El nem képzelheted millyen nehezen jöttem-ki Miskóltzról! De az nem is lehete másképpen, minekutánna benne öt napot a’ leg-érdemesebb emberek’ tarsaságában tőltöttem-el. – Három órakor reggel már fogva vóltak lovaim; ’s nem tőlt belé két óra, míg Szikszóra értem, noha azt ide eggy Statiónak^* tartják. Ennyit teve a’ reggeli égett-bor, és a jó áldomás’ ígérete!

 Miskóltztól Zsóltzáig eggy három-fertályig^* tartó tőltés van, a’ Sajó miatt, melly magában ugyan nem nagy víz, de mikor a’ hegyeken a’ hó olvad, vagy zápor esik, szélesen ki-önt. Erről most tisztán láttam-ki a’ Carpathust,^* mellyre az Avasról¹ olly haszontalanúl kandikáltam, mert közötte és Miskóltz közt semmi magas hegy nintsen. Bár tsak közelebbről láthatnám hamarább! De ha majd Kassán, Eperjesen és Lőtsén-is ollyan Barátokra akadok, mint Miskóltzon akadtam, közel belé telik eggy hólnap míg oda érek, ’s vége lessz a’ botanizalásnak.

 A’ tőltésen túl (engedd el-beszélleni ezt, ha talám sietsz-ís Kassát esmérni) útam nagy darabon fel-felé ment. Hijába szollítgattam Kotsisomat, kinek rővid ümegje^* alatt barnás háta-gerintzét hízelkedve ölelgették a’ kedves Etéziák a’ nyeregben. A’ mi nem lehet, Uram, tsak nem lehet: de érjünk fel tsak ama’ partra, majd úgy megyünk le-felé egész Szikszóig, hogy a’ Tatár sem ér utól, felele magyar szíves egyenességgel. Rá bíztam a’ hajtást; bé-feküdtem kotsim’ szegletébe, ’s a’ leg-édesebb reggeli álom szálla-meg, mellyből tsak a’ nagy rázódás vert-fel, midőn kotsisom a’ meredek partról nyargalva szaladt a’ Tatárok előtt le-felé! – – Már előttem feküdt rétes vőlgyében a’ Kálvinista Szikszó, (mert hogy az, Gothiai munkájú^* tornya ’s szalma fedeles házai velem ki-találtatták még minekelőtte szemeim a’ vitorlán keresztet vagy kakast láthattak)^* bóldog szőllő-hegyeivel, mellyek dél és nyúgot felől nem magas hegyeit egészen el-borították. Jobb-kéz felől mint-eggy két mértt főldnyire a’ Zemplényi Hegy-alljai hegyek’ széleit, balkéz felől a’ Kézsmárki ’s Forrai termékeny szántó főldeket; középen pedig azt a’ zőldellő rétet láttam, mellyből néha a’ Tiszába le-siető Hernád tsillámlott. Bővséget mutatott mind a’ már sárgúlni kezdő vetés, mint a’ főld’ fekete agyagja, ’s ehhez hozzá járúlván a’ Környék’ szépsége, leg-inkább pedig a’ Miskóltz szomszédsága, azt óhajtottam, hogy bár tsak ennek á la Rousseau^* lakosa lehetnék.

 De bezzeg ellenkező az, a’ mit Néked a’ Forró és Szina közt fekvő környékről mondhatok. Apró domb, lapos keskeny vőlgy, ki-ritkított erdőség, félig ki-égetett el-tsonkított tőlgy-fák azok, a’ mellyeket itt az Útazó lát. Bízvást ezt a’ Környéket adhatta vólna birtokúl Judásnak Klopstock.^* – Hát útjai! Ójd ettől a’ vad-rátzot^* is, Isten! – szőrnyű rázását, ’s lökéseit, egyedűl a Regétzi Vár el-pusztúltt falainak meg-látása tűrette-el velem mellyet régenten Fejedelem Rákótzy bírt. Most az, valamint hajdan-is, eggyüvé van kaptsolva a’ Sáros Pataki Dominiummal,^* és – Cameralisch)^*2

 Ez a’ görbe-Ország Forró mellett kezdödik, és egész Hidas-Némethiig tart, és így jó három mért földnyire. Kotsisom azt beszéllte, hogy Abaújnak eggy egész Szolgabírósága, mellyet Csereháti Járásnak neveznek, szint ollyan mint a’ Garadnai Környék. – Kár, hogy azt Garadnai Járásnak nem nevezik. Ez a’ fertelmes szó egészen hozzá illene görbeségéhez.

