Ezen Eccloga fordításában főbb igyekezetem az vólt, hogy az mentől jobban hasonlítson az köttetlen beszédhez, úgy hogy.^* ha eggy húzomban iratatnék, ’s Commák szerént olvastatnék, majd alig lehetne az köz beszédtől azt meg kűlömböztetni.

 1. Mink futjuk édes Honnyunknak sirva megyéit. Honn: Hazát jelent, melly szóval való élés a’ régi Magyaroknál nagyobb szokásba lehetett; azért énekellyük még most is Molnár Albert fordítása után, a’ Soltárban: És Honnyába költt a’ fetske.

 2. Oltárit gyakran vérzi nyájambeli Bárány. Minthogy a’ Magyaroknál a’ véres áldozat, már szokásban nints, itt ezt morális értelemben kell venni.

 ^* E’ tetemes romlást. etc. Érti ezen az hazájokból való ki-vándorlást, és örökségeitől való meg fosztást.

 4. ’S a’ varjak balról mint tsak kárt! kárt! kiabáltak. Ha az varjak bal felől szóllottak, rossz jelnek magyarázták a’ Romaiak: még a’ Magyar Országi köz-nép is, a’ varjak gyakori károgatásaibol, kárvallást jövendöl.

 5. Most látom Buda már olly fennyen emelte fejét fel. Régi fényessége Budának, leg-inkább illik a Mátyás Király idejére: de maga Magyar Ország is minémű lehetett akkor, arra egyedűl ama’ nagy hirü és ugyan Mátyás Király idejében élö ARIOSTO verseit hozom elő, ki is igy szólla harmadik Satyrájában:

 Ezt itt meg jegyzésre méltó, hogy Magyar Országot mindjárt Anglia után teszi. Ezen verseknek Francia forditója leg-elől teszi ugyan a’ maga Országát, hihető hazájához való szeretetéből, de ő is meg tartja a’ második helyet Magyar Országnak, midőn ezen verseket igy forditja: Coure le monde qui voudra, en France, en Hongrie, en Espange en Anglaterre etc. Hogy Angliát leg utóljára nevezi, ki tetszik azon Országra való írígysége: holott Prósában fordítván, nem kötötte meg a’ Rhythmus gondolatit, hogy azért kellett vólna az Országok sorát meg változtatni. Méltó még Budáról, és Visegrádról a’ meg-olvasásra Oláh Miklós Esztergomi Érseknek Hungaria nevezetü deák munkája: aki mind a’ két nevezett helyeket még az ö fenyességekben látván jelentett munkájának V-dik és VI-dik Részeiben, azokat le-írja.

 6. Mint mikor a’ tölgy fa alatsonyb berkekbe ki tetszik. Virgilins^* Cupressust tesz: de minthogy annak magossabb neme, nálunk tsak üveg házakban marad meg; én (a’ magyarositás is azt kivánván) más esméretessebb fát tettem helyette.

 7. A szabados maradás. etc. az az hogy jószágát vissza nyerje, és abban tsendessen meg-maradhasson.

 8. Ez Katitzám dolga etc. Itt Katitza jó gazdasszonyságát veti összve a’ Dorottya tékozlásával, mintha mondaná, Katitzának köszönhetem, hogy ő még meg maradott kevesemet jobb rendbe hozta, ’s jószágotskám vissza nyerésére nógatott.

 9. Tsak üress erszényt hoztam haza még is: Hihető Dorottya az árát, még helyben haszontalanságokra el-kőltőtte, ’s mikor tsak nem mindenembűl ki-púsztított, háladatlanúl el-is hagyott.

