Azoknak, a’ kik ezen kérdés eránt világosodást keresnek, vezető Kalaúzúl a’ Történetek’ jegyző könyveit kell venniek. Meg-tanúljuk ezekből, hogy minden Nemzeteknek különös és külömböző törvényeik vóltanak; hogy azok nem egyszerre, hanem idő jártával, ’s igazítások ’s változtatások által szabattattak; és hogy arra, hogy az emberek valami tökélletest mutathassanak, mindenkor idő, még pedig nem kevés idő kívántatott. Meg-tanúljuk ezen felűl azokból, hogy azoknak a’ Törvény szabóknak Rendeléseik tartottak leg-tovább, a’ kik azoknak szabásokban nem a’ magok hasznát, tekintetét ’s hatalmát, hanem a’ közönség javát tették tárgyúl; és a’ kik annak a’ Nemzetnek hajlandóságait, indúlatját, természetét, a’ mellynek törvényt szabtanak, az elégségig esmerték.

 Ezen meg-jegyzésből egykevéssé ki-kell térnünk, hogy a’ törvények históriájának némelly szakaszait, és azt, hogy ezek a’ rendesebb Tartományokban miképpen hozattak-légyen-bé? meg-tekinthessük.

 Úgy látszik, hogy az első Törvényszabók a’ Háznépeknek fejei, az Atyák, vóltak. Hogy házakban rend-tartasson, kéntelenek valának némelly házi rendeléseket tenni. De ezek a’ házi rendelések, minekutánna az emberek Városokba kezdtek eggyüvé gyűlni, ’s meg-szaporodtak, számosabb tagokból álló társaság’ rendben tartására elégtelenek levének.

 Az emberi szív gonoszsága a’ magánosságban haláli-álmot szunnyadni látszik, de mások között érezvén magát, fel-éled; ’s ha az emberekkel való társalkodás a’ hasonló indúlatúaknak eggyüvé fűzése által eggy részről a’ jó szívűeknek számát szaporítja is, de más részről a’ gonoszoknak új pajtásokat szerez.

 A’ Rendetlenség meg-sokasoda a’ Városokban. Új gonoszságok ütötték-ki magokat, ’s az Atyák ’s Házi gazdák, a’ kiknek ezen el-fajúlttság el-nyomása eránt leg-inkább kelle gondoskodniok, abban állapodtak-meg, hogy ezen undokság árját öszve-vetett vállal igyekezzenek meg-gátlani. Törvényeket tettek tehát, ’s elől járókat állítottak-ki, a’ kik ezen törvényeknek által-hágóira vígyázzanak. Illyen nagy az emberi szív romlottsága, hogy törvényi hatalom és erőszak kívántatott-meg arra, hogy az ember az emberek közt tsendességben és bátorságban élhessen.

 Az első Törvények tsak a’ leg-tetemesebb feslettség’ el-áradása ellen szegeztettek. A’ Polgári törvények az Isteni tiszteletet, a’ birtokok fel-osztását, a’ házasságba-lépést, és azt a’ rendet határozták-meg, a’ mellyen eggy valaki másnak jószági-birtókába léphessen: a’ Büntetési törvények pedig tsak azon tselekedeteket tilalmazták, a’ mellyeknek el-terjedésektől leg-inkább lehete tartani: idő jártával pedig az új rendetlenségek a’ szerént adtak új törvény tételre alkalmatosságot, a’ mint valamelly előre nem látott történet ütötte-elő magát.

 A’ mint az előtt ház-népek állottak háznépekhez, úgy állottak most már Városok Városokhoz; ’s ebből az utólsóbbikból lettek azok az Országlások, a’ mellyeknek igazgatásokbeli módja azon váltózandóság felé vonszó hajlandóság miatt, a’ mellyet minden emberi dolgokban tapasztalunk, gyakorta változott. El-únván a’ nép a’ Democratiát¹ az Aristocratiát² választotta; sőt ebben sem nyúgodhatván-meg végtére még a’ Monarchiát³ állította-fel.

 A’ Monárchiai igazgatás két-féle-képpen kapott lábra; így t. i. hogy vagy eggy polgár jóságába vitézségébe ’s okosságába vetette egész bizodalmát eggy Nép, ’s néki határtalanúl adta által a’ kormányt; vagy pedig úgy, hogy eggy Nagyra vágyó istentelen és titkos mesterségekkel kezébe kaparította a’ Nép zaboláját. Kevés Tartomány van ollyan, a’ melly ezeket az egymástól külömböző igazgatás módjait ne esmerné; de az ő Törvényeik igen külömbözők egymástól.

