XI.
LESBIÁHOZ.
Szorossan a’ Deák szerént.
1Catull. Vdik Dala: Vivamus mea Lesbia, atque amemus – Rumoresque senum severiorum – Omnes unius aestimemus assis. – Soles occidere et redire possunt – Nobis cum semel occidit brevis lux – Nox est perpetuo una dormienda. – Da mi basia mille, deinde centum – Dein mille altera, dein secunda centum – Deinde usque altera mille; – deinde centum. – Dein cum millia multa fecerimus – Conturbabimus illa, ne sciamus; – aut ne quis malus invidere possit – Cum tantum sciat esse basiorum.
Összefüggések
Földi 1788. október 2-i levelében küldi Kazinczynak (KazLev. I. 216–217., és 220.; vö. Földi 214–215.). A 7–10. sorokra két variációt ad meg, az utóiratban a második mellett dönt, így közli Kazinczy is. A változat:
Tsókolj engem ezerszer, újra százszor!
Majd adj még ezeret, ’s meg újra százat,
Majd még más ezeret, ’s meg újra százat
Majd így ha* sok ezerre pótolándjuk.
A *-gal jelzett szóhoz hosszú verstani fejtegetést csatol Földi. 1790. szeptember 17-én újra elküldi (KazLev. II. 106.), kicsit javítva a kérdéses részen („Osztán még ezeret”), ez azonban már nem érvényesül Kazinczy közlésében. 1791. február 5-i levelében kifogásol egy sajtóhibát: „A’ nap nem fel nő, hanem fel jő.” (KazLev. II. 157., az első levél közlésében nő, a másodikban jő áll.) Batsányi szerelmi témája miatt nem közölte a MM.-ban (KazLev. I. 262–263.), Kazinczy viszont az Orpheus után a HV.-ben is kiadta, valamint maga is lefordította (l. alább).
Forrás
Catullus: 5. vers
Megjelenés
~; HV. 69.; Abafi 113. (A megcsalt öreg).