piktusok öszve-elegyedtek a’ Scotusokkal, ’s öszve-vetett erővel rohantak a’ Brittusokra. A’ Brittusok nem kapván elég segítséget a’ Rómaiaktól, ’s erejeket mindég fogyni látván, a’ Szaxokhoz folyamodtak; kik 150. esztendeig tartott haborújok után meg-vették az egész szigetet, ’s segítő társaikból Urokká lettek.

 Az Anglo-Saxok Brittanniába ugyan azon Törvényeket vitték által, a’ mellyek alatt hajdan Germaniában éltek. Hét Országra oszták Angliát, ’s ezeknek mindenike különösen igazgattatott. Közönséges Gyülekezeteket rendeltek, mellyeket Wittenagemot-nak neveztek, az az: Bőltsek tanátsának, és a’ melly az Ország Nagyjaiból, a’ Népből és a’ Paraszt Rendből állott. Ezen igazgatás módja, melly egyszerre monarchiai-is aristocratiai-is és democratiai-is vala, mostanáiglan tartattatott-fenn. Még most-is a’ leg-felsőbb hatalom a’ Király, a’ Felsö-, és az Alsó-Ház közt vagyon fel-osztva.

 A’ Nagy Alfred vala az, a’ ki Ángliának leg-először adott eggyüvé szedett Törvényt. Szelídek vóltak azok, de még is kegyetlenek azon-hívatalt viselő Tisztek eránt, a’ kikre ki-világosodott hogy pénz vagy más adomány által meg-vesztegettettek. A’ Történetek azt említik felőle hogy eggy esztendő alatt 40. Bírót akasztatott-fel ezen okon.

 A’ Nagy Alfred Codexe szerént minden Anglusnak, a’ ki ellen valamelly gonoszságbéli vád támadott, a’ maga Pair-ja által kellett meg-ítéltetni; ’s ez még most is így vagyon.

 Ánglia más alakba öltözött, minekutánna azt Wilhelm Normandiai Hertzeg, (a’ ki Londonban 1066ban koronáztata meg) fegyverrel meg-vette. Ő új fő Törvény-székeket állított fel, mellyből az Exchequeri Törvényszék még most is fen-van.

 Ez a’ Törvényszék mindenüvé késérte a’ Királyt. A’ Papi Törvényszéket el-választotta a’ Világitól, ’s az ö Törvényei közt, mellyeket Normanniai nyelven adott-ki, leg-keményebb a’ Vadászat tilalmazása vala, mellynek által-hágása kéz tsonkítással, sőt halállal is büntettetett.

 A’ Diadalmas Wilhelm ideje után a’ Királyok külömbféle Chartreket adtak-ki.

 Első Henry, ki közönségesen Beauclerc-nek neveztetett, 1100ben azt a’ Rendelést tette, hogy a’ nemes születésű Maradékok a’ reájok szálló Jószágba bé-ülhessenek, a’ nélkűl hogy az illyetén jószágba ülhetésért a’ Fejedelemnek valamelly taxát fizessenek. Azt-is rendelte hogy a’ Fejedelem meg-eggyezése ne kívántassék-meg még a’ Nemesek házasodására-is.

 István Király 1136ban eggy Chartert ada-ki, a’ mellyben meg-esméri hogy hatalmát a’ Néptől és Papságtól vette; ’s ebben az Egyházi-Rend különös szabadságait meg-erősíti, ’s a’ Diadalmas Wilhelm kemény Törvényeit el-törli.

 Azután az Országtalan János a’ Magna Chartának nevezett Chartret adta-ki, melly 62. tzikkelyből áll. – Ennek leg-főbb tzikkelyei a’ Feudumokat és az özvegyek részét illeti, azon rendeléssel hogy őket másodszori házasságra kenszeríteni ne lehessen; ellenben ők is Feudatáriusok engedelmek nélkűl férjhez ne mehessenek. Ezek a’ Törvények állhatatos helyet mutatnak-ki az Itélő-székeknek, ’s el-tiltják a’ Parlamentumot az Alsó-ház meg-eggyezése nélkűl az Adó-vetéstől, hanem-ha azt a’ Király személyének ki-váltása, vagy fijának LOVAGgá való emelése kivánná, vagy Leányát kellenék ki-adni. Továbbá azt rendelik, hogy senki se tétettessék tömlötzbe, jószágaitól ’s életétől meg-ne fosztassék mind addig, míg ügyét az őtet illető Pairek az Ország Törvényei szerént el-nem ítélik. Maga pedig a’ Király arra kötelezi magát hogy a’ Biróságot sem el-nem adja senkinek, sem senkitől meg-nem tagadja.

 A’ Westmünsteri Törvény (1275ben) mellyet Első Eduard ada-ki, inkábbára tsak a’ Magna Charta meg-újítása vólt, tsak hogy ez a’ Zsidókat az Országból ki-kergette.