 Azon Törvényszabók közt, a’ kiket a’ Profanus Irók említenek OSIRIS a’ leg-első. Ő Egyptusi Király vólt, ’s az ő Törvényeinek magok az Ország Igazgatói is alája vóltak vetve. Ezek a’ Törvények, mellyek által az Ország igazgatása vala meg-határozva, minden személynek maga viseletére is ki terjedtek.

 A’ Királyok tsak ezen törvényeknek bé-tellyesítések által nyerték-meg a’ Nép szeretetét. OSIRIS (némelly Irók melléje tészik Isist is) harmintz Törvény Bírót állított-fel, kiknek nyakokon arany lántzon függött az Igasság képe.⁴ A’ kit azzal meg-értettek, az meg-nyerte ügyét.

 OSIRIS’ rendeléseket tett az Isteni tisztelet, a’ Tartományok fel-osztása és a’ Nép külömböző Rendei eránt. Nem engedte-meg, hogy valaki adósság miatt fogságba rekesztessen, ’s el-tiltott a’ perlekedésből minden tsábító rhetori mesterségeket. Az Egyptusiak szüléiknek ’s Rokonjaiknak hóltt tetemeiket adták zálogban annak, a’ kitől pénzt vettek-fel, ’s a’ ki azt életében vissza nem váltotta, az közönségesen betstelennek infámisnak tartatott.

 Ez a’ Tönnényszabó^* azt állítá hogy nem elég az embereket életekben büntetni; mi végett olly Törvény széket állíta-fel, a’ melly őket még hóltok után is kárhoztassa; hogy úgy az illyen kárhoztatás betstelen béllyege az élőknek a’ virtus követésére ösztön légyen.

 Az Egyptusiaknak törvényeik után nyomban következnek a’ Cretaiaké. Minós vala az ő Törvényszabójok. Ő magát a’ Jupiter fijának hazudta, ’s el hitette a’ Népet, hogy ezeket a’ Rendeléseket néki az Atyja sugallotta, hogy így ezeket a’ Nép elől annál tisztteltebbé tehesse.

 Lycurgus Lacedaemoni Király szemei előtt tartá a’ Minós Törvényeít ’s melléjek veté az Osiriséit, mellyeket ő Egyptusi útazása alatt maga jegyzet^* vala-fel.

 Az Aranyat, Ezüstöt, a’ pénzt, a’ nem éppen szükséges mesterségeket el-űzte tartományaiból, ’s Országát egyenlő részekre szaggatva osztá ki polgárai között.

 Lycurgus, katonákat szándékozván nevelni, nem akarta hogy polgárai a’ szívnek gyengébb érzései által el-puhíttassanak. Ez indítá őt arra, hogy a’ házassági élet heljett az Asszonyokkal való közös élést állítsa-fel. Igy eggy Férjfi sem szoktattatott a’ házassági élet érzékeny és gyenge édességeihez; Országa meg is népesíttetett, ’s a’ gyermekek közönséges kőltségen neveltettek. Ha a’ szüléji a’ gyermeknek meg-bizonyíthatta hogy az egésségtelenűl jött a’ Világra, szabadságot kaptak azt meg-ölni. Lycurgus azt tartotta hogy a’ fegyver viseletre alkalmatlan ember meg-nem érdemli hogy éljen.

 Azt rendelé továbbá, hogy a’ főldet a’ Heloták, (hadi foglyok) miveljék a’ Spártaiak pedig fegyver forgatásban gyakoroltassanak.

 A’ Legények és Leányok köz helyen mezítelenűl gyakorlották magokat a’ bir-kozásban.

 Ebédjeik igen mértékletes vólt,^* ’s a’ Polgárok minden születés, birtok, vagy más tekintetbeli külömbség nélkűl eggyütt ettek a’ mellett – mert az ő ebédjeik köz kőltségen készültek.

 A’ külfőldieknek nem vala szabad Spártában lakni, hogy az ő erkőltseik a’ Lycurgus által bé-hozatott erkőltsöket meg-ne vesztegessék.

