II.
ENYIM JULISKA!
1Ez az érdemes, Nyelvünk’ elő-segéllése körűl olly szerentsésen fáradozó Hazafi-társ D. Weszprémi Urnak Leányát jegyzette-el.
Összefüggések
Földi küldte 1789. december 29-i levelében, a következő megjegyzés kíséretében: „Én mostanában el-jegyzém magamnak a’ Debreczeni Doctor F. Veszprémi István Úr leg kissebb Leányát Juliánnát, melly alkalmatossággal eggy Levelemben ezt írám nékie:
A’ Horátz III. Könyve XII. Éneke nótájára. Č Č | – – | Č Č | – – | Č Č | – – | etc.
(NB. Tudod, hogy én azt a’ Vers-formát nagyon szeretem, és azért azon Dalt forditottam is.)” (KazLev. I. 537.) Az említett vers a Neobule, amely meg is jelent az Orpheusban (I. 4. XII.). Az Enyim Juliska! azonban közelebb állhatott Kazinczy szívéhez, mert azonnal továbbküldte Arankának (1790. január 26., KazLev. II. 16–17.), betette az Orpheus következő számába, közölte a HV.-ben is, s később ő és Rumy Károly György sok nyelvre lefordították részleteit. A levélbeli szöveg kisebb helyesírási eltéréseken kívül megegyezik a lapban közölt változattal (vö. Földi 138., 209.)
Megjelenés
~; HV. 60.; Földi 138.