 Ámbár Angliának sok bőlts Törvényei vannak, még is talám éppen ez az az Ország minden Európaiak közt, a’ hol azokat leg-kevesebbé tartják meg. Rapin Thoyras jól jegyzi-meg azt, hogy a’ Király Hatalma a’ Parlamentum hatalma által mindég meg-gátoltatik; hogy ez a’ kettő egymásra szemesen vigyáz, ’s azon van hogy a’ maga tekintetéit fenn tarthassa, ’s messzebb terjeszthesse. Ez vonja-el a’ Királyt is, a’ Nép’ Repraesentansait is az Igasság ki-szolgáltatásának fenn tartásától; ’s ez a’ nyughatatlan Igazgatás újabb újabb Parlamentumi Végezések által változtatja a’ Törvényeket, a’ szerént a’ hogy azt az idő ’s környűl-állások kívánják; honnan a’ következik, hogy Angliának nagyobb szüksége van az Igasság ki-szolgáltatásának helyre-hozására mint akár melly más Európai Országnak.

 Most már a’ sor Német Országot éri. Ez a’ Nemzet a’ maga Törvényeit a’ gyöze-delmes Rómaiaktól vette, ’s azok mellett meg-is állott, mert a’ Tsászárok Italiát el-hagyván itt fogtak lakást. Azonban nints eggy kerűlet, eggy Fejedelemség is, akarmelly kitsíny légyen bár az, mellynek külömböző szokásai nem vólnának; ezek pedig idő járttával Törvénnyé váltak.

 Minekutánna láttuk mint hozódtak-be a’ rendhez szokott Nemzeteknél a’ Törvények, azt kell meg-jegyzenünk, hogy a’ melly Tartományokban azokat a’ Polgárok készen és meg-eggyezett akarattal vették-bé, az onnan esett hogy törvény nélkűl nem élhettek; – hogy a’ fegyverrel nyertt Országokban a’ meg-győzött Nép a’ Gyözedelmesek Törvényeit, akarta, nem akarta, bé-vette; – hogy azok mindenütt eggy formán és lassanként szaporítattak.

 Ha a’ Néző azon tsudálkozik hogy a’ Népek illy külömböző Törvények által igazgattatnak, meg-fog szűnni tsudálkozása ha azt vészi észre, hogy a’ Törvények, a’ magok valóságokra nézve és a’ fontosabb esetekben, tsak nem ugyan azon eggyek mindenütt. Értem itt azon Törvényeket, a’ mellyek a’ Társasági bátorság fenn tartása végett a’ gonosz-tételeket büntetik.

 Továbbá a’ leg-bőltsebb Törvény-szabók tetteit nyomozgatván, azt tapasztaljuk, hogy a’ Törvényeknek az Ország alkotásához és azon Népnek nemzeti tulajdonságaihoz kell alkalmaztatva lenni, a’ mellynek azok adattatnak; – hogy a’ bőlts Legislátorok a’ köz-bóldogságot vették tzélúl, ’s hogy azok a’ Törvények, a’ mellyek a’ Természeti Aequitáshoz leg-közelébb járúlnak, egynehányat ki-vévén, a’ leg-jobbak.

 Lycurgus eggy betsűletet szerető Nép fejévé lévén, a’ leg-alkalmatosabb törvényeket szabott, hogy embereiből katonákat ’s polgárokat kép[e]zhessen; ’s hogy az arannyal élést el-tiltotta az onnan vólt, mert a’ betsűlet szeretéssel eggy vétek sem ellenkezik annyira mint a’ különös haszon tekintése.

 Solon maga meg vallotta hogy ő Athenének nem a’ leg-tökélletesebb Törvényeket, hanem tsak azok között, a’ mellyet ez a’ Tartomány el-fogadhatott, a’ leg-jobbakat, adta. Ez a’ nagy Legislator nem tsak a’ nemzet Characterét fontolta-meg, hanem egyszersmind Athenének fekvését-is, melly a’ tenger partja vala. Ezen okból a’ henyeségre büntetést vetett; a’ szorgalmat serkentgette, az arannyal és ezüsttel való élést meg-engedte, mert látta, hogy Athéne tsak a’ virágzásra vitt kereskedés által lehet nagy és rettenetes.

 Ha a’ Törvény a’ Nép gondolkozásával meg-nem eggyezik, nem ígérhetni néki sokáig tartást. A’ Római Nép Democratiat óhajtott. Valami ezzel eggyüvé nem fért, az ö elötte gyűlölséges vólt. Innen támadtak a’ sok vérontások a Lex Agraria miatt, mert a’ Nép azt reménylette, hogy a’ nyertt tartomány fel osztása által, a’ Polgárok közt fel-állítathatik az egyenlőség. Innen támadt annyi zendűlés az adósság fizetés miatt; mert a’ kőltsönözők a’ kik a’ Város Nagyjai valának, Plebéjus adóssaikat nyomorgatták; a’ külső tekintet feljebbségét pedig semmi sem tészi szenvedhetetlenebbé, mint a’ Gazdagoknak a’ szegényebbeken el-követett dühösködéseik.

 Minden Országban három nemű Törvényeket lehet találni: első rendbeli a’ Politicai Törvény, ez az Ország igazgatását tzélozza; – a’ második a’ Criminalis, melly az erkőltsök és gonosztételek büntetésével foglalatoskodik; – a’ harmadik a’ Polgári Törvény, melly a’ Successiók módját, a’ Véd Atyaságokat (Tutela) s’ Contractusokat intézi-el.