 Tsak azokat a’ Tolvajokat büntettette-meg, a’ kik rajta vesztettek a’ tselekedeten. Lycurgus katonai Országot akart fel állítani, ’s el-érte a’ tárgyát-^*

 Draco vala az első Törvényszabó Athenében. Az ő törvénye olly kemény vólt hogy azt állították felőle, hogy azok vérrel és nem tentával vóltak írva. – Ő a’ leg-szenvedhetőbb törvénytelenséget is halállal büntettette: sőt meg a’ lelketlen dolgokat is perbe idézte. Igy hányattatott-ki a’ többek közt eggy bálványt, a’ melly le-dűlvén talpkövéről eggy embert oda őlt, a’ Városból.

 Láttuk már mint szabattak a’ Törvények Egyptusban és Spártában, lássuk már mint vitettek tökélletességre Athénében.

 Azok a’ rendetlenségek, a’ mellyek Atticában Uralkodtak^* ’s azok a’ szomorú következések, a’ mellyeket bizonyosan lehetett az említett rendetlenségek után várni, arra indíták a’ Lakosokat, hogy eggy Bőltshez folyamodjanak, a’ ki az említett helytelenségeket el-törölhesse. Azon szegények, a’ kik adósságaik miatt kegyetlenűl nyomattak a’ Gazdagok által, azon igyekeztek, hogy eggy olly Főt kaphassanak, a’ ki őket a’ Gazdagok tyrannismusa alól fel-szabadíthassa.

 Ezen zavarodásban eggy szájjal lélekkel Sólon választatott Archonnak ’s leg-felsőbb Itélő Bírónak. A’ Gazdagok örömmel nézték az ő választatását azért, mert Gazdag vólt; a’ szegények pedig azért mert betsűletes ember vólt; azt mondja felőle Plutarchus.

 Sólon le-vette az adósok nyakából a’ terhet, ’s a’ Polgároknak meg-engedte hogy Testamentomot tehessenek.

 A’ melly Asszonyoknak magtalan férjek vólt meg-engedte hogy Rokonaik közt másokat válasszanak.

 A’ Törvény meg-büntette a’ henyéket, szabadon botsátotta a’ házasság törő férjfi Gyilkosát, ’s nem engedte-meg hogy az árván maradott gyermekeknek Véd-Atyja (Tútora) a’ leg-közelébb való Atyafi légyen.

 A’ ki a’ fél-szemü ember eggy szemét ki-szúrta arra ítéltetett, hogy azért a’ maga két szemét veszíttse-el. Nem vólt szabad^* fel-nyitni szájokat a’ Gyűlésben.

 Sólon az Atyák meg-ölése ellen nem tett törvényt. Ezt a’ vétket ő el-követhetetlennek tartotta, ’s azt állítá, hogy azt tilálmazni,^* annyi mint azt tanítani.

 Azt akarta hogy az ő törvényei az Areopagusban téstessenek-le.^* Ez a’ Cecrops által fel-állított Itélő-szék elejéntén tsak 30. Bírákból álla, de már ekkor 500ra szaporodott. Az Areopagus éjtszakai órákon tartotta gyűléseit, ’s az ügyészek az ügyet rövideden adták elő. Az indúlatok gerjesztgetése nem vala szabad.

 Az Athenei Törvények idővél^* Romába mentek által: Minthogy pedig ezen Nép Törvényei sinór mértékévé lettek mind azon Népeknek, a’ mellyeket ez a’ nagy Nemzet meg-hódoltatott: szükséges lessz hogy erről bővebben szóljunk.

 Rómulus vetette-meg első talpkövét Rómának, ’s ő vólt első Törvényszabója is. Imé itt vannak némelly maradványjai az ő Rendeléseinek.

 Azt akarta, hogy a’ Királyoknak az igasság ki-szolgáltatásában ’s Vallásbeli dolgokban határtalan hatalmok légyen; hogy azon Meséknek, mellyeket az Istenről közönségesen beszéllnek, hitel ne adattasson; hogy az Istenek felől a’ Nép szent gondolatokat képezzen, következésképpen ezen bóldog Valóságok felől semmit ne tartson, a’ mi az illendőséggel ellenkezik. Plutarchus ezt veti hozzá, hogy vétkes dolog azt hinni hogy az Isten eggy Asszony vagy Leány szépségében gyönyörködjön. És még is azt parantsolta ez a’ nem éppen vak hitü Fejedelem, hogy semmihez ne merjenek fogni, minek előtte az Augurok tanátsúl nom^* kérettetnek.

