Fel nem akadván azokon, a’ mellyekkel a’ TE betses Leveled az én gyarlóságomnak hízelkede, örvendek NÉKED, örvendek hazafi társaidnak azon buzgóságon mellyet a’ józan-okosság világának előmenetele eránt mutatsz. Az Egek gondoskodva teremtenek olly Férfiakat, a’ kik eggy Nemzetnek characterét és tanúlását neveljék, és jövendő ditsősségének fundamentomát meg-vessék. A’ Czár tsak első rajzolását tette-meg annak a’ nagy munkának, mellyet TE most vége felé közelítessz. Arra hogy eggy egész Nemzet mozgásba hozattasson, szükség hogy egynehány nagy emberek sorban kövessék egymást. Eggy Fejedelemnek minden kéttség kívül hathatósabb módjai vagynak a’ vételkedés fel-indítására, mínt a’ leg-meg-bízottabb nagy tehettségű Tisztjének is: de az olly főben lévő nagy elme, mint a’ TIÉD, ki-pótolja az emlitett móddal nem-bírást. Te a’ szerentsének minden ajándékait eggyütt bírod. A’ fényes születésnek, a’ külső tekintetnek és a’ gazdagságnak javait más Nagyok eggyütt bírják véled: egyedűl a’ ditsösségre törekedés külömböztethet-meg TÉGEDET töllök. Ez az eggy, a’ melly még hátra vagyon hogy meg-nyerd. A’ nagy elme ezt tartja a’ leg-méltóbb jutalomnak; mert az mindenkor záloga az egész Nép tiszteletének. Temérdek sok hatalmas Nemzeteknek ditsősségét el-temették nagy Városaiknak öszve-omladozott falai. – Általad a’ Russiai-Róma még akkor is fenn állhat, a’ midőn az idö annak hatalmát régen semmivé tette. Ha a’ Görögök Asiának fel-dúlásán kívül nem tettek vólna egyebet, most el vólna felejtve nevek. A’ tudományoknak és a’ szép Mesterségeknek tulajdoníthatják azt, hogy mi még most is bámúló tisztelettel emlitjük neveiket.

 Még most is kezeink közt vagynak azok a’ háládatosság jelei, a’ mellyet Rómának Oratorai és Poétái a’ Maecenas és Augustus jó tétemenyeiért magok után hagytak. Az Ezek böv-kezűségeknek köszönhetjük mi a’ Horatius és Virgilius halhatatlan írásait. TE az ő nyomdokait fogod követni, midőn Hazádban a’ gondolkozás szabadságának védelmedet nyújtod. Ne engedd hogy a’ superstitio és a’ Theologia ollója a’ gondolkozás szárnyait metszegesse. Mit árthat gondolatainknak szabad ki-mondása? Gyakorta az elmének el-tévelyedése a’ setétségnek leg-belsöbb kebeléből is súgárt hozott-ki. Tsak azok a’ tévelygések hintettek a’ Nép közzé meg-hasonlást és zenebonákat, a’ mellyek a’ Fanatismust és superstitiót akarták szentnek tartattatni.

 Nékem úgy tetszik Excellentziádnak Leveléből, hogy Excellentziád eggy kevéssé kételkedik igyekezeteinek szerentsés ki-menetelén; és ez a’ kételkedés talám onnan származott, hogy némelly Hazai Íróknak nehéz vala az írásbéli szabadságot meg-szerzeni. Pedig ez a’ szabadság el-múlhatatlanúl szükséges. Ha béklyó van lábainkon nem szaladunk; kéntelenek vagyunk úgy bukni.

 Hogy a’ tudományokban nevezetes embereink támadjanak, nem elég reájok bővsé-get tőlteni, sőt ezt a’ tzélt még a’ vesztegetés által sem érhetjük-el. A’ gazdagság gyakorta el-öli a’ tudományt. A’ bővőködő el-fojtja a’ ditsősség szeretetét a’ javaival való élésben. A’ tudományi érdemet meg-külömböztetéssel ’s betsűléssel kell meg-jutalmazni. A’ mozgásba-hozott fel-lobbantott önnön szeretet az elmének sok el-rejtett ajándékait fordítja munkára; a’ nyereség kétségtetése meg-alatsonyítja, le-görbíti azt. – Meg-érdemlette vólna é Apolló a’ Poéták magasztalását, ha tsak Isten lett vólna, és ha Admetushoz nem szállott vólna le, tsordáját örzeni, ’s a’ Muzsák közt nem énekelt vólna.

 A’ Fejedelmek’ kezében lévő méltóságok ollyanok, mint a’ Tündérek talismánjai, mellyeket ezek leg-kedvesebb tisztelőjöknek ajándékoznak. Ezen Talismánok azonnal el-vesztik erejeket, mihelyt azzal birójok rosszúl él.

 Arra, hogy a’ Moszkva Tudósok még szorossabban köttessenek-öszve Europának egyéb Nemzeti Tudósaival, ’s vétélkedésre índítassanak, eggy igen-foganatos eszköz még az, hogy a’ XIVd. Lajos példája szerint, a’ külföldi Tudósok részeltessenek azon betsűletben, mellyet TE Tudós Hazádfiainak rendeltél. Eggy Moszkva Frantzia Országban eggy Voltairral, Angliában eggy Hummel köttetvén-öszve, fel-fog indítani az ő írásoknak olvasására, ’s azon lessz, hogy hasonlót írhasson. Igy terjed-széllyel a’ Világosság, ’s ekként gyúlad a’ vetélkedés tüze.

 Excellentziád látja, hogy az a’ buzgóság, a’ mellyel a’ tudományoknak a’ Mesterségeknek, ’s közönségesen az emberi elme munkáinak elö-menetele eránt gondoskodik, reá szálla lelkemre, ’s meg-erössített engemet azon igazságokban, a’ a’ mellyek^* nem esméretlenek ELÖTTED. Az, a’ mit TÖLLED utóljára óhajtok meg-nyerni, az, hogy hidd-el, hogy ERANTAD a’ leg-méljebb tisztelettel vagyok – – –