XV.
A’ VÉN EMBER.
Gellert szerint.
Adjátok Iffjak, és ti Vének,
Nékem figyelmezésteket,
Eggy Vén emberről lessz az Ének,
Ki már kilentzvent hátra tett.
Készűlj-fel hát Músám ditsérni,
Pengj lantom, zengjél énekem:
Mert én ha most szép verset írni
Nem lészek szer,* ezentúl sem.
Ditsérje más Vers-szerzők szíve
A’ Vénust* ’s Bacchust:* rólok én
Nem irok. Elmém ’s pennám míve
Amaz kilentzvent tőltő Vén.
Vér-tós hartzokról értt versekkel
Égig nevelje más nevét:
Nints dolgom illy szörnyűségekkel,
Én írom eggy Vén’ életét.
Hass messze Hir! hírét harsogva,
Halld-meg Környék! ki vólt ’s mi vólt:
Születtetett, ’s az tsetstől fogva
Magának élt, nős lett, meg-hólt.
A. J.