Jámbor Eleink az emberek élete’ folyása által elől-fordúlható dolgoknak jó vagy rossz ki-meneteléről soha másképpen nem jövendőltek, hanem ezen köz példa-beszéddel: El-választja hét tél, hét nyár. – Majd szintén harmadszor múlik hetedik tél ’s hetedik nyár, hogy engemet idegent, esméretlent, ezen Tartományra vetett a’ sors.

 Felséges nagy emlékezetű Királyunk ’s Anyánk MÁRIA THERÉSIA, kinek hamvát örökös tisztelettel áldja Országunk, vett-fel engemet ’s húzott-ki házi tsendességemből, és kűldött ezen T. N.^* Vármegyének kormányozására ez elött húsz esztendővel, mint arra (a’) T. N. Statusok emlékeznek.

 Azon időtől fogva kellene nékem mai napon midőn a’ T. N. Statusokhoz bútsuzó beszédemet teszem, ezen, T. N. Vármegyében lett forgodásaimról, tetteimről, tselekedeteimről olly számot adnom, mellyből ki ki fejenként meg-esmerhetné, hogy jó Kormányozó, Igazgató, Fő Ispán, jó ítélő Bíró, és végre jó Polgár társ valék.

 De mit hozhatok én elő a’ mi tetszetes, fényes, vagy különös ditséretre érdemes? semmit nem mutathatok, a’ mi nevemnek valamelly fényt, személyemnek nagy betset adhatna különösen; mert valami jó, díszes, ditséretes történt igazgatásom idejében, az mind közös azon Polgár-társaimmal, kik vélem munkálkodtak. A’ T. N. Statusoknak tartatott a’ jó Rend, ment az igasság’ ki-szolgáltatása, és a’ köz jónak egyenes és serény folytatása, úgy magam bőltsességének mit sem tulajdoníthatok, és ugyan ezekért ha mi érdem reám háromolhatna-is, az a’ T. N. Statusakkal közös.

 Tészek tehát különös meg-esméréssel illendő köszönetet a’ Nagy Méltóságú, Nagyságos, Fő, Úri és Nemesi – Rendeknek, hogy engemet sok és bizonyára nehéz és kétséges dolgokban bőlts tanátsokkal segítettek, mert (hogy ifjabb ’s nevendék Társaink-is tudhassák) húsz esztendőnek forgása alatt ezen Tártomány felett is, nem mindenkor tetszett fel, nem mindenkor nyúgodott le a’ nap szokott tündöklő fényességében; vóltak nékünk is ezen N.^* Vármegyében borongó felleges napjaink, mellyek villámlással, káros égiháborúkkal, záporokkal ijesztettek, ’s rémítettek, mellyeknek el-hárítására nagy lelki erő, fáradhatatlan munka, és el-tökéllett jó szándék kívántatott: meg-esmerem igen jó szívvel, hogy az illyetén veszedelmekben-is serény segítséggel támogattak a’ T. N. Rendek, el-annyira, hogy kormányozásom idejében ezen T. N. Vármegye sem betsületében, sem jó hirében, nevében, sem az Felségeknél, sem szomszédinktól tsorbát nem szenvedett. Viseltük tehát közönségesen sorsunkat mint illett Férjfiaknak, kik Felséges Fejedelmeket élő Törvényeiket, ’s hazájokat egyenlő buzgósággal igaz színezés nélkűl való hóldúlással tisztelik, szeretik, és szolgálják.

 A’ mi a’ belső Lélek-esméretnek bizonyságát illeti, ditsekedhetnék azzal, hogy az Adózó Népnek párt fogása mindenkor szívemhez úgy oda nőtt, hogy rövídségeiknek orvoslásában, terheinek kissebbitésében, és egyenlő el-osztásában különös buzgósággal iparkodtam; de ez is közös a’ T. N. Rendekkel; tehát e’ részről is különös dítsőséget nem kivánhatok, annyival inkább hogy ez egyenesen kötelességünkben állott.

 Talám ugyan azt várná eggy valaki hogy én ezen díszes Épűletnek az új Vármegye-házának fel-építésében keresem nevem’ és hívatalom-viselésének ditséretét; távol légyen T. N. Vármegye! Tudom én (mivel magam-is sokat építettem, és még többet építeni láttam) hogy az illyetén nagy és tzimeres épűletekre sok ezer szegényeknek véres verejtéke vagyon tapasztva; jól tudom hogy azon fejér mész, melly falait az illyetén alkotmányoknak ékesíti az sokszor a’ paraszt és poór Nemzetnek könyhul[l]atásával vagyon készitve és néha vérivel is keverve; és azért ha illyen szemmel nézem ezen jeles épűletet, inkább szomorú mint ditséretes látszatot mutathat; mind-azon-által más szemmel nézi azt azon Polgár, ki Hazájának ’s nemzetének bóldogúlását, régi szent Törvényeinek meg-tartását a’ Bírodalomnak meg-maradásában helyhezteti. Ezen ház, kit Vármegye házának nevezünk, tündöklő Törvényeinknek úgy szóllván Tárháza. Itt vagyon ’s itt lessz hajdani Nemes szabadságunknak örökös bizonysága, és illyetén kintsnek illet valójában hogy a’ T. N. Statusok velem eggyesűltt akarattal Felsőségtől nyertt engedelemből a’ régi setétes nedves szoros hajlék helyjett új, jobb és tsinosabb hellynek készítésére iparkodtak.

