XVI.
A’ REMÉNYSÉG.
1790.
Ki szeretné az életet
Ha Reménység nem lenne?
Mit tsinálna a’ Szeretet
Ha e’ nem vólna benne.
A’ Raboknak e’ lágyitja
Szorító vas lántzait,
A’ Hajósnak ez inditja
Útra, törtt tsólnakjait.
A’ mély tömlőtz setét alját
E’ teszi világosnak,
A’ Beteg vas derekalját
Lágynak ’s nyúgodalmasnak.
A’ szomorú szív bánatját
Ez lassan el-oszlatja:
A’ könnyes szem bús harmatját
Jobb kézzel szárítgatja.
Hány nyomorúltt, hány szegénynek
Folyna naponként vére,
Ha fénye eggy jobb Reménynek
Nem sütne bús lelkére?
Hány Szerelmes, búsúlttában,
Választott vólna halált,
Midőn végső órájában
Még reménységet talált?
Jó Reménység! életemben
Reá már hányszor szedtél!
Rózsa hellyett kis kertemben
Mennyi tövist ültettél
Még-is, ah! mert tsak szeretném
El-érni fel-tételem,
Felőled fel-nem tehetném
Hogy még jól ne tégy velem!
SZENT-JÓBI SZABÓ LÁSZLÓ.
1Elébb a’ Váradi Kir. Norm. Oskolánál, azután a’ Nagy Bányai Gymnasiumnál Professor. Most Törvényt-tanúló, született Otományban, Bihar Vármegyében.