 Enitzke, Kassa és Szina között, szalmás alatsony tóth házakat, ’s eggy tornyas ’s négy óldal bástyás kastélyt mutat, en gout d’antique moderne,^* mellyet én még rendetlen ’s alkalmatlan vólta mellett-is, annyira szeretek. Ezt a’ B. Meskó Familia bírja. Parton fekszik, ’s keletre szép tér-réteket, erdős magas hegyeket ’s ezeknek nyilása között a’ Szalántzi Vár’ omladékjait látja sok apró falukkal.

 Láttam innen Ujvárt is, melly a’ Vármegyének nevet adott. Most az eggy közönséges díszetlen falu, eggy Kálvinista Templommal és Gróff Csákiaknak Udvarbirói lakásokkal. Főld-vára alatt megyen-el a’ Hernád.

 Zsebesnél, Kassához három fertálynyira már kezdődik a’ Chaussée,^* ’s egyenes lineában^* megyen szinté a’ Városig. Bal kéz felöl e’ mellett nyugodalmasan, de minden ékesség nélkűl fekszik fóldozott zsindelyezetű epűleteivel az agg diófák’ árnyékában Bártza, melly a’ még most is élő törzsökös Bárczay Familiának nevet ada. Kivánnám hogy Bártzát Kassához illy közel bírhatnám, ’s Bárczaynak hívnának. Kő úgyan köven nem maradna épűleteiben: de kedves vén diófáim úgy maradnának a’ mint most állanak, akármiként aber-ozna^* Kertészem, útat merő sinorjával.

 De előttünk a’ Város! – – Eggy hegyszögben fekszik az, körül-véve mindenfelől az apróbb vagy magassabb hegyektől, mellyek közzűl az, a’ melly túl rajta minteggy fél órányira emelkedik, leg-magassabb, és a’ Bétsi néma Barátokéhoz^* hasonlít, tsak hogy tetején semmi Klastrom^* nints, és hogy óldalait darabonként szántogatják. Az enyészetre fekvő^* dombok gabonát, a’ keletre fekvők pedig bort termenek. Ezek közt a’ Város alatt le-folyó Hernád szép réteket mosott, ’s nintsen-is más felé Kassának semmi nyílása azon kívűl, a’ mellyen én jöttem. A’ Város hossza a’ Chausséval eggy lineában fekszik, s ez tsinálja hogy az idegen Útazó, míg a’ Városba bé-nem ér, a’ kevély nagy Templomon ’s egynehány tornyon kívül nem lát egyebet hanem tsak setét zsindelyezetet. – A’ külső-város széles helyen, de nyomorúltt viskókból épűl, ’s a’ min szemem nagyon fel-akadt az, hogy az Útazó, midőn Kassa felé közelít, leg-elől is akasztó-fát és temetőt lát. – – Nem lehetett vólna é a’ temetőnek eggyik vagy másik óldalon helyet találni? – ’s be szép spectaculuma^* vólna a’ Chausséen kotsikázó Kassai Szépségeknek, ha közel hozzájok hóltt testek lebegnének a’ kőtelen, ’s a’ Nap-enyészeti szellő dög-párát lehellne feléjek.

 Nyóltz óra után vala az idő, midőn Kassára bé-értem. Kotsisom a’ fekete sashoz vitt, azt állítván hogy a’ Városban bent több Fogadó nintsen; ’s én meg-is nyugodtam rajta, mert az épűlet kűlső formája sokkal bíztatott: de ójjon az Isten minden útast tőlle. Közel kelle eggy fertályig várokoznom, míg a’ sok béna Vendég-fogadói Nymphák, a’ konyhát üressen hagyván, fülön fogva hozták-elő a’ Kellnert.^* Nem kaptam szobát az útszára, mert azok el-vóltak foglalva egyről eggyig, ’s eggy tömlötz forma setét szurdékba^* vontam-meg magamat. – Parantsol valamit vatsorára Nagyságod? kérdé a’ Kellner, mihelyt a’ lábomat a’ küszöbön bé-tevém. – Esznek itt Idegenek? – Ó számosan! – Mikor? – Fél óra múlva. – ’S kik? – Gavallérok, ’s más ifjú emberek ő Excellentziájától, a’ Vármegyétől, ’s az Unter-Commissiótól.^* – Jó! én köztök eszem. – Elő-vettem páltzámat, ’s ki-mentem körűl tekinteni a’ Várost.

