IV.
AZ IGASSÁG KÉPÉRE.
Haschka után.
Te! nem Jupiter’,* sem szent Thémis Leánya!*
Nem; – Erő ’s Gonoszság fattya; lusta kurva!
Világ kurvája! ki minden Tyrannusnak
Abroszt
1Erdélyben abrosznak nem tsak az asztalt borító lepelt, hanem az Asszonyi alsó-ruhát is hívják.
emelsz buja fajtalanságának.
Jer! – A’ meg-bántódott Emberség’ nevébe
Elébb-is serpenyőd tsapom szemed közbe!
Nesze! –Mért nem mérsz Te Jót ’s Rosszat igazán?
Mért billented sánta fontod kedvek után?
Ismét – a’ meg-bántott Emberség’ nevébe
Pallosod’ fejeden töröm kettejébe!
Nesze! – Ezt kezedbe a’ Törvény úgy tette
Hogy a’ rothadtt tagot a’ testtől el-messe.
Nem hogy tömlötzözzed, rongáljad, tsigázzad,
’S szégyennel kétségbe esésre juttassad.
Ismét a’ meg-bántott Emberség’ nevébe
Subát mérek neked útsza szemetjébe!
Nesze – őltsd-fel – Tarka, szép! – de vértseppektől,
Mellyet Nyomorúlttak hullattak szemekből.
Szemkötődet! – Ezt már régen el-vetetted.
Miólta szívedet kővel meg-bérlelted.
Hogy hízlalhassd szemed’ Lántszolttak’ sorjával,
’S füled’ korbátslottak’ ordító szavával,
Te – Erő és Gonoszság fattya! lusta kurva!
És nem a’ Jupiter ’s szent Thémis Leánya!
ARANKA.