 A’ Monarchiákban többnyire magok a’ Fejedelmek azok, a’ kik törvényt hoznak. Ha az ő Rendelések szelíd és igasságos, önnön magoktól fognak fenn-maradni; mert minden Polgár fel-leli benne a’ maga védelmét: ha szoros és igasságtalan, úgy nem kell néki sok, hogy öszve-bontattassék, mert fenn-tartására erő kívántatik-meg; hogy lehetne pedig azt ott reményleni, a’ hol eggy egész Nemzet ellenkezik a’ Tyrannussal magával; eggy egész azon törekedő Nemzet, hogy ezeket a’ kemény törvényeket öszve-tépje.

 Némelly Szabad-Státusokban, a’ hol nem eggy Fejedelem, hanem egynehány Polgár szabja a’ törvényt, tsak addig bóldogúltak a’ Legislatorok, míg az Uralkodás hatalma és a’ Polgárok szabadsága közt az aequilibriumot el-nem hibázták.

 Maga a’ Jus Criminale az, a’ mellyben eggy úton járnak a’ Legislatorok, azt ki-vévén hogy néha ez ’s ez gonosztétel eránt itt keményebbek mint amott, melly kétség kívűl onnan jő, mivel ki-tanúlták az igazgatott Nemzet mellyik gonosztétel el-követésére hajlandó.

 Minthogy a’ Törvények gátjai az el-áradó gonoszságnak, a’ büntetéstől való rettegés által kell nékiek tekintetet szerzeni; mindazáltal tagadhatatlan az, hogy azok a’ Legisla-torok, a’ kik a’ büntetésben leg-kevesebb keménységgel bántak, ha nem mindenkor a’ leg-szorossabb igasság ditseretet nyerték is el, tsak ugyan a’ leg-emberibb Legislatorok vóltak.

 A’ Jus Civile tőrvényei leg-kevesebbé eggyeznek-meg ez ’s amaz Országban egymással. Azok a’ kik ezeket szabták, olly szokásokat ’s rend-tartásokat találtak Tartományokban, a’ mellyeket a’ Nemzet gondolkozásának erőszakos el-fordítása nélkűl el-törleni nem lehetett. Betsülték azokban a’ régiséget, a’ melly miatt a’ Nép jóknak vélte, ’s meg-hagyták továbbá-is, ámbár az egyenességgel ellenkeztek.

 A’ ki a’ Törvényeket philosophusi szemekkel nézte végig, tapasztalta bizonyosan, hogy sok van ollyan bennek, melly a’ természeti egyenességgel ’s igassággal ellenkezni látszik elejéntén, és még is nem igasságtalan. Légyen elég nékem az Első születés’ jussát említeni.

 Semmi sem látszik igasságosabbnak, mint az Atyai birtokot a’ gyermekeknek számokhoz képest egyenlő részre szaggatni, ’s köztök el-osztani: azonban azt bizonyítja a’ tapasztalás, hogy a’ leg-gazdagabb házak-is ha így fel-szabdaltatnak, idővel a’ leg-inségesebb szegénységre szállanak-alá. Ezen tekintet arra vivé az Atyákat, hogy készebbek vóltak ifjabb gyermekeiket a’ Jószág birtokából egészen ki-rekeszteni, mint házoknak el-dűlését siettetni. Ez a’ példa világosan mutatja azon Törvényeknek bőlts és hellyes vóltokat, a’ mellyek a’ Társaságnak némelly tagjaira nagyobb terhet vetnek, mint a’ mennyit a’ több tagok viselnek, mihelyt azok által az egész Társaság java eszközöltetik. A’ bőlts Törvény-szabó mindég kész a’ Részt az Egésznek fel-áldozni.

 Az Adósok eránt hozott Törvények kétség kívűl azok, a’ mellyek a’ leg-főbb vigyázást kívánják az azokat Szabóktól. Ha ezek a’ Költsönözőknek kelletinél inkább kedveznek, úgy az Adós mérték felett fog-szenvedni; ’s valamelly bóldogtalan történet őket örökre szerentsétlenekké teheti: ellenben ha a’ Törvény az Adóson könnyít feljebb mint illenék, úgy oda van a’ köz-hiedelem, mert az Adós emberségén épűltt Contractusok el-vesztik minden erejeket.

 A’ valóságos közép út a’ Contractusoknak tellyes erejekben való fenn-tartása, ’s a’ nem fizethető adósnak az el-nyomástól való védelme között, nékem a’ Jurisconsultusok ’s Philosophusok kövének lenni tetszik.

 Nem terjeszkedem szélesebbre ezen tzikkely felett: ezen rövíd írásom minéműsége meg-nem engedi hogy bővebb legyek; közönséges vizsgálotokkal kell itt meg elégednem.

