Azon idő-szakaszokra osztott Munkák mellett, mellyeket tíz esztendőnek el-folyása ólta esmér Hazánk, nem lessz, úgy tartom, ez az újj sem szükségtelen, sem haszontalan. Ennek tárgyai nevezetesen külömböznek azoktól, a’ mellyeket a’ Pozsonyi Hirmondó, a’ Bétsi Kurír, a’ Hadi Történetek, a’ Pesti Mercurius, a’ Museum és a’ Komáromi Gyüjteménynek Írói ki-tettek, ha bár a’ most-meg-nevezttekkel némelly tekintetben hasonlók, vagy ugyan-eggyek is. – A’ Museum egyedűl a’ Nyelv’ és Poesis’ tsinosításán törekedett mind ekkoráig; a’ Komáromi Társak mindennek adnak helyt leveleikben, valami tsak tárgya a’ tudhatásnak: – Én a’ közép-helyet foglalom-el közöttök.

 Nékem eggyik tárgyam a’ JÓZAN GONDOLKOZÁS lessz. – Okaim vannak azt Világosodásnak, Aufklaerungnak, Eclaircissementnak nem nevezni; mert ezt némellyek az Indifferentismussal, Irreligióval^* ’s az úgy nevezett Naturalismussal vagy Deismussal tserélik-fel átaljában; ’s sikóltnak, mint a’ Helvetius baglya, ha setét barlangjokba a’ Nap’ melegítő sugára bé-hat. – Kerűlni fogom a’ mérges érdeklését annak a’ mi ember-társaim szemei előtt szent; mert, azt tsúfsággal illetni, szeretetlenség; és azért is, mert én, bizonyos tekintetben, a’ mostani Zsidók’ ’s Mahomet’ Religiója eránt is tisztelettel vagyok. Sem azon nem leszek, hogy újj Religio Apostolának neveztethessek, mert érzem jól, melly Chimerai szándék az, a’ melly a’ köz-népet, – a’ gubába vagy bársonyba öltözött köz-népet! – meg-világosítani igyekszik; – mert érzem, hogy a’ Világosság’ el-fogadására kevés emberek, és tsak a’ jó-szívűek alkalmatosok; – mert érzem, hogy van ollyan igazság, melly a’ rossz-ember szívében mindég az, a’ mi a’ gyermek kezében a’ tűz és kés. – Az, a’ mit én a’ józan-gondolkozás alatt itt értek, az, a’ mi a’ Meg-tévelyedtteket, (a’ mennyire a’ környűl-állásokhoz ’s tulajdon agyvelőjöknek minéműségekhez képest lehet és kelletik,) az igazabb út felé vezeti, a’ bolondságnak elibe tükröt vét, és ezen két igyekezet által a’ szív’ javúlására, el-tsendesedésére ’s az igaz – nem-phantasmai bóldogságra útat nyit; – a’ BABONASÁGTÓL meg-tisztúltt RELIGIO, az ELEVE-ÁLLATASOKTÓL mentt PHILOSOPHIA.

 Második tárgyam a’ NYELV-TÖKÉLLETESÍTÉSE, hová leg-inkább a’ Poézis tartozik. Helyt adok én itten mindennek akár Prósában, akár versben légyen. De a’ mit bé-iktatok, nem mindég úgy iktatom-bé mint remekeket, mint követni méltó példákat. Fel-vészem néha még a’ rossz darabokat is. Az Olvasó bosszankodni fog érettek reám; a’ Criticus által-látja azt az okot a’ melly által indítattam; Maradékaink közt pedig lessz valaki, a’ ki Litteraturánknak akkori bóldog Horatiusi Epochajából mostani Enniusi Epochánkra tér visgáló szemekkel, ’s szemeteimet kintseknek fogja tartani.

 Harmadik tárgyam a’ MAGYAR TÖRTÉNETEK. E’ nevezet alatt nem magát a’ Historiát értem, hanem mind azt, valami a’ Nemzetnek történeteit, characterét, gazdagságát, Culturáját illeti, ’s magunkat magunkkal esmértethet.

 Végezetre ide iktatom azokat az apró írásokat is, a’ mellyeknek el-vesztétől ki-tsínységek miatt tarthatni; a’ millyen példáúl Gróff Telekinek keserve a’ Húga sírja felett; Prof. Varjas É – – s éneke, ’s egyebek.

 Leveleket egyedűl e’ felyűl írás alatt: AZ ORPHEUS KI-BOTSÁTÓJÁHOZ, KASSÁRA fogadok-el; mert a’ homloklevelen kijelentett Nevem áll-név. Okaim vóltak ezt tselekedni, noha ki-légyek Olvasóim ki-fogják találhatni. Ezt a’ valóban igen-rendes demasquirozást szükség vólt meg-tennem mindjárt bé-léptemmel, hogy azok, a’ kik olly örömest akadoznak másokba, azt ne gondolják, hogy a’ Domino rajtam nem-ártatlan végből vagyon.

 Ha ki ezen hazafiúi igyekezetet tulajdon munkáival gyarapítani akarja, bízhatik hozzám, hogy darabjaimban azoknak helyt engedek, akár jelenti nevét, akár nem; noha én az Anonymitásnak barátja nem vagyok. A’ betsűletes ember magáénak vallja azokat a’ könyveket, a’ mellyeket ki-ád; azt mondja Rousseau. – Ha néha okai vannak-is azoknak a’ kik azt nem tselekszik, az tsakugyan tagadhatatlan, hogy többnyire titkos kevélység annak valóságos forrása. És minő sok-féle meg-tévedésekre viszi ez gyakorta azokat, a’ kik nem éppen azért vesznek könyvet kezekbe, hogy azokon el-aludjanak!

 Darabjaimnak árrát azoknak nagyobb vagy kisdedebb vóltok fogja meg-határozni. Az egész esztendőbéli munka három köttetet, ’s eggy köttet négy darabot foglal magában, ’s minden köttetnek elején eggy homlok levél ’s valamelly Nagyunknak vagy Litterátorunknak képe, végében pedig eggy laistrom lészen. Egyebek a’ Vevők’ számától ’s a’ további kőrnyűl-állásoktól függenek. – Irtam Kassán, Decemberben, 1789.