V.
GYŐZEDELEM JÖVENDŐLÉS.
M. DCCLXXXVIII.
– – fato prudentia major. VIRG.
Indúlni Pallást;* mint mikor Aeolus*
Szélvészt akarván hajtani, zárjait
Meg-nyitja tömlöttzének, és a’
Déli szelet szabadon botsátja.
Pántzél borítá mennyei tagjait;
Dárdát szorított jobbja, ’s arany paizs
Terhelte balját; ’s élet-óltó
Szikra szökött haragos szeméből.
Ki ellen indúlsz? Asszonyom, Asszonyom!
Húzd-vissza dárdád! – Hadnak az Istene
Ámbár hatalmas fegyverére,
Színed előtt el-ijedne Márs* is. –
Igy szólla nyelvem. Többre nem engede
Fakadni szívem; (szívemet el-lepé
A’ félelem,) ’s az Isten:asszony
Ezt felelé panaszomra: Látod
Diánna* szarvát? meg-veti frígyemet,*
Fel-vonja ívját, ’s ellenem el-lövi:
De szent Atyámnak homlokára
Esküszöm
*Athéné atyjának, Zeusznak a fejéből kipattanva született meg.
hogy kezemet meg-érzi!
Mondá, ’s paizsán tsattogatá tőrét,
’S röpűle – nyomban rettenetes tsapás
Követte, melly a’ hóldi félbe
Sárga halál ijedelmet önte. –
Hazám ne búsúlj! mert ha Vitézidet
Vezérli, ’s eggyütt száll-viadalra-ki
Erős Leányja Júpiternek,*
Annyi lehet valamint a’ hangya,
De hátat adni kéntelen a’ Török,
’S kezedben a’ szép Győzedelem, Magyar!
Az vítta-Trója Városát-meg,
A’ ki feléhez hajolt Minerva. –*
Újhelyi DAYKA GÁBOR.