III.
* * * RA.
Irígy tsuka! mért martzongod
Azt, a’ ki téged nem sért?
Ne ásítozz, tedd-le gondod,
Méltatlan’ ne szomjúzz vért.
Hogy lehetsz olly érzéketlen?
A’ jó hirt mért gyalázod?
Nem borzadsz é te kegyetlen
Társadra fenni* mázod?
Úgy van! úgy van! Némellyeknek
Belső érdemek ha nints,
Mást gőgösen nevetgetnek;
El-értt tárgy ez! nékik kints!
Meg-bánod még irigy állat,
Rád kerűl a’ gyászos sors;
Kóstold tsak Te; nem vonsz vállat
Melly keserű ez a’ bors!
Kígyót nevel kebelében
Minden írígy álnok szív; –
Ne hidj néki! mert begyében
Fel-vontt áll a’ mérges ív.
WÁLYI ANDRÁS.