XVIII.
A’ PÁRATLAN GERLITZE.
Kedves Párom’ el-vesztettem,
Indúlok a’ hegyekre.
Szárnyaimmal fel-is vettem
Már magam’ tetejekre;
Gondolván tévedtt társomra
Rá-találok galambomra.
Oh lengedező szelek!
Ha ide hoznák velek!
Itten nem hallván semmi hírt
Szállék magosbb bértzekre,
Kérdem hol van? ’s eggy nagy kő-szirt
Igy felel kérdésemre:
Nálam ne keresd jó társod,
Soha nem láttam barátod,
Más felé vedd útadat
Hogy fel-leljed párodat.
A’ nagy bértzekről le-szállék,
’S repűlék a’ berkekre,
Eggy száraz ágra fel-állék
Nézvén a’ zöld rétekre.
Hívám nyögdétselésemmel,
Sóhajték hergő melyjemmel;
Oh ha még meg-láthatnám,
’S tsókom véle oszthatnám!
De, itt sem látván, repűlék
A’ tsergő patakokhoz,
Ismét ott eggy ágra ülék
Közel a’ forrásokhoz;
Hogy rekedtt torkom, ’s szárnyaim
Frissítsem lankadtt tagjaim,
’S meg-újjúlásom után
Mehessek Párom után.
Jaj! de árva vagyok látom!
’S engem’ minden szomorít,
Nints ki vidítna barátom!
Ki akar búba borít!
Igy szóllék keserűséggel:
Nem lehetek békességgel,
Ragadozók jőjjetek
Itt vagyok, most lőjjetek:
Nints haszna bujdosásomnak,
Már hijába keresem
Az Eget hívom társomnak
Ha meg-hallná kérésem!
Egek jól tudom tudjátok
Kedves Párom jól látjátok,
Tekintsétek ügyemet!
’S adjátok-meg Eggyemet!
BERETZKY MIHÁLY.