X.
A’ KERT.
Én az Öröm’ hellye vagyok,
’S Gyönyörűség’ Temploma:
Itt nem éget, ha bár ragyog,
Az arany Nap súgára.
Gyenge Zephyr’* lebegése
Árnyékomban hívesít,
Ugró kútak’ lövellése
Zőld pázsintot nedvesít.
Mesterséges keringéssel
Gyengén tsörg a’ folyamot,
Tiszta habja víg szökéssel
Hint virágra harmatot.
Ti érzékeny szelíd Lelkek,
Kebelembe szökjetek;
Itt ujjúlást ’s kedvet leltek
Itt lessz nyugvó hellyetek.
Grátziáknak* itt áldoznak
A’ kik őket tisztelik;
Kik könnyökben áradoznak
Könnyebségeket lelik.
Nem fáj itten a’ fájdalom;
Édes a’ keserűség;
Nem únalmas az únalom;
Szelíd az eggyűgyűség.
A’ Szomorúk’ bús nyögése
’S szív-keserve itt el-vesz;
Virításom enyelgése
Fajdalmokon erőt vesz.
Gyászos Lelkek, fájdalmatok’
(Jertek ide) lágyítom.
Árnyékimban múlassatok
Könnyetek’ el-szárítom
A’ Bajnoki kemény szívek
Itt kegyesre lágyúlnak;
Az érzékeny gyenge szívek
Gyönyörködve ujjúlnak.
A’ friss vizek folyamati
Melly szabadon omlanak,
Bőltselkedők gondolati
Itt olly könnyen nyillanak.
A’ Tudósok nyúgodalmát
Hűs árnyékom fedezi:
El-felejti itt siralmát
A’ ki könnyit öntözi
Jertek ide meg-ujjúlni!
Itt gondotok meg-enyhűl,
Ortzátokról el-fog múlni
Izzadástok ezentúl.
A’ nemes szívek tüzeket
Ezen hellyett nevelik,
Itten érzik bilintseket
A’ kik egymást szívelik.
Régi édes szerelmeket
Itt nyögik az Öregek,
Itt ujjítják erejeket
Az el-gyengűltt Betegek.
Kit Várastól el-távoztat
A’ Tsendesség szerelme,
Ezen hellyen múlatozhat
Itt lessz nyúgott élelme.
Ezerképpen illatoznak
Flóra’* színes magzati,
Szint’ nehezen várakoznak
Hogy szaggassa valaki.
Szökve futnak a’ pataknak
Tiszta habos vizei;
Az Embernek példát adnak
Hogyan folynak idei.
Az ártatlan gyönyörűség
Itt leg-inkább illatoz;
Mézzel színleltt keserűség
Melly városban múlatoz.
Innét kaján szemeivel
Távol van az Irígység;
Ki küszködik ügyeivel
Jöjjön! itt a’ segítség.
A’ terhelttek enyhűléssel
Itt oszlatják gondokat,
Járják busongó lépéssel
Az árnyékos bóltokat.
A’ Szépségnek remekjei
Itt hevítik magokat,
A’ kert hímes tselédjei
Hintik rájok szagokat.
Gyenge kezek itt violát
Amott szeg főt szaggatnak,
Nárcissussal szép tulipát
Bokrétába raggatnak.
Szíl és Hárs-fa nagy sorokkal
El-rendelve vagynak itt,
Terepélyes nagy ágokkal
Szegik a’ Nap’ súgárit.
Itt a’ Cyprus rendes ága
Víg örömöt neveltet,
Ott az Oszlop’ magassága
Vídúlással legeltet.
Az út tömlős tsavargása
E’ hellyeken be mi szép!
A’ zőld pázsint virítása
Szemeinknek kedves kép.
A’ zőldellő borostyánra
Vallyon ki né örűlne?
Itten Phyllis* bizonyára
Újj álomba merűlne.
FEHÉR GYÖRGY.