Nem panaszolkodhatnak Felségednek jobbágyai az eránt, hogy szentséges Kálvinista és Lutheránus Vallásoknak gyakorlásában¹ ditsőséges Uralkodásának alatta leg-kissebb szorongatást is szenvedtenek. Tsak azon kevés esztendők ólta érzük mi magunkat sértettetni, a’ miólta, ide hozattatván Prépost Teller, némelly Consistoriális Consiliáriusok, és Prédikátoraink közzűl sokan, (kik közzé Udvari Prédikátor Ramm, Silberschlag, Voltersdorf, Hecker és Szervus Prédikatorok nem számláltathatnak) mind Templomainkban, mind Oskoláinkban ollyan újjításokhoz fogtak, a’ mellyeket a’ Szent-Irással meg-eggyeztetni nem lehet. A’ Bibliában foglaltt hit-ágazatokat Ca-thedrákon és közre botsátott írásokban látjuk félre-tekerve; mert ezek az Újjítok okosabbaknak tartják magokat mint az Apostolok és Luther vóltak; pedig hogy ezeknél nem okosabbak, az vílágosan ki-tetszik onnan, hogy ámbár ők Vallásbeli Előljáróink, még is hajdani Hadi-Consiliárius Kranznak és másoknak istentelen szidalmazásokat, mellyekkel ezek az Istennek Szent Igéje ellen ki-kőltek, el-hallgatják; honnan nyilvánságos az, hogy minekutánna Hazánkban a’ Biblia nevetségessé tétettetik, Maradékaink Keresztyének nem lesznek. Sok Oskolákban már a’ Heidelbergi ’s a’ Luther Catechismusai sem tanítatnak. A’ falukon még siralmasabb állapotban van az igaz Religio; leg-közelébb pedig eggy ollyan énekes-könyvet akarnak reánk tolni, ’s a’ Felséged Tartományaiban közönséges isteni tiszteletre bé-hozni, melly a’ Sociniánusok dogmáival eggyre-megyen, a’ Szent-Irással tökélletesen meg-eggyező Porst énekes-könyvét² ellenben, a’ mint állítatik, Felségednek Királyi Parantsolatjából le-tétetni szándékoznak; holott az új énekes könyvből a’ leg-hathatósabb énekeket, ’s azokat a’ mellyeket Luther maga írt, egyről eggyig ki-hagyták; nevezetesen pedig azt, a’ mellybe Luther a’ Szent-Irás tanúsága szerint való Hitvallást foglalta vala, egészen meg-változtatták. Látván ezt a’ Keresztyéni igazsággal ellenkező irtóztató erőszakoskodást, mellyet az Említettek Religiónknak Systemáján el-követnek, tartunk tőle, hogy ha Felséged a’ maga Ecclésiai Ministeriumának gátlást nem vét, gyermekeinkből, a’ mint már látjuk a’ veszedelmes kezdetét, kevés idő alatt meg-romlott erkőltsű, ’s hűségtelen jobbágyok neveltetnek.

 Felséged előtt alázatosan esedezünk e’ végre mi alább-irttak: Méltóztasson bennünket közönséges isteni tiszteletünknek gyakorlásai alatt az Isten’ Szentséges Igéjével meg-eggyező Porst énekes-könyve mellett meg-hagyni, és a’ Bibliának ’s Catechismusnak újj Reformátorai ellen védelmezni; ellenben pedig parantsolni, hogy azok a’ tanúló könyvek, mellyeket a’ Prédikátorok önnön-hatalmokkal hoztak-bé, le-tétettessenek, és az említett Catechismusok újjoban elő-vétettessenek.

 Ezen alázatos és az Augsburgi Confession épűltt esedezésünk által reményljük Felségednek Uralkodó – Atyai védelmét, mert mi lelki esméretünknek sugallása ellen ezt a’ szorongatást sem magunkra, sem gyermekeinkre nézve nem tűrhetjük; annyival inkább, mivel tudjuk hogy Felséged tökélletesen szabad Vallásbeli gyakorlást enged, és azt semmi eröszakos rendelés által nem érdekli ’s a t.