 10. Éppen nem tsuda már Kati nálam min pityeregtél. Minthogy én a’ Virgilius Amaryllisét Katalinnal váltottam fel, azért itt is meg tartottam azon nevet. Tudom ugyan azt, hogy de la Cerda és némelly Követői, arra láttatnak hajlani, hogy ezen Versek jobban illenének Galateára, de még ők is meg tartották a’ Textusban a’ régi olvasást. A’ kik itt Galateát szeretik inkább érteni, azokat az vitte arra, hogy némelly Magyarázok Amaryllisen Romát, Galatean pedig Mantuát értik: De hogy ezen Allegoria Virgiliusnak eszében sem vólt, azt bizvást merném állatni: Ugyanis Romát nem allegorice, hanem maga nevével Romának nevezi; Urbem quam dicunt Romam, etc. Ismétt Augustusról azt írja, hogy ötet ottan látta: Hic illum vidi Juvenem, De Tityrusnak az ő Mantuai öröksége helyett, nem is Romában adtak uj főldeket, hanem tsak a’ régieket adták vissza. Ergo tua rura manebunt. Ezekből azt hozom ki, hogy Tityrus szeretői, mind Galatea, mind Amaryllis Mantuában laktanak: Már igy sokkal hitelessebb az, hogy őtet az utolsó szeretője Amaryllis kesergette, és ő tartotta meg számára az almákat, ’s nem Galatea, aki rajta fel-hagyott: Postquam nos Amaryllis habet, Galatea reliquit: Ez a’ reliquit önként való el-hagyást jelent. Hogy ezen mostani elő-adott magyarázatommal, Amaryllisre nézve majd minden hiressebb ki-adoi, ’s magyarázoi Virgiliusnak meg eggyeznek, azt sok példákkal meg tudnám mutatni; de tsak némely híressebb magyarázóit hozom elő, ugy mint SERVIUST (ki is még az ötödik századnak kezdetében élt) BURMAN PéTERT^* és HEYNÉT.

 SERVIUS ama’ leg-elsö Commentatora Virgiliusnak, midőn áma versét magyarázná: Formosam resonare doces Amarillida Sylvas: igy szóll: Id est Carmen tuum de amica Amaryllide compositum doces Silvas sonare; et melius est ut simpliciter intelligamus: Male enim qnidam^*

Em.: quidam

allegoriam volunt: Tu carmen de Roma componis celebrandum omnibus gentibus. Plus enim stupet Meliboeus, si ille ita securus est, ut tantum de suis amoribus cantet.

 Ezekből a’ SERVIUS szavaiból ki tetszik, hogy ő hibásnak tartja azoknak vélekedéseket, a’ kik itten allegoriat keresnek, és Amaryllisen Romát értik.

 A másik magyarázó BURMANN eggy Musonius nevű Tudós embernek értelmét hozza ezen versre elő: Mirabar quid maesta Deos Amarylli vocares. Ez az Musonius azt tartja: hogy ha mindjárt Amaryllisen Romát, Galatean pedig Mantuát kellen is érteni, még is innen nem következnék, hogy azért mind Amaryllis, mind Galatea Mantuaiak ne lehetnének: midön igy szól:

 Licet per Amaryllim Romam, per Galateam Mantuam intelligamus, non tamen ut quidam suspicati sunt dicendum est, alteram Romae, alteram Mantuae fnisse^*

Em.: finisse

a Tityro adamatam, nisi velimus haec Meliboei verba prorsus esse absurda: tu potius utramque Mantuae vognitam^*

Em.: cognitam

intellige. Ezek a’ Musonius szavai, mellyek után azt írja Burman: Recte, nam Amaryllis amica Tityrí absentis desiderio tabescens omnia negligebat, quod mirabatur Meliboeus: ita praeunte Roma recte Ruaeus: Catroeus vero Galatea tuebatur. BURMANNUS

 HEYNE az harmadik általam ki választott magyarázó: ez nem tsak meg tartotta az ő mindenek előtt igen betses Editiojában, ezen az helyen az Amaryllis nevét, hanem az ő magyarázatja szerint, az mindjárt utánna következendő Tityrus felelete nem egyéb hanem az Amaryllis keserveire való mentség. HEYNE maga szavai ezek.

 Quid facerem? necessario mihi Romam proficiscendum erat, nulla Amaryllidis querelarum ratione habita, cum neque libertatem recuperare alibi, neque tam praesentes hic propitios faventes Deos; tam praesens eorum beneficium alibi experiri possem. HEYNE.

 Bizony amaz őtet önként-hagyó Galatea sopánkodásaira szemügyet sem vetett vólna Tityrus, nem hogy tőle lett el-távozásáért, magát mentegette vólna, és bizony Meliboeus sem hozta vólna elő Tityrusnak, Galatea keservét ollyan érzékenyen, tudván azt, hogy azzal őtet hamarébb bosszonkodásra, mint sem szanakozásra fogja inditani. – Ugy reménylem, hogy ezen kérdés eránt Amaryllis nevét kellessék e’ itten meg-tartani vagy Galateájét? eléggé ki adtam elmémet. De azért senkit is a’ maga értelmétől el-vonni, ’s az enyimre kénszeriteni nem kivánok; hanem kiki ugy ítéljen erről, a’ mint néki tetszik.

