XI.
BRÚTUS.
1Caesar gyilkolói közt látja-meg Brútust, kit annyira szeretett, hogy meg-szokott névvel fijának szóllítja még most is. – Brútús ezen emlékeztetés által meg-hökken. De tsak hamar eszébe jut, hogy ez az, a’ ki Rómát, az ő Hazáját, járom alá vetette, ’s méljebben döfe-meg tégedet Szabadság’ szent Vasa! – Minő festés!
Összefüggések
Kazinczy 1775-ben írott zsengéjének a történetét megírta a PEml.-ben: „Ez a professzorunk [Szilágyi Márton] mutatá Gyürkynek [Gyürky Istvánnak, a későbbi főispánnak] egy göttingi almanachját, s elbeszélé neki, hogy Kaestnernek, a nagy geometrának, egy háromsorú epigrammája, mely ezen almanachban áll, egész Németország által mint csudáltatott: [itt idézi németül] s tüzelt, fordítanám le. Mi vala könnyebb? az utolsó sornak nem kelle rímet keresni, a két első ríme készen álla, s áltadám neki fordításomat.” (KazMűv. I. 227–228.) Az Orpheus-beli szöveg a helyesírási javításokon túl mindössze egy szóismétlést korrigált (az első sorbeli mond helyére szóll került).
Forrás
Kästner: Caesar und Roma (vö. Császár 105.).
Az epigrammát a nevezett Gyürky István és több más diáktárs is lefordította Kazinczyval egy időben, ahogy arról a PEml. egy másik kéziratából értesülhetünk (vö. Abafi 245–246.).
Megjelenés
~; HV. 109–110.; Abafi 184. (Caesar és Róma).