Prusszianak Királyi Felsége, a’ mi kegyelmes Urunk, bővebben esmeri a’ józan Tolerantiának nagy érdemét a’ Vallásbeli Rendtartások eránt, mint sem hogy az ide való négy Felekezet által ezen hónapnak 14dikén bé-mutatott változtatásoknak ’s újjítasoknak el-intézésébe avatkozzon; annyival inkább pedig azoknak meg-gátlását parantsolja. Sőt inkább azon tökélletes meg-győződése után, hogy minden jó Uralkodónak ’s Atyának kötelessége az, változhatatlan törvénnyé tette magának ö Felsége, minden alatta valóknak tellyes szabadságot engedni, hogy azt hidjék, ’s isteni-tiszteleteket a’ szerint tartsák a’ mit és a’ miként hinni ’s tartani akarják; tsak-hogy dogmájok ’s isteni tiszteletek se a’ köz társaság tsendességét meg ne háborítsa, se az erkőltsők tisztaságát meg-ne vesztegesse. Ő Felsége tehát azt akarja, hogy a’ Catechismus és Énekes-könyv eránt se követtessen-el semmi erőszak: hanem hogy ez eránt minden Gyülekezet szabad kézzel bírjon. Fel-lehet tenni, hogy az új énekes-könyv valamint az újabb Catechismus is érthetőbb, a’ józan-értelemmel inkább meg-eggyező, és az isteni tisztelet természetéhez inkább alkalmaztatott, mint hogy ollyan Gyülekezetek is nagy számmal bé vették ezeket, a’ mellyekben értelmeseknek ’s világosan-gondolkozóknak esmértt Férjfiak az Előljárók. A’ meg-nevezett négy Gyülekezett azonban régi könyvei mellett bátran meg-maradhat; mivel a’ mint meg-van mondva, ezeknek szint úgy, mint minden Ő Felsége jobbágyinak szabadságokban áll azt hinni ’s énekelni, a’ mit és a’ miként tetszik. Januar. 18d. 1787.^*

Én alattám^* minden azt hiheti, a’ mit akar, tsak jó ember légyen. A’ mi az énekes könyveket illeti, szabad tetszésére hagyom mindennek, hogy a’ Nun ruhen alle Wäldert ’s egyéb hasonló ostoba esztelenségeket³ énekeljen: de a’ Papok magok előtt tartsák a’ Tolerantiát; mert nékiek az erőszak és az űldözés meg-nem fog engedtetni.

Lássuk mivel botránkoztatták-meg ezt a’ négy Felekezetet ezek a’ veszedelmes Reformátorok, kiknek minden igyekezetek a’ vala, hogy az isteni-tiszteletet a’ maga mennyei eggyűgyűségéhez vissza-vihessék; ’s meg-tisztogatván az énekeket a’ haszontalan ’s többnyire érthetetlen szószaporítástól, eggy ollyan könyvet adhassanak a’ köz rendű tanúlatlan ember kezébe, mellyből az isteni félelmet, felebaráti szeretetet, fedhetetlenséget, ’s békességes tűrést, eggy szóval virtust tanúlhasson. – Imé itt eggy példája a’ meg-változtatásnak, meg-igazításnak. Ebben nem tsak a’ gondolatok igazabb ki-fejezését ’s a’ jobb versificatiot lehet észre-venni; hanem leg-inkább azt, hogy a’ Sátán olálkodását, (melly Eleinket boszorkányságoknak ostoba hitelére szoktatta) ’s az Angyal el-kűldéséért való esedezést el-hagyták.

Nem vala é jobb a’ Weyrauch és Widder, a’ tömjén és bak emlegetése hellyett, melly a’ tudatlan embert az testről az árnyékra, az essentialétől a’ tzeremoniára ragadja, sőt a’ mellynek allegoriáját, igaz értelmét, sok tanúlatlanok által sem látják, áldást és erőt kérni a’ virtusra, melly ha Phllosophi^* szemmel tekintjük nem egyéb, hanem a’ rajtunk történhető kedvetlen esetekhez ’s kötelességeinknek szent tellyesítéséhez való el-készűlés, fel-fegyverkezés.

 Azok közzűl pedíg, a’ mellyek ki-hagyattattak, elég légyen egynehány töredéket elő-hozni. Illyen a’ 731dik ének: Herr ich will gar gerne bleiben Wie ich bin dein armer Hund. ’S ennek második tzikkelye ez: Hündisch ist mein Zorn und Eifer, Hündisch ist mein Neid und Hass, Hündisch ist mein Zank und Geiser, Hündisch ist mein Raub und Frass: Ja wenn ich mich recht genau Als es billig ist beschau, Halt ich mich in vielen Sachen, Aerger als die Hünd es machen. –

Ellenkezhetik é valami a’ jó ízléssel, az okos isteni tisztelettel annyíra mint ezek a’ töredékek, (a Meny-asszony és Vőlegény Allegoriájával tellyes énekeket nem írom-ki jó okokból) ’s még is – eggy tudományokkal annyíra virágzó Királyi lakó-hellyben mint Berlin! – a’ FRIEDRICH világosságot sugárzó széke alatt! – 1781ben! – négy egész Gyülekezet engedi magát nemélly^* Fanatikusok által fel-lázzasztani, hogy eggy illy Vallást-gyalázó könyv meg-tartásáért tsaknem sírva könyörög, ’s a’ leg-érdemesebb emberek ellen meg-dühödve kél-ki!

 Ebből a’ darabotskából az elmélkedni szokott Olvasó némelly hasznos következéseket vonhat; egyszersmind pedig gyönyörködve képzelheti-el, hogy a’ Kalvinisták-nak⁴ szakállas énekeit Erdélyben már tisztogató kezek alá vették, és hogy Kármánjaink, Tasnádiink ’s Makláriink támadnak, a’ kik a’ sok érthetetlen Csúziák helyjett Sturmokat ’s Tiedeket adnak Hitek’ sorsosaik kezekbe.