 Eggy tökélletes Törvény könyv remekje vólna az emberi elmének, az Országlás politica ágát tekintvén. Abban a’ tzélnak egységét, és olly hellyes és a’ dolgokhoz alkalmaztatott szabásokat vennénk észre, hogy az az Ország, a’ melly ezen Törvény könyv szerént alkottatna, hasonló lenne az órához, mellynek minden rugója ’s kereke ugyan azon eggy tzélra dolgozik. Mély esmerését találná-fel abban az olvasó az emberi szívnek ’s a’ Nemzet gondolkozásának. A’ büntetés meg-vólna szelídűlve, úgy hogy tsak az erkőlts fedhetetlenségét tzélozván, sem lágynak, sem keménynek nem lehetne nevezni. A’ világos ’s meg-határzott értelmű Rendelések nem nyitnának rést a’ perlekedésre; ’s mind azt foglalnák magokban, a’ mi a’ Polgári Törvényben a’ leg-jobb és a’ Nemzet szükségeire alkalmaztatható. Eleje vevődne mindennek, minden eggyüvé lántzoltatnék, és semmi sem maradna fel a’ miről el-intézés nem tétetett. – De tökélletes munkát emberi erőtől várni nem lehet! –

 A’ Népeknek okok vólna meg-nyúgodni Előljáróiknak Rendelésein, ha az ő Törvény szabójok azok igyekeznének lenni, a’ mik azon Házi-atyák vóltak, a’ kik először hoztak törvényeket. Ezek gyermekeiket szerették; ’s hagyományoknak nem vólt egyéb tzélja házoknak bóldogúlásanál.

 A’ kevés, de bőlts Törvények tehetik a’ Népet bóldoggá; a’ sok Törvény tsak tévedést szűl. Ugyan azon okból, a’ melly miatt az Orvos sok orvossággal nem élteti a’ beteget, nem önt a’ bőlts Törvény szabó-is kelletinél több Törvényt a’ Népre. A’ sok Orvosság el-veszi egymásikának erejét; a’ sok Törvény Daedalusi kertté válik.

 A’ Rómaiaknál az egymást sűrűen követő belső zenebonák miatt sokasodtak-meg a’ Törvények; hogy a’ nagyravágyó Polgár Törvény tévővé tette magát mihelyt nékie a’ szerentse kedvezni látszatott; ’s ez a’ zűrzavar addig tarta, míg Augustus végét nem szakasztá, ’s a’ régi törvényeket helyre nem állította.

 Frantzia Országban akkor sokasodának-meg a’ Törvények, midőn ezt az Országot a’ Francusok fegyverrel meg-vették. XIdik Lajos azon vólt, hogy ezen törvényeket öszve-eggyesítse, ’s hogy tulajdon szavait hozzam-elő, eggyforma törvényt, eggyforma fontot, ’s eggyforma mérőt hozzon-bé.

 Sok törvények mellett azért állanak olly makattsággal az emberek, mert rabjaik a’ szokásnak; ’s e’ szerént, ámbár azok helyjett jobbakat lehetne szabni, hántorgatni őket veszedelmes vólna. Az a’ zavar, a’ melly ez által a’ Törvény tudományában tamadna, talám több rosszat vonna maga után, mint az új Törvények jót.

 És még is vannak olly esetek, a’ hol a’ változtatás el-múlhatatlanúl szükséges; akkor tudnillik a’ midőn a’ közönséges bóldogsággal és a’ természeti igassággal ellenkezők a’ régibb Rendelések; – mikor inagdozó ’s kétséges értelmű szókkal vannak fel-téve, – ’s mikor azoknak szavai ’s értelme közt ellenkezés vagyon.

 Ezt a’ tárgyat hasznos lessz eggy kevéssé bővebben meg-tekintenünk Osirisnak a’ tolvajság felől hozott Törvénye (Lássd a’ Sziciliai Diodórust) az első eset alá való. Ez azt kívánta, hogy a’ ki Tolvajjá akar lenni, magát a’ Tolvajok Vajdájánál írassa-bé a’ többiek’ számába, ’s a’ lopott portékát ő hozzája vigye. Azok a’ kik kárt szenvedtek, a’ Vajdánál jelentették magokat, vissza-kívánták az el-lopott jószágot, ’s ha a’ kárt szenvedett Birtokos a’ portéka árrának negyed részét le tenni kész vólt, vissza-kapta azt. – Azt gondolta Osiris, hogy az alatta valóinak könnyebbséget szerez az által, hogy bizonyos tsekély summa le-tétele mellett el-veszett portékájokat vissza-szerezhetik, ’s azonban a’ leg-egyenesebb eszköz vala arra hogy az egész Aegyptus lakosait tolvajokká tegye.

 Ez a’ történhető következés bizonyosan nem juta eszébe Osirisnak, hanem-ha azt állítanánk, hogy a’ tolvajságot a’ maga Népének el-fojthatatlan gonosznak vélte, ’s ezen tekintetből úgy nézte-el, mint az Amsterdami Kormányzás a’ Speelhuyseneket, ’s a’ Római uralkodás a’ bordély házakat.

 És még is mind a’ jó erkőlts, mind a’ birtokoknak köz bátorsága azt kívánják, hogy ez az Osirisi Törvény haladék nélkűl el-törőltessék, ha valahol még fenn vólna.

