II.
B. PRÓNAY LÁSZLÓ ÚR
EXCELLENTZIÁJA
KAZINCZYHOZ.
Összefüggések
Prónay László levelében Kazinczy frissen olvasott Gessner-fordítására reagált. Kazinczy – miként szerkesztői jegyzetéből is kiviláglik – Prónay nevét és tekintélyét kívánta kamatoztatni azzal, hogy a tőle kapott elismerő levelet az Orpheus első közleményei közé sorolta, ez beleillett az Orpheus koncepciózusan alakított hangütésébe (l. minderről a bevezető tanulmányban). Prónay beleegyezését a publikálásba feltehetően már a kinyomtatott első ív megküldésével kérte, legalábbis erre lehet következtetni Prónay két leveléből. 1790. február 3-án Prónay köszönősorokat írt Kazinczynak: „Egészlen meg vidított engemet azonnal az Orpheusnak homlok irása? a be Vezetése penig megtöltött azon izléssel, a’ mellynek csak szemlélése is ezen élesztő Gyümölcsnek megértét bizonnyal igéri. […] Hát hogy köszönyem meg a Tekintetes Ur hozzám különössen ki nyilatkoztatott hajlandóságát? Ösmeretlen nevemet ki ragaggya Orpheus zengésse a halandóságbúl.” (KazLev. II. 30.) A fentiek arra utalnak, hogy Prónay a lap első néhány közleményének olvasása után írta levelét. Május 20-i levelét viszont így kezdi: „Vizöntőre szólló Orpheusát az Urnak, a mint várva vártam, úgy azt ritka örömmel vettem is.” (KazLev. II. 67.) Ha viszont tényleg ekkor vette az első számot, akkor február elején annak mindössze csak egy részletét kaphatta meg. A részlet elküldésének magyarázataképpen pedig a legkézenfekvőbb azt feltételeznünk, hogy ekkor és ezáltal kérte Kazinczy Prónay beleegyezését ahhoz, hogy annak magáncéllal írott levelét nyilvánosságra hozza az Orpheusban.
Megjelenés
~; KazLev. I. 189–190.
Váczy János a kéziratból közölte a levelet. Kazinczy ehhez képest némileg módosított a helyesíráson, és stilisztikai javításokat végzett, valamint elhagyott két nagyobb részt az Orpheus-beli közlésben:
1. a második sor gondolatjelei helyén a következők állnak: „dicsőségre mért létemet, fényesen ellőálatnom! ha kisebb nem volnék, mind ezen szeretet tulajdonságok be vételére. De mit is várhat az Ur egy Tótos Vallásu, és születésű embertűl egyebet; hanem onant, honant eredet Magyaros indulat mellett is, a tehetetlenségnél, mulasztott vágyódást.”
2. utóirat: „Tiszt. Professor Szabó Urat is különösen tisztelem. Mézes folyamatya Verseinek, igen hódító. Negyedenként ki bocsájtandó diszes Munkáit az Uraknak, nagy köszönettel fogom venni: csak méltóztassanak árát előre tuttomra adatni.”
Szakirodalom
Bíró 127–131.