Szánlak títeket, szent fényei az égnek,
Szépek vagytok, és tisztán ragyogtok,
Fényt lövelltek a’ csüggedt hajósra,
S még sem vesztek bért nagy Isteninktől,
Mert nem ismer kebletek szerelmet.
Ti tartózhatatlanúl vonattok
A’ Hóráktól végig a’ nagy égen.
Melly hosszu útat jártatok meg immár,
A’ miolta Kedvesem’ keblében
Títeket feledlek és az éjfélt!