 11. Mit tudtam tenni? Ezen mentegetéseiben, mintha azt mondaná: Mit tudtam tenni? énnékem ugyan igen nehezen esett Katitzát (Amaryllist) el-hagyni, de illyen állapotomban meg kellett magamat győznöm, és az ő esdekléseire most nem tekinthettem, mert egyedűl Budán reménylhettem űgyem orvoslását, és abban meg sem tsalattam.

 12. De amott Gyámolra találtam: tudni illik Mátyás Királyra, ki engemet vissza tett előbbeni örökségembe.

 13. Két hete hogy mindég füstöl oltárom azólta. Valamint fellyebb, úgy itt is, az oltárt moráliter kell érteni: az az, örökké háládatos lészek, melly háládatosságának állandoságát, még nagyobb ki tételekkel fejezi-ki alább.

 14. – – – – Mezeid, noha míg idegen kéz. Mivelte valami keveset meg parlagosodtak. Hogy valósággal el-vettek, és nem tsak akarták a’ Tityrus földeit is, ki tetszik, a’ Moeris névü Ecclogábul: nevezetessen ezen versekbül.

Ezeket Moeris Menalkásrul mondja, akin ottan minden Magyarázok, valamint itt Tytiruson, Virgiliust értik.

 15. Itten eme fűzes, melly ketté vágja határid. – – – – Szenderedést ’s álmot javasol kedves susogással. Itten én az álomra való nogatást inkább tulajdonitottam a’ Füzesnek, és az ő szellök miatt való susogásának, mint sem a méhek dongasának. Ugyan is Virgilius szavaiból egyebet nem hozhattam ki, mellyet ha természeti rendben (in ordinem naturalem) helyheztetünk, igy folynak: Sepes salicti, depasta florem apibus hiblaicis, suadebit somnum sepe levi susurro. És igy a’ Füzes susogása az, a’ melly álmot tsinál, és nem a’ méheké, akik annak virágjait még annak-elötte már le-legelték Virgiliusnak tulajdon szavai szerént, ki in praeterito mondgya a’ Füzesrül, florem depasta apibus. De bizony, ha az méhek a’ nyúgodni kivánóhoz közel vagynak; nem hogy néki dongásokkal álmot okoznának, söt inkább az ő fúlánkjoktól való félelem, ötet attól el-idegeniti, és el-ijeszti.

 16. Sött hamarébb szeretsen földén fog az Duna folyni. Itt is tzélom szerént, meg-akartam magyarosítani ezen verseket, és a’ köz nép elött (ugyan is itten Magyar Pásztorok beszélnek: az éppen nem esméretes Ararís és Tigris hellyett, a’ Dunát tettem.

 17. Némelly Rész ismét Tanaist választya Hazának. A’ Tanais környéke vólt, a’ Magyarok régi lakó helye

 18. Más rész vándorlván, tudakozza hol van Egyiptom? Jobban ösméri a’ Magyar köz ember Egyiptom földét, (avagy tsak a’ Moses könyveiből) mint Cretat, Oarest vagy az Britannusokat; itt is azért, sokszor említett tzélomhoz képest, ösméretessebb Országgal kellett, amazokat fel-tserélnem.

 19. Hát illy szép mezeim trágár Katonáknak adódtak? ’S e’ gyönyörű földek Hajduké? A’ fellyebb valók szerént, ezen Eccloga a’ Mátyás Király idejéhez lévén alkalmaztatva: Igen hihetö hogy Mátyás mint nagy Hadakozó, némelly határokat (kivált az ugy neveztetett Végeket) vitézlö néppel ültetett meg; és igy az ő elöbbi Lakosaiknak, más Hazát kellett keresni. A’ Mátyás Király Asztali bolondját Tragernek hivták, innen eredtek ezen szók Trágár, trágárság; valamint a’ Francziáknál Turlepintül, egy Co-mediás bolondtól, Turlepinade.