XVIII.
B. RÁDAYNAK PÉTZELI PALOTÁJA.
1Ezek a’ Versek az Orpheus I. Darabjába a’ 33. óld. Mélt. Báró RÁDAY Urnak ő Nagyságának tudta nélkűl tétettek-bé; most bővebb tudósítással hozódnak-elő, hogy az Olvasó tzéljaikat meg-érthesse, ’s tudhassa mellyik Vers mellyik kép alá tartozik, ’s a’ képeknek egymással mitsoda öszve-kötések vagyon. – Ezek a’ képek a’ híres Picart Réz-metszéseiből vagynak kőltsönözve, úgymint az 1732ben Amsterdamban in folio ki-jött Deák és Frantzia Ovidiusból, és az ugyan ott 1733ban in folio ki-adott Le Temple des Muses nevű könyvből, ’s hogy inkább hasonlítsanak a’ réz-metszéshez tsak feketén festettettek. – A’ Versek Mélt. Báró Rádaynak tulajdonai. Festettetett a’ Palota 1766ban.
Összefüggések
Kazinczy az első szám végén közölte a Ráday-palota (vö. Zsindely Endre: A péceli Ráday-kastély, Bp., 1959.) freskóinak verses aláírásait, de Ráday instrukcióit és elvárásait mellőzve (l. 19.). A szám kézhez vételét követően Ráday neheztelésének ad hangot: „Térek ismét az első Negyedre: igen bántam, hogy abban bé mentenek az Palotámban lévő verseim. Mert noha az Ur tudósított felőle, de reménylettem, hogy arra tett feleletemhez képest, vagy éppen ki maradnak, vagy leg alább velem közöltetni fog, miképpen mennyenek bé. Ugyanis, amint most bé mentek, tzélozások majd érthetetlen; melly érthetetlenséget szaporítt az, hogy az Ur notájában ollyan matériákis vagynak fel téve, mellyekre nékem tzélozmi gondolatomban sem vólt; illyen Mydás és a’ Vas idő: ezeknek ki ábrázolások sehol sintsen a’ Palotámba. Hogy azért mind ezeket orvosolhassam, inkább már most magam kivánom meg küldeni, miképpen mennyen bé egyszer, valamellyik Negyedbe; ezen okbul kivántam azt accludálva [mellékelve] meg küldenem.” (1790. április 9., KazLev. II. 56–59.) Ezt követően 1790. augusztus 15-én értesíti Kazinczy Rádayt, hogy beletette az Orpheus következő számába a javított változatot, s azt leadta a nyomdába (KazLev. II. 95.). Ráday válaszában megismétli megjelenésre vonatkozó kéréseit (KazLev. II. 102–103.). Kazinczy közlése elég híven követi Ráday szövegét, leszámítva a helyesírást és a tördelési sajátosságokat. Három nagyobb eltérés van: 1. Az első jegyzetben megmagyarázza, miért az újraközlés, valamint egyesíti itt Ráday első jegyzetének és utóiratának a lényegét. 2. Az első két sor Ráday első két bekezdését foglalja össze tömören. 3. Elhagyja a 13. ponthoz fűzött eme jegyzetet: „Ez az Ifjaknak szól, hogy a’ földi Syrenáktul ójják magokat.” (KazLev. II. 59.) Az első közleményhez fűzött jegyzetben Ovidius Metamorphoses című műve van forrásként megadva, utalva az egyes történetekre (kicsit többre is, mint szükséges, ahogy Ráday írja idézett levelében). E második közlemény jegyzete a felhasznált kiadást is azonosítja, megnevez egy másik könyvet és a képek festőjét.