Ma az agyagos sár miatt hat triumphális ökrökön jöttem-bé a’ Városba, keresztűl a’ piatzon. Parípáim, medve bőrrel bé-vontt nagy bakom, ’s a’ kotsi hátuljára fel-kötött három szövétnekem figyelmetességre ragadták az Egrieket, minden akarta tudni ki vagyok, ’s míg a’ fogadóba másztam, egynehány tseléd szaladt meg-tudni, mitsoda Uraság érkezett? – – Meg-változtattam őltözetemet ’s ő Éxcellentiájánál a’ Püspöknél akartam tenni udvarlásomat; de a’ helyjett hogy bé eresztettem vólna, ebédre hívattattam. A’ Püspök délig el-vala foglalva. Igy tehát az Udvarból Gróff Sztáraynéhez mentem, a’ ki a’ mint tudhatod, a’ meg-hóltt Cancelláriusnak a’ Püspök Testvérének, Leánya. – Egynehány esztendeje már, hogy én őt esmérem; ’s a’ betegség, melly nála most gyakor Vendég, előbbi Szépségéből sokat el-fonnyasztott: de azért még-is lehet látni mi vólt ez-előtt még kevéssel. Az ellen nem mondhat senki egyebet, hanem hogy kitsíny; igen kitsíny; De – nem az é a’ Florentziai Vénus-is? nem az é ez minden gemmáiban a’ Régiségnek? – – Azonban igen nagyon meg-tsalatkozol, ha azt hallván hogy igen szép, és azt azon felűl, hogy igen kitsiny, azt gondolnád hogy a’ Gróffné tellyes lessz naivetével-is. Éppen nem. Őt el-mosolyodni talám még senki sem látta. Férjfiúi komolyság űl parantsolásra teremtett fekete nagy szemeiben, ’s ha setétben hallanád szóllani, azt gondolhatnád, hogy valamelly igen olvasott ifjú Úr raisoniroz. De az ő beszéde távol van minden Pedantereytól, minden keresve-keresett eruditiótól. A’ Frantzia Irók, kikkel igen esméretes, meg-vetették gondolkozásának fundamentumát; ő azt, a’ mit egykor olvasott, tsak-nem szóról-szóra tudja, ’s azt igen szerentsésen szokta a’ maga tulajdonával úgy öszve-fűzni, hogy azon többé az idegen íz meg nem tetszik.

 A’ szépségen, elmésségen, olvasáson kivűl még más tulajdonságokat-is tsudálhatnál benne, ha valaha olly szerentsés lehetnél őt látni, ’s közelebbről esmérni. Meg-tán-torodni nem tudó állhatatossággal tűr-el minden kedvetlen esetet, akár moralis légyen az, akár physicai; nem tud meg-rettenni semmitől, ’s el-készűlve ’s tsendesen mégyen a’ veszedelemnek, ha azt többé ki-nem kerűlheti. Vidámsága ’s magában meg-elégedést találó nem-esmértt szíve most sem hagyta-el, ’s enyhűlést és vígasztalást nyújt néki minden történeteiben. – Valóban, ha a’ Természet azt, a’ mit ő reá vesztegetve hintett, eggy Asszony és eggy Férjfi között osztotta vólna is fel, nem vádolhatta vólna irígy fösvénységgel sem eggyike, sem másika.

 Ő Excellentziája a’ Püspök kegyes le-ereszkedéssel fogadott. Vídám vólt az egész ebéd felett, ’s fel-élesztette azokat, a’ kik az eránta való tisztelet miatt némán űltek. – Jelentettem hogy Bétsbe szándékozom, és hogy ezen úttal Pápát is reménylem meg-látni; melly alkalmatossággal ott épített Temploma felől győnyörködve szólla. Arról majd akkor írok, ha meg-látom; most tsak Önnön-személyjéről. – Ha Te-is az hiszed,^* a’ mit némelly Protestánsok mondanak, hogy intoleráns, hogy űldőz, nagyon tsalatkozol. Sőt inkább semmit sem óhajt annyira, mint a’ nyugodalmas eggyességet; hanem hogy minden tselekedeteiben a’ Hierarchia tekintete ’s hatalma vagyon szemei előtt. Azért nints semmi, a’ mit el-követni kész ne légyen. – „Az úgy vagyon! látja Kemed, édes …y Uram! mondá egykor nékem, én a’ fekete Uniformist viselem, az nékem kötelességem; én pedig kötelességemet tellyesíteni akarom.” – Különben a’ Protestánsokat mind udvarában, mind azon kívűl olly kegyességgel fogadja, mintha Catholicusok volnának. Sőt én tudok példát hogy a’ jószágaiban lévö Praedicatorok eránt különös kegyességgel vala. Hogy nem mindeniket szereti ’s szenvedi, azon én fel-nem akadok; mert eggy Gróf Eszterházynak, Egri Püspöknek, Fő-Ispánynak, eggy Fő-Cancellarius Testvérjének, némelly mozdulásokat nehezebb szenvedni, mintha az Apostolságra a’ gyalom mellől, vagy vám keréktől hívattatott vólna.

