VIII.
A’ VERÉB.
Hess, Madár, hess! mond a’ Gazda, mert ezt én szántottam,
Én vetettem, boronáltam, érte én fáradtam.
Vess te is, ha enni akarsz; mert ha rajta érlek,
Nyakad szegem tolvaj! többé tudd-meg hogy nem kérlek.
Oh kegyetlen! mért sajnállassz eggy szemetskét tőllem?
Mond a’ Madár, azt gondolod, nem élhetsz felőllem.
Eggy két szemmel el-nem fogynál, enyhítném éhségem
Én is, és néked-is jutna; Ne légy ellenségem.
Ha elég van, ’s el-nem fogyna, engedd részesűlni
A’ Szegényt-is; irígységből ne kívánd megölni.
Szerezz Koma! mond az Öreg, te is, ’s lessz mit enni,
Mert bőrivel fizet a’ ki másén akar élni.
Hadd-el, Apa! mond’ a’ fia; ám marad néked-is,
Hadd jusson vagy eggy szemetske szegény Verébnek-is.
Ha a’ fogát mind ki szednék, ki-máséból lopott,
Magunk közt-is alíg kapnánk fogast száz közt hatot.
Cons. ARANKA.