 Rómulus Patriciusokkal ültette-bé a’ Senatust, a’ szolgákat pedig nem nézte Ország tagjainak.

 A’ Férjek szabadosok vóltak meg-ölni feleségeiket, ha a’ paráznaság és részegség reájok ki-világosodott.

 Az Atyák tellyes hatalommal bírtak gyermekeik felett. Szabad vólt nékiek meg-ölni azokat, ha nyomorékok vóltak. A’ szüléket meg-ölö gyermekek halállal büntettettek-meg. Azok a’ Véd-Atyák, a’ kik véd-gyermekeket meg-ölték, köz útálat tárgyává tétettek. Az Ipokat vagy Napájokat meg-verő Menyek a’ Penatesek bosszújára hagyattattak. Rómulus azt akarta hogy a’ Város kő falai szentek, légyenek,^* ’s meg-ölte Remust, mivel az általa építendő Város kő falait által ugorván, é^* törvényjét fel-bontá.

 Ez a’ Fejedelem menedék-hellyeket is állíta. Illyen vala a’ Tárpejusi hegyen lévő Azylum.

 Rómulusnak ezen Törvényeihez Numa újjabbakat tett. Minthogy ez a’ Fejedelem kegyes ember vólt, meg-tiltotta hogy az Isteneket emberi vagy baromi képekben senki se ábrázolja-le. Innen van hogy a’ Város fel-építése után 160. esztendővel a’ Tamplomokban^* nem vala semmi kép.

 Tullus Hostilius a’ Népesítésre akarván kiszteni a’ Róma polgárjait, azt rendelte hogy ha eggy Anya három gyermekeket hozna a’ Világra, azok fel-serdülésekig köz kőltségen neveltessenek-fel.

 A’ Tarquinus rendelései közt azt jegyezzük-meg, hogy minden polgárt kénszeríte bé-mutatni a’ Királynak minden birtokát, ’s meg-büntette hogyha valamit el-tagada: hogy áldozatokat rendelt, és a’ fel-szabadúlt szolgának (Libertusnak) meg-engedte a’ Város’ közzé számláltatni.^* Az ő rendelései kedvezők vóltak az Adósoknak.

 Illyenek valának azok a’ Törvények, a’ mellyeket a’ Rómaiak a’ Királyaiktól kaptanak. Sextus Papirius öszve-szedte azokat, ’s az ő nevéről Codex Papirianusnak neveztettek.

 Nagy része ezeknek a’ Törvényeknek mellyek Monarchiai igazgatáshoz illenek tsak éppen a’ Királyok el-űzésekkel töröltetett-el.

 Valerius Publicola, Consul Társa Brutusnak, eggyike azoknak a’ nagy Embereknek, a’ kik Rómának szabadságát vissza hozák, ez a’ Nép előtt annyira kedves Consul, olly új törvényeket hozott-bé, a’ mellyek az ő általa fel-állított igazgatáshoz egészen hozzá illettek.

 Ezek szerént a’ Magistratus ítéletét szabad vala a’ Népre apellálni, ’s halálos bün-tetés alatt vala meg-tilalmazva, a’ Nép jóvá hagyása nélkűl hívatalt vállalni. Publicola leljebb szállítá az adót, ’s halált kiáltott azokra, a’ kik a’ Nép közzűl határtalan hatalomra ásítoztak.

 Tsak az ő ideje után hozattatott-bé az a’ Census mellyet Rómának Nagyjai szintén a’ nyóltzadik fillérig vittek. Ha az adós nem fizethete fogságra, sőt egész háza népével eggyütt szolgai állapotra vettetett.

 Ez a’ Törvény el-viselhetetlennek látszott a’ Plebejusok előtt, ugymint a’ kik ennek gyakorta tétettek áldozatjává. Fel zúdúltak a’ Consulok ellen; a’ Senatus tántoríthatatlanúl állott az írott törvény mellett; a’ meg-keseredett Nép pedig a’ szent hegyen gyűlt-öszve. Innen úgy bánt a’ Senatorokkal mint magokhoz hasonló személlyekkel, ’s tsak azon ígéret alatt tért vissza Rómába, hogy adósságok le-róvattasson, és az ő védelmekre Tisztviselők állítassanak. Ezek a’ Tribunusok a’ Censust a’ 16dik fillérre vitték, végtére pedig bizonyos ideig egészen el-törlőtték.