 Az az épűlet, a’ mellyet most Lyceumnak hívnak, olly jó ízléssel ’s olly kőltséggel tett épűlet, mellyhez hasonlót nem láttál. Egész négy szeg az, három sorra, ’s szegleten áll, közel az udvarhoz. Elől, a’ Cathedrale Templommal által-ellenben az exameni Palota, jobb kéz felől a’ Bibliotheca, balra az oskolai Templom, hátúl pedig a’ Specula áll. Temérdek kőltséggel szereztetett mindene. A’ Mathezisi eszközök inkábbára Londonból hozattattak, ’s mutatják mit lehetett vala ezen minden hazai példákat felyűl-múló igyekezetből reményleni, ha a’ Püspök szándéka nem hátráltatott vólna. Most a’ Normális Oskola ’s egynehány Pap kong benne, ’s szobái rész szerint készületlenek, rész szerint üressek. A’ Bibliotheca Mennyezetét Krakker Egri Képíró festette. Az a’ Tridenti zsinatot adja-elő, magának a’ Püspöknek parantsolatjára; ’s abban mind az architectura, mind a’ grouppok, mind a’ Drapperie jobbíthatatlanúl vannak festve. Maulpertsch, ki az Oskolai Templom festésére hívattatott vala le Bétsből, öszve-tsapta kezeit midőn a’ Bibliotheca ajtaján bé-lépett; ’s meg-vallotta, hogy ő ennyit nem tud. – Olly nagy gonddal és olly helyesen tett rajzolást és festést ugyan maga Krakker sem igen tett másutt; ’s ez néki kéttség kívűl sokkal nagyobb munkája az egymás megett álló sorok egyenlősége mellett-is, melly a’ szem előtt nem olly kedves, mint az itt meg amott hízakosan öszve-tzoportozott^* grouppok, a’ Jászai Templom’ Plaffondján. Már meg-hólt, ’s eggy púpos hátú Leányt hagyott maga után, kinél eggy Rubensének állított festést, ’s Norbert Grundnak némelly Mezőségeit láttam.

 Az meg-sirathatatlan kár, hogy a’ Lyceum magassabb helyen nem épűlt. A’ Püspök még akkor olly szándékkal vólt, hogy ezt el-végezvén eggy Püspöki Templomot épít a’ Római Péter Templomának hasonlatosságára, azon helyen, hol ennek igazság szerint állani kellett vólna. Az illyen Profánus ember, mint én vagyok a’ Religiót tekintvén, nem állhatja-meg hogy fel-ne kiáltson: Tantum Religio poterat causare! –

 Melly kedvességben légyen a’ Püspök a’ Pápánál, azt ez az anecdotumotska eléggé mutatja: A’ mint a’ Püspökök Magyar Országból-is bé gyülekezének Bétsbe 1782ben VIdik Piusnak tiszteletére, a’ szokás és Ecclésiai Etiquette szerint mindnyájan kezet tsókoltak, tsak Gróff Eszterházy nem. A’ kéz-tsók helyjett leborúltt Előtte, ’s lábát tsókolá-meg. Nem nézte ezt meg-indúlás nélkűl a’ Pápa, ’s még nem egyenesedett vala fel a’ Püspök, midőn ez áldó tsókját tonsurájára nyomta a’ Püspöknek. Ez a’ történet Bétsben mind a’ Papi, mind a’ Világi Rend előtt szemet szúrt. –

 Azt sem hallgathatom-el, hogy a’ Püspök, a’ Pápának Bétsből lett ki-indúla^* után tsak tsak-hamar, a’ Szent István Rend nagy keresztét ’s tsillagát kapta ajándékban a’ Fejedelemtől: de azzal mentvén Magát, hogy Papi alázatossága minden világi fényességeket el-hárít, a’ Királyi kegyelmet el-nem fogadta; ’s így ez helyjett eggy Püspöki gazdag keresztet kapott.

