XIX.
KI-FAKADÁS.
Könnyű a’ test máshoz képest, ha annak terhe kissebb’,
Könnyű az-is köz-beszédben a’ mi serényebb ’s frissebb.
De másnak-is van könnyűje, nem tsak a’ fontnak ’s latnak,
Van az éretlen erkőltsnek ’s éretlen indúlatnak.
Könnyű az a’ mi nem nyomos és a’ mi nem állandó
A’ kinek minden szándéka óránként változandó.
Könnyű az, a’ minek nintsen természeti érdeme,
A’ miben nints semmi ollyan nemes méltóság’ neme
Könnyű a’ kinek nints semmi meg-emberedettsége
Ez az a’ leg-Vénebbnek is örökös gyermeksége.
A’ füst, a’ mennykő és a’ szél könnyűk a’ természetben.
De még is könnyebb az Asszony bizonyos tekintetben.
A füst fenn héjáz, és mindent a’ mit kap fel-menőben,
Bé-motskol; így tesz’ az Asszony ’s sokkal nagyobb erőben.
A’ mennykő ront, pusztít, mikor a’ magasról mérgében
Ki-pattan. Hány száz van illyen tsak eggy Asszony’ szívében?
A’ szél dúl, fú, mindent forgat, a’ hol akár, háborog:
Könnyebb az Asszony ’s mérgesebb ennél is mikor morog.
A’ füst kormol, a’ mennykő ront, fú a’ szél dühössége:
Az eggy Asszony motskol, ront, fú; rosszabb hát könnyűsége.
A’ füst, el-kél; a’ szél el-múl; a’ mennykő el-enyészik:
Rosszabb az Asszony könnyűség; mert e’ mindég tenyészik.
HORVÁTH.