 A’ Frantziák e’ részben egyenesen ellenkeztek az Aegyptusiakkal. Ha ezek lágyan bántak a’ Tolvajokkal, bezzeg keményen ők. Ő nálok minden házi tolvaj életével fizeti gonosztettét. Azt mondja ez a’ Nemzet, hogy a’ zsiványok kemény büntetése által az úton álló tolvajságnak ’s gyílkosságnak veszi elejét.

 A’ természeti egyenesség azt kívánja hogy a’ tett és a’ büntetés közt proportio légyen. Az erőszakos tolvajkodás meg-érdemli a’ halált; de az erőszak nélkűl el-követett lopást némelly óldalról szánakozással lehet tekinteni.

 Melly szörnyű hízak van a’ Gazdag és Szegény fekvése közt. Amaz torkig úszik a’ bővségben; ennek harapás kenyere sincs. Ha már eggy illy Ügye-fogyott eggy Gazdagtól két-három tallért, eggy arany órátskát, ’s egyébb aprólékokat, mellynek el-vesztését az jó formán meg-sem érzi, el-lop, hogy élhessen, meg-kell é vallyon ennek a’ nyomorúlttnak halni? Nem kiált é fel az Emberiség hogy a’ Törvénynek ez az iszonyatossága lágyabbá tétessék?

 Ugy tetszik mintha ezt a’ Törvényt tsak a’ Gazdagok tették vólna. Hát ha a’ szegények ezt kiáltják: Miért nem szánja-meg valaki a’ mi nyomorúságunkat? Ha néktek érzékeny emberi szívetek vólna, segédünkre kelnétek, ’s nem vólnánk kéntelenek benneteket meg-lopni. Igazság é az hogy minden bóldogság tiétek legyen, minket pedig az inség egész serege nyomjon-el.

 A’ Prussziai Itélő szék az Aegyptus lágysága ’s Frantziák keménysége közt közép útat hasitott. A’ lopást, ha az tsak lopás, nem bünteti halállal, hanem bizonyos ideig való tömlötzözéssel. Talám még jobb vólna a’ Jus talionist bé-hozni, melly a’ Zsidóknál szokásban vólt. A’ Tolvajnak e’ szerént kétszeresen kellett vissza-fizetni az el-lopott portékát, vagy ha az tehettségét felyűl múlta, rabszolgájává lett. Ha a’ kissebb vétkeket keményen nem bünteti a’ Bíró, úgy a’ leg-nagyobb büntetés a’ Gyilkosoknak, hegyi tolvajoknak marad, ’s így a’ büntetés az el-követett törvénytelenséggel mindég igasságos proportióban lessz.

 Eggy Törvény sem borzasztja-meg annyira az emberiség érzését mint az a’ Római ’s Spartai, a’ melly szerént az Atyák gyermekeiknek életeknek és haláloknak Urai vóltak. Görög Országban az az Atya, a’ ki szegényebb vólt mint hogy számos gyermekeit el-tarthassa, a’ szükség felett születteknek véltteket meg-ölhette. Ha Spártában vagy Rómában nyomorékon született a’ gyermek, hatalmában állott az Atyának hogy annak életét el-vegye. Ennek a’ tselekedetnek iszonyatosságát mi egészen érezzük, mert ezek nem a’ miéink: de vizsgáljuk meg-tsak, nintsenek é nékünk is illyen irtóztatók?

 Nem felette kemény büntetés é az, a’ mellyel mi a’ még meg-nem született gyermeket erőszakosan el-űző Anyákat illetjük? Ójjon engemet az Isten hogy én azoknak a’ Medeáknak tselekedeteket menteni igyekezzem, a’ kik magok ellen és tulajdon véreknek szava eránt meg-siketülvén, meg-fojtják a’ jövendőbeli Maradékot, a’ nelkűl hogy annak tsak a’ Nap fényjét is meg-látni engedjék. De felejtkezzen-el eggy kevés ideig Olvasóm azon állításairól, a’ mellyeket a’ szokásból szívott-bé, ’s méltoztassa azt, a’ mit eleibe terjesztek, rövíd meg-fontolására.

 Nem köt é a’ Törvény betstelenséget a’ titkos le-betegedéshez? Nem arra a’ kéntelenségre vettetik é az a’ szegény lágy szívű, ’s erkőltstelen szeretője által el-tsábított Lyányka, hogy a’ kettő közt válasszon eggyet, betsűletét akarja é, vagy méhében lévő gyümőltsét el-veszteni? Nem a’ Törvényben van é a’ hiba hogy ez erre a’ rettenetes kéntelenségre vettetett? Nem fosztja-é meg a’ Törvény könyörűletlensége az Országot egyszerre két Tagjától, a’ még éretlen embriótól, és az Anyjátol, melly ezt a’ veszteséget ezután bőven helyre hozhatná? – Azt mondjátok, arra valók a’ le-betegedő házak.¹ – Tudom én hogy ez által sok nem házassági gyermekek élete tartatik meg: de nem jobb vólna é a’ rosszat gyökerestűl eggyütt szakasztani-ki, ’s ez által annyi szerentsétlen teremtés életét meg-tartani, a’ kiknek szörnyű kinok közt kell el-veszni, mert rájok nyomjuk azt a’ gyalázatos bélyeget, a’ mellyet a’ gondolatlan szeretet érdemel?