 Azon két Rendek a’ mellyekből a’ Római Respublica állott, azon mesterkedtek mindenkor, hogy miként haladhassa felyűl eggyike a’ másikát. Ebből írígykedés támadott. Némely Zenditők tüzelték a’ Nép hevét: más részről pedig eggynéhány ifjú heves és büszke Senatorok a’ Senátus ítéletit hánytorgatták.

 A’ Lex Agraria, melly a’ fegyverrel nyert mezőségnek a’ Római polgár közt lejendő fel osztása miatt hozattatott, eggy-nehány ízben meg-hasonlásra hozta a’ Nemzetet. Ez a’ Város fel-építésének 276dik^* esztendejében támada, és szintén a’ 300dik esztendeig tartott, ámbár eggy-nehány ízben félben szakasztotta a’ háború.

 Végtére látta Róma, hogy kéntelen a’ törvény el-intézéséhez nyúlni. E’ végre Posthumus Albust, Antonius Manliust, és Sulpicius Camerinust Athenébe kűldötte Solonnak törvényjeit öszve-gyüjteni. Vissza jövetelek után ezeket a’ Decemvirek közzé vette-fel a’ Nemzet, ’s reájok bízta hogy a’ törvényeket jegyezzék-fel, mellyeknek mindenikét elébb ugyan a’ Senatus, az után pedig a’ Nép öszve-szedett voksokkal hagyott hellyben. Fel vésették ezeket tíz réz-táblákra, ’s még azon esztendőben kettőt tevének melléjek; ’s innen ered a’ XII. TÁBLÁKNAK nevezete.

 Ezek a’ Törvények öszve-szorították az Atyai hatalmat, büntetést rendeltek azon Véd-Atyáknak, a’ kik Véd-Fiokat meg-tsalták, ’s meg-tiltották a’ birtoknak el-testálását. A’ Triumvirek azt rendelték idővel hogy a’ kik birtokokat halálokkal másnak akarják hagyni, negyed részét birtokoknak természeti Maradékoknak hagyják.

 Azon Posthumusok, a’ kik Atyjoknak halálok után tíz hónap alatt lettek, törvényes gyermekeknek tartattanak: Hadrianus Tsászár ezt a’ tizeneggyedik hónapra is ki-terjesztette.

 A’ Rómaiak előtt mind ekkoráig esmeretlen házássági^* el-választás a’ XII. Táblák törvénye által kapott lábra; ’s ugyan ebben szabattatott-ki, a’ tettel, szóval és írással tett meg-bántás büntetése.

 Tsak a’ kész akartva el-követett Atyai gyilkosság büntettetett halállal.

 A’ Polgároknak szabad vólt a’ fegyveres, vagy éjtszaka házokra törő Tolvajokat meg-ölni.

 A’ hamisan esküdtt Tanú a’ Tarpejusi kőszirtről vettetett-le. A’ főben járó dolgokban a’ panaszlónak két nap hagyattatott panaszának folytatására: a’ vádolttnak pedig három a’ vádra tejendő feleletre. Ha ki sűlt hogy a’ Vádló a’ Vádolttat ok nélkűl támadta-meg, ollyankor a’ Vádlót azzal a’ büntetéssel illették, a’ mellyet a’ Vádolttnak kellett vólna el-szenvedni, ha a’ Vád valósága ki-világosodhatott vólna.

 Ezek a’ leg-nyomosabb tzikkelyei a’ XII. Tábláknak, mellyekről Tacitus azt mondja, hogy utólsók vóltak a’ jó Törvények közt.

 Ezek az igasságos és természeti egyenességgel meg-eggyező Törvények a’ Polgároknak szabadságokat tsak azon esetekben szorították keskenyebb határok közzé, ha az azzal való vissza élés a’ ház Népek nyugodalmának ’s az Országlás tsendességének veszedelmes lett.

