Az Illuminatióra.
A’ kit tiszteltetni akar jó Királyunk,
A’ ki nekünk reményt, díszt, örömet hozott,
Ime közöttünk van. Eloszlott homályunk,
’S éjszakánk általa nappallá változott.
A’ Vármegye háza Frontonjára.
Eszterházinak itt Malonyai leve társa. Hegyaljánk
’S a’ Tisza ’s a’ Beszkédi hegyek tapsolva fogadják
A’ nagy Kormányzót, ’s vígasság tölti-el Ujhelyt.
Körömnél.
Örvendez a’ Sajó, ’s zúgnak víg habjai,
Midőn szélére lép a’ nagy Malonyai.
Szép folyam, hozzd-által Zemplény’ határára,
Csókolgassd
*<’S>csókol<ják>gassd Ráírással jav., a sorkezdővé vált betű kicsi maradt, em.
nyomait, ’s
*’s Utólag toldva a két szó közé.
add neki tudtára,
Hogy a’ kies Megye repes örömébe,
*örömébe<n>,
Lelkes Kormányzóját fogadván kebelébe.
*kebelébe<n>.
A’ Szála eggyik ajtaja felett.
Fényt szív ád, ’s tudomány, és isteni elme:
<De születés ’s birtok azt a’ fényt nevelik.> De nagy nem ’s nagy birtok a’ nagy
<Zemplénynek Rendjei ez helytt> fényt neveli.
<Kormányzójában Zemplény azt tiszteli> Kormányozójában Zemplény azt
A’ ki mind ezekkel lett néki szerelme.
tiszteli,
*A többszörösen javítgatott, majd áthúzott sorok mellé került a véglegesnek szánt megoldás.
A’ Szála’ másik ajtaja felett.
Kitöltve látod itt kürtjét a’ Bővségnek,
Külső képét azon belső elsőségnek,
Melly által az szerzé
*<kapja> szerzé Az áth. szó fölé írva.
fényes érdemeit,
A’ ki itten öszve gyűjté
*<itt maga körül látja> itten öszve gyűjté Az áth. rész alá írva.
vendégeit.