XVII.
AZ ESZTENDŐ UTÓLSÓ ÉJTSZAKÁJA.
Füred, 1788. Decembr. 31dik.
Összefüggések
Horváth Ádám még a MM. számára küldte 1789. január 1-jén, mentegetőzve, hogy nem sikerült versbe öntenie gondolatait, kérve, hogy javítgassák át nyugodtan (KazLev. I. 245–246.). Kazinczy mintegy másfél év múltán, 1790. augusztus 15-én közölte Ráday Gedeonnal, hogy Horváth Ádám e „Jung forma prosája az esztendő utolsó napjáról” került bele a 4. számba, de már akkor az Orpheusba (KazLev. II. 95.). Ráday nagyon hamar, 1790. augusztus 30-án válaszolt, de láthatóan a mű korábbi ismeretében: „valósággal merem azt állítani, hogy még Youngnak magyar prosában jobb és hozzá közelebb járó imitatora nem vólt.” (KazLev. II. 102.) Véleménye már csak azért is érdekes, mert Young ekkoriban Magyarországon Péczeli József nagyhatású fordításában volt ismeretes (Yung’ Éjtzakáji és egyéb munkáji, Győr, 1787), s e fordítással kapcsolatban már a MM.-ban is kritikai észrevételek fogalmazódtak meg, egyébként éppen Kazinczy tollából (l. MM. I. 2., 100.).
Megjelenés
~; Holmi II. 21–42.