 Kassának alsó kapujától a’ felsőig, és igy 1070. lépésnyire, eggy annyira széles útsza nyúlik-el, hogy azon a’ nagy Templom-is el-fért, még pedig nem hosszában, hanem keresztűl rajta. Szerentséjére a’ Városnak és minden jó izlésű Lakosinak nem Friedrich^* épitette azt,³ és így útszája nem schnurgrad^* épűlt, hanem irregularis^* tsavargású ellipsisre. – Centum capita appono^* (ezt a’ fogadás formuláját a’ Vatsora mellett tanúltam) hogy a’ Berlin egyenes útszáji akár-melly punctum visust^* válasszon a’ Néző rajta nem fogják szemeit úgy gyönyörködtetni, mint midőn Kassának felső kapujában meg-áll, ’s a’ házak’ falain égő lámpásokat szinte az alsó kapu körűl lévő házakig ki-láthatja. – A’ mi nékem első körűl-nézéssel leg-inkább tetszett, az a’ Város nagy útszáját két ágban keresztűl folyó tsermely patakotska. Úgy nevezem én is ezt a’ Kassaiak után, mert a’ mint a’ vatsora alatt tapasztaltam, ezek nem tudják hogy a’ Pataknak, melly a’ Bachtól jő, szintén úgy mint a’ Part a’ Bordtól, igaz magyar neve a’ tsermely. Mitsoda nagy szolgálatra van ez ha tűz támad! millyen nagyra a’ szemet’ ki-hordásában.

 De jaj annak, a’ ki itt gyalog jár! Az apró hegyes köveken, mert illyennel van ki-rakva a’ Város, úgy el-fáradtam már is, mintha egész nap homokban jártam vólna.

 A’ vatsora fellett, melly mind szegény, mind igen tsínatlan vólt, eggy ifjú Urral jutottam baráttságos esmérettségbe. Ez az ifjú B – – – ^* Én úti Surtoutomban,^* a’ többiek frisirozott^* fejjel, ’s a’ leg-ujjabb szabású frakkokban, űltünk az asztalnál, midőn B – – – eggy kis kurta arannyal ki-hánytt, de tsak fekete bárány prémes ég-szín mentétskében, veres nadrággal, széles ezüst kardját tsörtetvén, jött közinkbe. Helyet foglalt, ’s olly különös, magának-tulajdon tréfát indított, hogy még én is, a’ ki az egész asztalnál a’ sang froidot^* akartam gardírozni^*4 édes nevetésre fakadtam. – Eggy pohár bor mellett lettünk Barátokká, ’s a’ Kávé házba vitt; hol mostan a’ Nemesség közzűl senki sem vólt jelen. Három-négy asztalka körűl egynehány Cancellista^* ’s Kalmár-legény kergette a’ Pagátot;^* én pedig B – – – t eggy szál dákóra hívtam-ki. Tizenkét óra szakaszta-el egymástól. – Aludj tsendesen.