 De még sints semmi iszonyatosabb mint a’ Tortúra. Romában ennek alája tsak a’ rab-szolgák vettettek, kiket úgy néztek mint házi barmokat: de azt Polgár soha sem szenvedte.

 Német Országban Torturával azokat a’ Gonosztévőket kinozzák, a’ kikre a’ tett ki-világosodott, hogy annak el követését magok önnön magokra ki-vallják. Frantzia Országban ez által bizonyosságot akarnak, vagy a’ gonosz tselekedet Társainak neveit ki-fatsarni a’ rabból. Hajdan az Anglusoknál az Ordalium vala szokásban, az az a’ meleg vas és forró víz próbája;² most a’ helyjett más nemét vették-bé a’ Torturának, melly nints olly kínzó, mint amaz, de még is tsak nem eggyre jő-ki.

 Botsássa-meg azt nékem az Olvasó hogy a’ Tortura ellen ki-fakadok; az emberiség védelmére kelek-ki ez által eggy olly szokás ellen, a’ melly minden Keresztyén és rendbe szedett Pogány Nemzetekre gyalázatot von, és a’ melly éppen olly haszontalan, mint a’ melly kegyetlen-is.

 Quintilianus, a’ leg-ékesebben szóló ’s egyszersmind leg-bőltsebb Orator, azt mondja a’ Torturáról szólván, hogy az egyedűl az azt szenvedőnek Temperamentumától függ. Eggy izmos testű Istentelen nem vall-ki semmit; a’ gyenge alkotású ártatlan pedig még azt is ki-kiáltja a’ mit nem tselekedett. Valaki el-vádoltatik; vannak némelly jelenségek; és a’ Bíró bizonyságot kíván; a’ foglyot torturára vetik. Ha igazán ártatlan, mitsoda iszonyúság kínzani ’s a’ kín által maga ellen vallatni; mitsoda irtóztató vadság eggy ártatlan Polgárt gyanúság miatt így gyötretni ’s halálra kárhoztatni! Sokkal jobb vólna húsz vétkesnek meg-botsátani, mint eggy vétketlent fel-áldozni? Ha a’ Törvények a’ Népek javára hozattak, meg-kell é szenvedni azokat, a’ mellyek a’ Bírókat égre kiáltó ’s emberiséget borzasztó tettek’ követésére kénszerítik?

 Nyóltz esztendeje már hogy Prussiában el van törőlve a’ kinzó szerek által való vallatás. A’ Bíró bizonyos benne hogy a’ Büntetettek közt ártatlan nem kínzatik, ’s az Igasság még sem szenved tsonkúlást.

 Tekintsük már most azokat az ingadozó kétséges értelmü törvényeket, a’ mellyek igazítást kívánnak.

 Angliában eggy Törvény vala, melly meg-tiltotta a’ két feleségü házasságokat. Eggy valaki el-vádoltatott hogy öt felesége vólna; ’s minthogy a’ törvény nem öt, hanem tsak két feleségről szól, a’ Bírók betű szerént vevék a’ Törvényt, ’s büntetetlen maradt a’ Vétkes. A’ Törvénynek így kellett vala fel-tétettetni: a’ ki eggy feleségnél többet vészen, az így ’s így büntettessék meg. – A’ meg-nem határozott értelmű Törvények Angliában a’ leg-nevettségesebb vissza-élésekre adtak alkalmatosságot.³

 A’ világos értelmű Törvények el-hárítanak minden tekervényt mert azokat betű szerént kelletik venni; ha pedig az homályos és kétséges, kéntelen az a’ szerént ítélni akaró Bíró a’ Törvény szabók tzéljához vissza-térni, ’s ekként az hellyet hogy a’ tett vétessék ítélet alá, azzal tőlti az időt hogy a’ Törvény igaz értelmét lelje-fel.

 A’ Prokátori tekervényesség leg-inkább a’ Successio és a’ Contractusok körűl talál rést, mire nézve az ezen tzikkelyeket illető Törvényeknek igen világosaknak ’s határzott értelműeknek kelletik lenni. Ha az elmének egyéb munkáiban is akadozunk a’ szókon és ki-fejezéseken; mennél nagyobb kötelesség a’ Törvény fel-jegyzéseiben minden szót, minden ki-fej[e]zést gondosan meg-fontolni!

 A’ Bírónak két keleptzét kell ki-kerűlni igyekezni; eggyik az ajándék; a’ másik a’ meg-tévedés. Az elsőtől önnön szíve, a’ másodiktól a’ Törvény ójja őt. A’ tiszta értelmű, félre nem magyarázható Törvény leg-első eszköz erre; a’ második pedig a’ törvényszék előtt tartatni szokott prókatori védelemnek piperetlen természetes vólta. Jól tészi a’ Bíró ha ezt a’ másodikat úgy zabolázza, hogy a Factum tsak elő-beszéltessék, ’s egynehány bizonyságok által bizonyítassék, mellynek végében eggy rövid Recapitulatiónak helyt adhat.

