Monsieur!

En parcourant la Henriade Hongroise, j’ai trouvé que Vous avez tres bien rendu les idées de l’Homme celebre, qui nous a donné ce charmant poëme. Vous faites bien voir, combien notre langue est riche, et qu’elle ne le cede a aucun pour la force des expressions. Vous venes Monsieur, enrichir la Litterature Hongroise d’un Ouvrage qui faira honneur a la Patrie, et qui Vous merite tous les souffrages des Vos-Compatriotes. Puissies Vous, Monsieur, ne point Vous borner a cet essay, et nous faire connoitre succ[e]ssivement Vos Productions ulterieures. Je saisirai avec empressement au retour de Sa Majesté la premiére Occasion de presenter a Elle Votre Ouvrage, et je ne doute pas qu’Elle ne verra avec plaisir le progres, que font les talents dans Ses Etats. Je desirerai d’avoir une occasion ŕ Vous temoigner ma satisfaction, ainsi que les assurances de la consideration distinguée avec la quelle j’ai l’honneur d’etre

Monsieur

Tiszteletes Úr,
bizodalmas Uram!

El-olvasván a’ Magyar Henriást, láttam hogy az Úr annak a’ nevezetes nagy Embernek ideáit, a’ ki nékünk ezt a’ tiszteltt Poemát adta, szerentsésen tette-által. Meg-mutatta ezzel az Úr, melly gazdag a’ mi Nyelvünk, és hogy a’ ki-fejezéseknek hathatóságában eggy Nyelvnek sem enged. Valóban eggy olly munkával gazdagítá-meg a’ magyar Litteraturát, a’ melly emelni fogja a’ Haza ditsősségét, és a’ mellyel minden Hazafi társainak javallását meg-érdemli. Bár meg ne elégedne ez eggyel! bár minél hamarább újjabb munkáit láthatnánk! Nyughatatlanúl várom azt az első alkalmatosságot, a’ mellyben Ő Felségének haza jövetelével, az Úr munkáját bé-mutathassam, ’s nem kételkedem semmit hogy gyönyörködve fogja látni azt, melly elő-menetelt tesznek bírodalmának tanúltt fiai. Óhajtom hogy alkalmatosságom légyen ezen való örömömnek, ’s azon meg-külömböztetett betsületnek jelét adni, a’ mellyel vagyok.

Tiszteletes Uram,
az Úrnak