XVII.
IDEGEN SZÉPSÉG.
Vegyed, vigyed, te Szemtelen! lakírozott* pofádat!
Vakold magad’, ’s kenőtseid’ képedre patsmagoljad!
Veres hajad porozd-be jól, ’s borítsd-be nagy szitáddal;*
Ne hogy, ha tám tüzet vetend, Szomszédodat ki-gyúlytsa.
1
Ki-gyúlytsa, e’ hellyett:
ki-gyújtsa. Igy javaslotta ugyan ez a’ Grammaticusunk a’ Komáromi Társaknak hogy
Gyűjteményeket Gyűlyteményeknek írják, minthogy az e’ gyökértől:
gyűlök, jön. Itéletem szerént hibásan; mert a’
gyűlőktöl nem
gyűlytemény, hanem
gyűlemény jön; úgy éppen mint a’
Gyűjtemény ettől a’ gyökértől
gyűjtök. – A’ Komáromi Társak
*A Péczeli József körül szerveződött Komáromi Tudós Társaság, amely a MindGy.-t* adta ki.
kéntelenek valának a’
Gyűlyteményt Gyűjteménnyé változtatni, mert azt F
őldi után és Ő utánnok
Gyűlyteménynek senki sem olvasta. (
Kazinczy)
Hosszú nyakad takarja gyöngy, miként üveg ragyogjon
Ki-mangorolva homlokod, selyembe talpig őltözz.
Te tűrhetetlen illatod fedezzd szagos vizekkel,
Mellyed feszítsd, sovány farod’ nevelje nagy far-abronts.
Miért erőlteted magad, hogy a’ mi nints mutassad?
Mi haszna sok kenőtseid’ ’s vakolgatásaidnak?
Mi haszna sok le-tsorgatott szagoskodó vizednek?
Se’ tettetett szemőldököd, se’ carminod, se gyöngyöd
Sem érteked’ felyűl-haladtt ruházatod nem illik
Ruházzd magadra Bengalát,
*Bengália, indiai tartomány, a gazdagság jelképe a korban.
feredj szagos vizekben,
Aranyba, gyöngybe fűzzd magad: szép az, de nem te vagy szép.
Sem a’ mi nints magadnak azt nem adhatod-meg ezzel,
Sem a’ mi van, de nem derék, el-nem feded hibáit.
Fa kép maradsz, ha el-veted, ’s tsak a’ vagy a’ ki vóltál.
Rút a’ mi rút ezekkel is. Szép a’ mi szép tsak úgy is
Ha szer-felett nem ékesűl. Bársony nyereg szamáron
Az éktelen tsínosgatás. – Kerek-beszéd ’s igaz szó
Hijába ferdik a’ Rigó, nem lessz belőle Hattyú!
D. FŐLDI.