 A’ Nép hatalmával mindenekben ellenkező hatalma a’ Senatusnak, a’ Nagyok zabolátlan kevélysége, a’ napról napra öregbedő kívánságai a’ Plebejusoknak, ’s más egyéb történetek, újjabb fergeteget gyűjtöttek Róma felibe. A’ Gracchusok és Saturninusok zenebonát indítható törvényeket adtak-ki. A’ belső háborúk alatt igen sok rendelések támadtak, ’s ismét el-múltak.

 Sylba^* el-törlötte a’ régi törvényeket, ’s újjakat hoza hellyekbe, mellyeket ismét Lepidus törlött-el. Azonban a’ belső zendűléssel eggyütt el-hatalmazó erkőltstelenség a’ törvényeket felette meg-szaporította. Úgy hogy végre Pompejus választatott azoknak hellybe hozására, ’s ez adott is eggynehány új törvényt, de nem tartottak sokáig.

 Míg a’ belső Zenebona 25. esztendeig tartott, nem vólt semmi igasság; ’s Róma ebben a’ zürzavarban vala mind addig míg a’ kormányt Augustus vevé kezébe. Ez Consulatusának 6dik esztendejébe vissza hozta a’ régi törvényeket ’s eggy átaljában el-törlé azokat, a’ mellyeket a’ Respublica a’ belső zendűlés alatt kezdett esmerni.

 Végtére Justinianus Tsászár hozta hellyre azt a’ nagy zürzavart, a’ mellyben a’ Jurisconsultusok a’ Törvénynek külömbözései miatt valának. Meg-parantsolta Tribonianus nevezetü Cancellariusának hogy készítsen eggy tökélletes Corpus Jurist. Ez ezt három kötetbe szedte öszve, mellyek még most is kezeink között vagynak, és a’ mellynek elsője a’ Digestumok, mellyek a’ leg nevezetesebb Jurisconsultusok vélekedéseit foglalják magokban; a’ másodika a’ Codex, az az a’ Tsászárok Rendelései; és a’ harmadikba,^* az Institutumok, mellyek a’ Római Törvénynek rövid foglalatját adják elő.

 Ezek a’ Törvények olly jóknak találtattak, hogy ezen birodalom el süllyedése után a’ leg-jobb rendű Nemzetek-is bé-vették, ’s Törvény tudományjokat ezeken építették.

 A’ Rómaiak a’ magok törvényeket által-vitték minden Tartományokba, vala-mellyeket hatalmok alá hajtottanak. A’ Gallusok ezeket akkor vevék-bé, midőn Julius Tsászár őket meg-győzvén, tartományjokat Római provinciává tette.

 Az ötödik százban a’ Római Monárchiának fel-szaggatása után Europának eggy részét az Északi Nemzetek özöne el-árasztotta. Ezek a’ külömbféle barbarus Nemzetek bé-hozták törvényeiket és szokásaikat az általok el-nyomatott Népek közzé. A’ Gallusokat a’ Déli Gothusok, a’ Burgundok és a’ Frankok támadták ’s győzték-meg.

 Chlodovaeus azt tartotta, hogy különös kegyességét érezteti új alatta valóival hogy ha szabad választásokra bízza mellyik törvényt akarják,^* a’ meg-győzettekét é, vagy a’ győzedelmesét? Gondebald, Burgundi Király azt rendelte, hogy a’ ki meg-nem elégszik a’ homályos dolgokban való esküvéssel, az baj-vívásra szállhasson.

 Hajdan a’ Feudumot bíróknál állott a’ leg-főbb ki-szolgáltatása az igasságnak.

 A’ leg főbb el-ítélése a’ dolgoknak a’ Vastag Lajos uralkodása alatt adatottt^* által a’ Királyi hatalomnak. Látjuk továbbat hogy IXdik Károly a’ Törvényezésnek új módját akarta ki-szabni, ’s azon vólt hogy az ügyek folyamatjának hosszú idejét rövidebbre vonhassa; a’ mint ez a’ Mouliusi^* Rendelésből ki-tetszik. Meg-kell jegyzeni hogy ez a’ bőlts Rendelés a’ fegyver tsörgés közben tétetett: de az Ország java mellett őrt álla de l’hopital Cancellarius, a’ mint Praesidens Hainault mondja. XIV. Lajos vala végtére az, a’ ki az Törvényeket Clovistól fogva szintén ő magáig eggyüvé szedette, melly az ő nevéről Codex Ludovicianusnak neveztetett.