 Ne is sajnálja a’ N. Rend kinek itt szolgáltatik ki a’ Törvényes igazság! ne sajnálja a’ Vármegyebéli szegénység izzadozását, fáradságát, és ereje vesztegetését mivel az ő bóldogsága úgy vagyon öszve-kötve némelly szabadsággal, hogy a’ míglen itt veszi ügyének el-intézését sem le-nyomtatástól, sem akár mi erőszakos rövidségtől nem félhet; itt veszi orvoslását, és könnyebbítését terhének, mivel itt űlnek és vigyáznak azon Személyek, kiket az Ország a’ szegények párt fogására ki-rendelt, és az hellyes panaszokat az Igazság mérő serpenyőjében hányván törvényes itéletet tesznek.

 Ha tovább azon okokat fel-vesszük, mellyekből nem tsak mi Hazánk Lakosi, de minden által menő Idegen és Vándorló szokott ítélni, meg-kell vallani hogy az illyen díszes Közönségnek tett épűletek az Ország bóldogúlását mutatják, és szerentsés Fejedelmi Uralkodásnak jelei; mert ezekről még a’ jövendő Nemzettség és Posteritás^* ezt itéli, ’s hirdeti: Bóldog időben tétetett!

 Sokáig dítsérték illyetén tzímeres épűletekről MÁTYÁS és több Királyainknak Saeculumját,^* mivel ezek az áldott békességnek jelei. Bóldog emlékezetű el-felejthetetlen dítsöségű Királyunk MARIA THERESIÁNAK tsak illyetén nagy kö-rakásokról sok Saeculumra marad emlékezete; ezen mi épületünk mostani Uralkodó Felséges Királyunknak Országlását fogja hirdetni, és hogy annál inkább tsemetéinknek emlékezetében maradjon, kérem a’ T. N. Vármegyét tétesse diszes illő helyjére, és irattassa, vagy metszettesse homlokára az épűletnek arany betűkkel:

 Regnante feliciter Augustissimo Imperatore Josepho Secundo.^*

 Immár T. N. Vármegye mivel tzélja beszédemnek bútsú vételre, hivatalomnak le-tételére vala intézve, meg-kell vallanom szívbéli keserűségtől el-nyomatatván, mind azokat ki-nem mondhatom szóval, a’ miket érzek! Ha eggy jó Barát barátjától el-válván, könyeket botsát, hogy ne hullassam én azokat, ki sok barátimtól el-válni akarok. Úgy vagyon T. N. Rendek! sok szíves barátimat, esmértt szolga társaimat hagyom-el én, de szívemben rekesztem, és emlékezetek mindenkor édes gyönyörködtető lészen, és hamvamig fen-marad. Mi tzélom vólt, hogy hívatalomat Felséges Uramnak lábához tettem, által láthatják a’ T. N. Statusok. Itt fekszik vállaimon látszatósan esztendeim súlyja, erőtlenségem napról napra nevelkedik, meg-aggott roskadó tagjaim már terhet nem bírnak; látás, hallás fogy, a’ bádjadtt testben lelki (a’) erő is hanyatlik. A’ T. N. Vármegyéhez vonszó igaz szeretetemből azon törődtem én, miképpen vállasabb, erősebb, ifjabb, és olly erkőltsökkel bíró személyre hárithassam hívatalomat, kiről bizonyos lehessek, hogy a’ T. N. Vármegye igazgatását mind a’ Felsőségnek, mind a’ N. Statusoknak elégtételével fogja viselhetni.

 Meg-engedte Ő Felsége öreg napjaimra, hív szolgálatimra, ’s hadban, ’s Hazánkban tett tsekély érdemeimre tekintvén, LÁSZLÓ Fiamnak, helyjembe és székembe űlni.

 Ezt tehát a’ T. N. Statusoknak hagyom én igaz szeretetemnek bizonyitására zálogúl, örökös emlékezetemre. Szorítsák azt Barátságok kebeleibe, és munkálkodjanak véle Felséges Urunk’ szolgálatinak és a’ köz Jónak elő mozdítására.

 Továbbá fogyatkozásimról, és minden meg-történtt meg-bántásról botsánatot kérek. Jóllehet igyekezetem szerént Nemini gravis fui:^*

Senkinek sem voltam terhére (lat.).

történhetett azonban, hogy némellyeket a’ N. Statusok közzűl keményebben is intettem, dorgáltam; de illyetén tselekedetem is hogy vagy személyes, vagy közőnséges jóra vala intézve, lelkem esmérete bizonyitja.

 Hátra vagyon hogy ezen T. N. Vármegyének buzgó belső egyenes indúlatból áldással fejezzem-bé bútsúzásomat: A’ mindenható Felség adjon hosszas bóldog életet élni minden Rendeknek, tartsa-meg ezen T. N. Vármegyének tagjai között a’ szép eggyességet, melly nélkűl semmi-némű Társaság nem állhat; virágozzanak itt szünet nélkűl a’ jó erkőltsők, szaporodjon népe, kereskedése, Gazdagsága, és minden Világi javai; kövér aratás, bőv szüret, gyönyörködtetesse a’ főld-mivelő községet, hogy úgy vígan szedhesse, ’s hordassa tsűrjeibe munkájának bérét; tsendes kűlső, belső békességet engedjen a’ Mindenható ezen Tartománynak, hogy úgy ditsőséges és szerentsés birodalma alatt Felséges Urunknak, és Királyunknak véghetetlen áldomásiért, buzgó és vigasságos áldozatot mutathasson-bé naponként a’ Nemzetek Atyjának és Gondviselőjének!

 Magamat azonban és Fíamat, kit Isten segítségével ezen hónapnak 25dik napján Felséges Fejedelműnk’ engedelmével Fő-Ispáni Székembe űltetni szándékozom, ezen T. N. Vármegyének Méltóságos, Fő, Uri, Nemesi, Egyházi és Világi Rendeinek jó akaratjába és kegyes emlékezetébe tovább is ajánlom.