XIII.
KÉT VÉNUS.
’S KÜLÖMBÖZŐ KÉT FIJOK.
Két Vénust tartott hajdan a’ Régi-időség,
Mennyeinek hivták a’ szebbet, ’s vólt fia ennek
A’ Szeretet, a’ szent Szeretet, melly eggyüve forraszt
Két egyenes szívet, mikor a’ szépek seregéből
Választat valamelly Leánykát Ház-Dísznek örökre;
’S Lelkeiket egynek olvasztván mennyei tüzzel,
Eggy szív, ’s eggy akarat lészen tsak e’
gyönyörü*Em.: gyönyörű
Pár.
A’ másik Vénus sem vólt rút képre; de rút vólt
Erköltsre, ’s minden feslettségekbe
merülö,*Em.: merűlő,
S fertelmességgel tellyes: a’ Fattya is éppen
Szint ollyan valamint maga ő; Hívjuk Szerelemnek
Mi Magyarok magyarúl ’s e’ névbe külömböz amattól:
E’ szanaszétt lődőz tzél nélkűl a’ mibe botlik,
’S nem néz semmire is, tsak tölthesse heve kedvét,
A’ szép ’s rút mind eggy, tsak tölthesse heve kedvét:
E’ tett sok derekas Ifjat jóbúl ki-kapóvá,
E’ tett sok tisztes Asszonyt kurvának
idövel;*Em.: idővel;
A’ nyalánk Jupitert e’ változtatta bikává;
’S búja Pasiphaet ez zárattatta tehénbe.
Hallgass szüz Múzsám ’s örökös leplekbe fedezd-el
Eziszonyuságot,*Em.: Eziszonyúságot,
’s többször ne hozz ilyet elő is.
Oh bóldog! bóldog! ki tudod ’s példákba tanúltad,
A’ szeretet, ’s szerelem egymástól mikbe külőmböz,
’S a’ hív szeretetet választottad
Vezetödnek.*Em.: Vezetődnek.
Oh! de bezeg vagyon é már most illy emberi Nem még?
Mi Magyarok vóltunk hajdant illyek: ’s mi neveztük.
(Mellyről más Nemzet nem tud
1A’ Magyaron kívűl, eggy Nemzet sem külömbözteti-meg, a’ Szeretetet a’ Szerelemtől.
két névvel az
Amort,*Em.: Ámort,
’S azzal, hogy sokban különözzenek azt ki-jelenténk,
Ah siralom! édes Eleinktől melly tova fajzánk,
Már a’ mostaniak mind kettöt öszve-zavarták,
’S a’ szent Szeretetet, a’ mosdatlan Szerelemmel
Majd tsak nem eggyé tették: Isten miket értünk!
A. J.