Ma későn mentem-ki az útszára, mert a’ tegnapi éjtszakázás után méljen el-aludtam; ’s azt annyival inkább sajnálom, mivel a’ héti-vásár, mikor a’ ki-sétálás nékem eszembe jutott, már oszlani kezde, és így sokat nem láttam azok közzűl, a’ miket láthattam vólna. Tsak-nem fél-óráig tolongván a’ pályinkát, vajat, tejet, tojást, zőldséget és gyümőltsöt árúló külfőldi Asszonyok közt, kik közzűl sokaknak zsidós őltözete Nemzeteknek külömbözését nyilván mutatta, eggy vasat árúló Metzenzőffel kezdettem beszélleni. Ez már bé-rakodott vólt, ’s tsak azt várta hogy Kotsissa egynehány zsák meg-vett gabonát hordasson-elő, ’s örült hogy míg emberei elő-kerűltek, valakivel beszéllgethete. – Im’ ez az, a’ mit tőlle tudok. Abaújnak Szomólnok és Jászó közt fekvő hegyeiben fekszik mind Felső, mind Alsó Mettzenzőff. Ebben a’ két Helységben van az egész Colonia, ’s három esztendővel ez-előtt még a’ Jászai Praemonstratensis Praelatus bírta,^* most a’ fundus Religionariushoz^* van vetve, ’s Cameralis Tisztek által administráltatik.^* Sovány határok elégtelen arra, hogy őket el-tartsa, ’s e’ szerint a’ szegényebbek az esztendő nagy részét másutt tőltik-el, ’s árkok’ hányásával, ortással^* ’s zsindely-hasogatással keresik élelmeket. Bányájok vasat és ezüstöt ’s rezet-is terem. Az Asszonyok Német Országból ki-hozott őltözetek’ nemeit ekkorág-is meg-tartották: a’ Férfiak pedig setét kék posztóból készűltt Magyar ruhákban járnak, de közönséges Nyelvek érthetetlen Némettség. – Tiszta levegőjök, egésséges forrás-vizek, főképpen pedig a’ sanyarú élet és a’ munkásság őket ízmos tagúakká, erőss egésséges emberekké tette. Hitelesen beszélltetett előttem, hogy eggy alsó-Mettzenzéfi születésű – – – a’ telí hordó bort, melly 180 itzéből áll, fel-emelte, ’s belőlle jó kortyot ivott.

 Kassa mindennémü eleséggel bővölködik, valamit kívánhatni. A’ Szikszó termékeny környékei, ide számlálván Borsodnak-is eggy részét, néki gabonát; a’ Zemplényi hegy-allja; Göntz, Héjtze és Szikszó bort, Kassának környékei zöldséget, a’ Szalántzi erdőség pedig bőv makkoláft ád; e’ szerint Kassán vagy óltsó lakásnak kell lenni, vagy ha az nintsen, azt nem a’ Természet és a’ Népesség, hanem a’ rendetlen politia^* tsinálja.

 A’ fejér köz-nép, melly mind eggyig tóth Leányokból áll, ábrázatjára ’s termetére nézve szép. Mindég lehet két rútra nyóltz nem rútat fel-tenni: de motskos őltözetek természeti kedvességekből sokat el-veszen. A’ Metzenzöfi és Miszlókai Leányokat és Menyetskéket ellenben kedvesség nélkűl való Nationalis^* Physiognomiájok szint olly könnyen ki-esmértetheti, mint a’ tóthokat a’ közönséges szőkeség. Ötven közt-is nehezen lelhetni eggy barna hajú tóth leányt.

 Még talám tovább fetrengettem vólna a’ Vásárlók között, ha eggy Hundslóger (úgy nevezik azt a’ hohér legényt itt, a’ ki a’ kutyákat öldösi) tőllem nem meszire embertelen tsapásival el-nem iszonyított vólna. Le-ütötte a’ kutyát ’s farkán fogva vitte eggy veres színnel békentt ernyős lecticára.^* – Nem jobb vólna é a’ kutyák’ pusztítására más napot rendelni? Miért kell a’ falusi gazdák’ kutyáit a’ Kassai Tanátsnak pusztítani?

 Tíz óra tájban fel-mentem a’ felső kapu felé, hogy a’ nagy-útsza’ épűleteit, ’s a’ Város kűlső fekvését láthassam. – Ezt az útszát Urak’ útszájának (Herrn Gaffe) hívják, mellyet meg-is érdemel, mert a’ házak rajta gustussal kezdenek újjúlni. Tsak az kár, hogy gyakorta a’ leg-szebb szomszédságban füstös falú házak állanak, ’s zsindelyeze-tekről hosszan nyúlnak, ki az útszára, a’ fa tsatornak. – Külömben igaz architecturai ízt még a’ leg-kőltségesebb épűleteken sem találhatni. A’ Város-házának facadja^* olly aranyos mint eggy rátz templom: ’s a’ Toskánai vagy Dóriai Rend simplicitása^* helyjett, borostyán fonadékok ékesítik az Altánát^* tartó Oszlopok’ Capitáljait.^* Igy, az igaz tzifrábbak: amúgy mezítelenek lettek vólna.