 Estve felé P. Leo Mária Szaiczot, az Igaz magyar Iróját látogatám-meg. Nem szégyenlem meg-vallani hogy róla való gondolkozásomban nagyon meg-tsalattattam. Irásait olvasván én őt eggy mérges, homályosan gondolkozó, ’s sok dolgokban járatlan embernek gondoltam vala: most pedig láttam hogy az ember igen sokat olvasott, sokat írt, fáradhatatlan szorgalmatossággal bír, és kívált a’ hazai történetekkel igen esméretes. Első meg-látása meg-érdekli a’ nézőt; kantsalúl néz félre, bajuszát beretválja, ’s azonban röth szakálla hosszan nyúlik-le meljén. Óldalán a’ szíj-övről az Olvasó tsörög, mellynek akkor apologiáján, szent tüznek hevűlve, dolgozott. Módja monasticus alázatosságú: de ha a’ szent Szék hatalma ’s tekinteti fordúl-elő, már akkor kész az Athletai viadalra. A’ Protestánsokra sem nem haragszik, sem őket akár mit tanítsanak, írjanak, mondjanak, nem bántja: de a’ Catholicusban a’ leg-ártatlanabb heterodoxiát sem nézheti. Semmit sem betsűl annyira mint a’ Martyri koronát, és azt óhajtja, hogy neve a’ P. Fast és Merz neve mellé tétettessen. El-szenvedi ő azt békességesen, ha tsak személyjét bántják; ha munkáiban tsak a’ ki-dolgozást érdeklik: tsak a’ hitet ne illesse senki; tsak az ő hyperorthodoxiájától ne térjen-el. Azt mondta, midőn élességét vetém szemére, hogy ő nem olly kutya, hogy ne ugasson: noha az is igaz, hogy nem vetemedne arra, a’ mit munkájának tsak nem minden sora mutat, ha arra mások által nem vólna kérlelve. Valóban mutatott egynehány levelet, a’ mellyben K – – Ur tüzelte, ’s kérte hogy ezt ’s ezt támadja-meg: de ez a’ K – – Úr nem Kovachich, tudod, mert az ő vele folytatott Levelezés nem a’ leg-nagyobb baráttságot ’s egyenlő gondolkozást mutatja. – Ő rá P. Leo azért is bosszankodik, hogy véle viadalra szállani nem akar.

 Szabó Dávid Urat a’ Nagy-Asszonyhoz tett Eucharisticonjai miatt, ’s Batsányi Urat a’ Magyarok’ vitézségéért indúlatosan szereti: de Révait az Eroticumokért, azt mondja, már egynehányszor meg-akarta tsapkodni. Ha azokat Kazinczy írta vólna (ez veté hozzá) a’ ki Kálvinista, rossz neven nem venné; de Révaitól… Néki bíztattam hogy Kazinczy az illyen crizisen fel-nem akad, ’s tsak azt kéri hogy meg ne dítsérje, mert nagyon szeret azok közzé számláltatni, a’ kiket P. Leo veszedelmes embereknek tart.

 Hidd-el Barátom, én P. Leótól gondolkozásunknak ennyire külömbözése mellett-is, titkos satisfactióval jöttem-el, és Egerbe nehezen jövök ezután, hogy őt meg-ne látogassam. Gondolkozása’ módjától irtózom, mert haszontalan! én eretnekségben neveltettem: de az Emberben van valami, a’ miért még az illyen széllel-bélleltt Tudós¹ is, mint én vagyok, reá nem haraghatik. Hadd mondja a’ mi felől őt lelki-ismérete meg-győzte; minekutánna ez a’ veszni indúltt Világ látni mer, ’s nem állítja véteknek, hogy az értelem belső sugallását kövesse; nem lehet attól tartani, hogy tanítása veszedelmes légyen. ’S én ebben-is tisztelem Ő Excellentziájának a’ Püspöknek bőltsességét, hogy ezen munkát nem gátolja ugyan; de Egerben nem nyomtattatja; holott másoknak írásait, a’ millyen példáúl az Indusok Bőltsessége (profanus mind maga a’ Könyv, mind a’ Fordító) tulajdon műhelyéből ’s tulajdon kőltségeivel botsátatta ki.

 Innen a’ Várat és a’ Metsetet nézni mentem. Az utóbbik a’ maga épségében áll, ’s keresztyén isteni-tiszteletre fordítatott; az elsőbb el-omladozott.