Magyarul: A te ügyedről van szó, Krisztus, az igazsággal elkendőzött hatalmaskodás erőszakot készít, és mindenfelől a gyenge juhakolra támad, hogy a szerencsétlen ember könnyekre fakadjon és a háborgatott hitek miatt önmagát sirassa a lélek és sirassa az eljövendő időket. Lesz idő, mikor a vallás majdan nem fog legyőzve a földön heverni, akkor végre, nem úgy mint most, kezed az égből nem sújt villámokat, és az igazság, akire e te dicsőséged szállott, új fegyvereket készít magának, melyekkel az egykor vad népeket és a kőszíveket megtöri, és nyakukat édes igába hajtja. Azok a dolgok bizonnyal be fognak teljesedni, ha meg nem csalnak minket az isteni akarat jóslatai: ám addig is kétség és remény közt hányódunk sóhajtozva. O, micsoda kicsiny hit választja cl viszontagságos életünk törékeny sajkáját a tengertől, és hiába sóhajtozik elhaló panaszt, és hiába sír folyton a süket ég felé! Beteljesedett! Ezt már nem csak az ellenség kiáltja keserűen, ámde a híveid is suttogják, Krisztus, szerte néma ajakkal, és hol menekülnek a haláltól, hol meg óhajtják maguknak és mindazoknak, kikhez vagy a vér köteléke fűzi őket, vagy a szent vallás. Mert mi öröm van a földi életben, ha szívedet folytonos marások sebesítik, míg azt kell látnod, hogy a zsenge lelkeket vagy a szentséggyalázás bűnébe kényszerítik, vagy bűnös karddal ontják ki zsigereiket, ha lelkük visszaretten a kegyetlen hazugságtól. Nagy dolog, bizonnyal a halál, az élet legvégső határa, borzadva gondol rá a lélek, és visszaretten: Mégis, tápláló Isten! A rosszban ne hagyjon el az irántam és szép gyermekeim iránt - kiket szeretek, kiket tiéidnek neveztem édes feleségemmel együtt - való kegyelmed, hiszen inkább akarom, hogy e világból kimúljak, s hogy szemeimre hosszú éjszaka boruljon, minthogy tagjaimat megözvegyültén hagyja el a Lelkem: Hát jöjjön el a kegyetlen romlás, mely annyi léleknek fog iszonyú pusztulást hozni, a rút álmodassál. Elvén rejtenek engem részeg századok a tartaroszi tömlöcben. Te igaz, tápláló Isten! Végre nyújts segítséget a nyomorultaknak! Nem jobb és nem kedvesebb náladnál az ellenség előttünk, és ne csalatkozzon a jó lelkiismeret, Isten! szavaidban, melyeket, láthatod, jámboran oltalmazni legfőbb óhajunk: vedd gondjaidba saját ügyedet!