 Semmi sints veszedelmesebb mint azt meg-engedni hogy ékesen-szóló ember; a’ ki ért az indúlatok’ serkentéséhez, [é]lőszóval adja-elő a’ dolgot. Eggy illyetén Ügyész hatalmába keriti a’ Bírók lelkeit, meg-rázza őket, ’s egyszerre ragadja-el magával eggyütt. Igy téveszti-el az érzés a’ komoly Igazságot.

 Lycurgus és Solon meg-tiltották a’ szóval tett űgy védet; ’s ha a’ Demosthenes és Aeschines Philippica ’s a’ korona eránt tartott Oratióiban ennek példáját leljük, meg-kell emlékeznünk, hogy az nem az Areopagus, hanem a’ Nép előtt tartatott; ’s hogy a’ Philippicák a’ tanátskozó, a’ korona eránt tartott pedig a’ demonstrativa nemébe tartoznak az illyetén Oratióknak.

 A’ Rómaiak az élő-szóval tartott védekben nem vóltak olly scrupulosusok, mint a’ Görögök. Ciceronak minden védő Oratiói tellyesek az indúlatok ébresztgetésivel. Sajnálom hogy ezt kell mondanom erről a’ nagy ember[r]ől, de azt mutatja a’ Cluentius mellett mondott Beszéde, hogy elébb az ellenkező részt védelmezte. A’ Cluentius ügye nem látszik egészlen igasságosnak; de Cicero azt még is meg-nyerte. Az ő remek munkája kétség kívűl a’ Fontéjus mellett tartott Beszéd. Ez által szabadúlt-meg Fontéjus a’ büntetéstől, mellyet úgy látszik meg-érdemlett. Melly vissza-élés az, midőn az ékesen-szólás Mágiáját a’ leg-bőltsebb törvények erejének el-vételére fordítjuk!

 Prusszia ebben Görög Országnak példáját követte; el-tiltá a’ Véd beszédekből az ékesen szólás veszedelmes mesterségeit, mellyet Fő Cancellariusa bőltseségének köszönhet, kinek eggyenes szíve, mély látása ’s fáradhatatlan munkássága a’ Görög és Római Respublicáknak még akkor is nevet tsinálhatott vólna, midőn ott a’ nagy emberek leg-szaporább számmal jelentek-meg.

 Még eggy dolog van, a’ mellyet a’ Törvény homályossága alá lehet számlálni, tudnillik a’ felsőbb ítélő székekre való lépegetés. Akár a’ helytelen törvény terheli azt a’ felet, a’ mellynek igaz ügye vagyon, akár a’ Prókátorok igasságtalan ’s fortélyos védelmezése, a’ melly a’ dolog igaz vóltát bé-homályosítja, akár az el-únásig vontt hosszú folyamat, melly miatt a’ szem a’ dolog igaz fekvését el-véti, mindenkor egyre megyen a’ dolog. Eggyik rendetlenség veszedelmesebb ugyan mint eggy másik; de a’ hol jól kell folyni valaminek, ott minden rendetlenséget illő el-törleni. Az a’ mi a’ Pernek sok időre terjedhetését segélli, az a’ Gazdagnak kedves, a’ szegényt pedig el-nyomja; mert módot enged amannak a’ Pert eggy ítélő székről másra appellálni, az Ellenkező félt el-fárasztani, ’s el-fojtani, úgy hogy utoljára maga marad az igasságtalan Perlekedő a’ tsata mezején.

 Hajdan Prussziában eggy per száz esztendőnél is tovább folyt-el. Még akkor is minekutánna eggy ügyet öt ítélő-szék decidált, szabad vala a’ meg-nem nyúgodott félnek a’ dolgot az Universitás elibe appellálni, ’s a’ professorok az ítélő székek el-intézéseit szabad tetszések szerént változtatták-el. Nyomorúltt embernek kellett annak lenni, a’ ki öt Itélő táblán és egynehány Universitásnál nem talált árrúba való lelki-isméretet. Most ezek a’ rendetlenségek el-vannak törőlve; a’ Processusokat a’ harmadik Tribunal végképpen el-intézni, ’s a’ Bírók kötelesek a’ leg-szövevényesebb pereket is esztendő alatt el-végezni.

 Még azon Törvényekről kell szólanunk, a’ mellyeknek szavaikban vagy értelmekben ellenkezés találtatik.

 Ha a’ Tartomány Törvényei nem ugyan eggy könyvben találtatnak-fel, lehetetlen hogy ellenkező törvények ne légyenek. Nem eggy Törvény Szabóknak munkái lévén azok, és így nem ugyanazon eggy planum szerént készítetvén, nints-meg bennek a’ mindenben annyira meg-kívántatott Egység.

 Quintilianus ezen dolog felől az Oratorról írtt könyvében szól, ’s látjuk a’ Cicero Oratióiban hogy ő eggy Törvényt ellenébe tészen eggy másiknak. Igy találunk a’ Frantzia Törvénykönyvben majd olly Rendeléseket a’ mellyek a’ Hugonottáknak kedveznek, majd megint ollyakat, a’ mellyek őket űldözik. Az illyetén egymással ellenkező Rendeléseket egybe-vetni ’s ki-fejteni annál szükségesebb, mivel a’ Törvényeknek Majestását, (mert azt teszi-fel felőlök minden, hogy bőlts meg-fontolás után szabattak) semmi sem alatsonyítja-meg annyira, mintha azokban világos és kézzel fogható ellenkezések vannak.

