XII.
NEOBULE.
Horatius Ódáinak III. Könyvéből.
Összefüggések
Földi 1788. október 2-i levelében küldi Kazinczynak (KazLev. I. 218.), a 6. sorhoz („Liparéi”) hosszú verstani fejtegetést fűzve a diftongusokról, s két változat lehetőséget is megadva (vö. Földi 213–214., 219.). A MM.-ban végül nem jelenhetett meg, mert Batsányi a szerelmes témájú verseket nem részesítette előnyben (KazLev. I. 262–263.), így Kazinczy tette be az Orpheusba. E hírre reagál Földi 1790. szeptember 17-én, megerősítve a korábbi eredeti sorváltozatot (KazLev. II. 105.). Amikor a kinyomtatott példányt kézbe veszi, nyomban talál egy sajtóhibát, amit meg is ír Kazinczynak: „A’ Bika hóban Pag. 386. igen kitetsző tsonkasága vagyon eggy versnek: [V]agy Atyád’ nyelve kudarczára remegni, melly nekem így volt: [V]agy Atyád’ nyelve kudarczára meg-ijjedve remegni.” (KazLev. II. 157., a V helyén itt mindkétszer N áll, amit a versszöveg alapján javítottunk.)
Forrás
Horatius: Ódák. III. könyv 12. vers.
Ennek mintájára készült az Enyim Juliska című költeménye is (l. Orpheus I. 2. II.).