Körömnél a’ Hídasra.
[Kézy Mózes verse Kazinczy átdolgozásában]
Örvendez a Sajó, zúgnak víg habjai,
Midőn szélére ér a’ nagy Malonyai.
Szép folyó, vidd által Zemplény’ határára,
Csókolgassd nyomait, ’s add neki tudtára,
Hogy a’ kies Megye repes örömébe’
Lelkes Kormányzóját fogadván keblébe.
A’ Vármegye-háza’ kapuja felett.
Eszterházynak itt Malonyai leve társa, Hégyaljánk,
’S a’ Tisza ’s a’ Beszkédi hegyek tapsolva fogadják
A’ nagy Kormányzót, ’s vígasság tölti-el Újhelyt.
A második Ebédlő ajtaja felett.
Kitöltve látod itt kürtjét a’ Bővségnek,
Külső képét azon belső elsőségnek,
Melly által az szerzé fényes érdemeit,
A’ ki itten öszvegyűjté vendégeit.
A’ Zsidók’ Diadalmi kapuja felett.
Igy tiszteltetik az, a’ kit a’ Király akar megtiszteltetni.