 A’ Duellumot tilalmazó Rendelés igasságos, bőlts és szükséges Rendelés; de nem vezet azon tzélhoz, a’ mellyet a’ Fejedelmek általa el-érni kívánnak. Ezen Parantsolatnál régibb Praejudiciumok ezt minden erejétől meg-fosztják, ’s úgy tetszik mintha a’ helytelen velekedéshez szokott világ titkosan öszve esküdt vólna ennek bátor által-hágására. A’ meg-sértett betsűletért való bosszú-állásnak hibás de közönségessé váltt ideája katzagja a’ határtalanúl uralkodó Fejedelmek fenyegetését; ’s ez a’ Törvény egyedűl a’ leg-kegyetlenebb büntetés által tartattathatik fenn.

 Azt az embert, a’ kit eggy garbontzás ember meg-bántott, fűz-fa tőkének tartja az egész világ, hanemha a’ rajta tett piszkot meg-bántójának vérével mossa-le magáról. Ha az illyes meg-bántásért a’ Nemes ágyból született ember kardot nem ránt, érdemetlennek tartatik arra hogy Nemesi elsőséggel éljen; ha pedig katona, ’s karddal nem vesz elégtételt magának, úgy gyalázattal kergettetik el a’ Seregtől, ’s Europának semmi némű Hatalmasságánál nem kap szolgálatot. Mit tsináljon hát az illyen tsiklandós dologban a’ szegény Meg-bántott? Engedelmeskedjen é a’ Törvénynek, magán szenvedvén meg a’ gyalázatot? vagy inkább életét? vesse kotzkára nevének helyre állításáért.

 Ennek a’ götsnek fel-oldásában legnehezebb, olly módot találni hogy a’ Meg-bántottaknak betsűletek fenn-maradhasson a’ nélkűl hogy a’ törvényt azok által-hágják.

 A’ leg-hatalmasabb Királyok sem tudták ezen oktalan szokást meg-gátlani. XIVdik Lajos, I. Friedrich és Friedrich Wilhelm igen kemény büntetést rendeltek ennek el-követőinek, ’s még sem mehettek egyébre hanem hogy a’ Duellum más nevet kapott ’s azt Recontre-nek öszve-kapásnak mondották, az el-esett személyek pedig olly szín alatt mintha véletlenűl múltak vólna ki, hirtelen el-temetettek.

 Míg Europának minden Fejedelmei e’ miatt eggy Congressust nem tartanak, ’s abban meg-nem eggyeznek, hogy, a’ kik az ő parantsolatjoknak ki-hirdettetések után is baj-vívásra kelni mernek, azokat el-törőlhetetlen gyalázattal bélyegezik-meg; ha továbbá azt nem végezik-el, hogy az illyetén gyilkosoknak Asylum sehol se adattassék; azok ellenben, a’ kik másokat írással, szóval vagy tselekedettel meg-bántanak, érdemekhez képest meg-büntettessenek, addig a’ baj-vívásnak vége soha sem lessz.

 Ne vádoljon engem senki azzal hogy az Abbée Saint-Pierre álmodozásai meg-szállottak. Nem látom által tellyességgel miért ne lehessen a’ meg-sértett betsűlet miatt pert indítani azon Bírók előtt, a’ kik jószágainkért folyó pereinket intézik-el; – vagy miért ne lehetne a’ Fejedelmeknek Congressust tartani eggy illyetén az emberiség javára tzélzó dolog miatt, minekutánna olly sok haszontalan Congressusokat tartottak kevesebb érdeműek miatt.

 Még egyszer mondom, ’s bátran mérészlem állítani, hogy egyedűl ez az az eggy mód a’ mellyel azt a’ veszedelmes szokást lehet Europában el törleni, a’ melly olly sok és olly hasznavehető embereknek vette-el életét.

 Ezek azok az elmélkedések, a’ mellyekre engemet a’ Törvények vizsgálata vezérlett. Tsak Skizzet akartam festett kép helyett adni, ’s félek, hogy, már ennyire is, igen ki van festve.

 Végezetre úgy vélném hogy a’ még vad Népnek kemény Törvényekre vagyon szüksége: a’ szelíd, tudományos, pallérozott Nemzetnek pedig lágyra.

 Azt hinni, hogy az emberek eggyről eggyig ördögök, rajtok gyönyörködve önteni ki a’ dühös bosszúállást, eggy meg-kábúltt fej hagymázi káprázolatja: azt hinni hogy az emberek eggyről eggyig Angyalok, ’s nékiek szabadon ereszteni a’ zabolát, eggy gyáva Kaputzinus álmodozása. Azt hinni hogy nem eggyről eggyig jók, de eggyről eggyig nem-is gonoszok; a’ nemes tselekedeteket érdemek felett jutalmazni; a’ rossz tetteket vétségek alatt büntetni, a’ gyarlóságra szánakozva, ’s mind jora, mind roszra, érző emberiséggel tekinteni, olly tselekedet, a’ mellynek követésére minden józan elméjű embernek hajlani kellene.