HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ TISZTÚLÁS’ INNEPE.
Az Ungnál. 886. eszt.
A’ nép.
Érettünk küzd, értünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene,
Segéli az elnyomottakat,
S elnyomja az elnyomót!

A’ jósok.
Bízzál te benne, hű sereg,
Rád néki gondja van.
Segéli az elnyomottakat,
S elnyomja az elnyomót!

Együtt.
Segéli az elnyomottakat
A’ harcz’ nagy Istene.
Ránk gondja volt, ránk gondja lesz,
S elnyomja az elnyomót!

Az oltár’ szűze.
Az agg erdőben aludtam el*
aludtam<->el Utólag kihúzva.
Eggy lombos tölgynek alatta.
Zaj támada az agg tölgy’ lombjai közt,
S elverte szememről álmomat.

Idegen raj űlte meg*
űlte<->meg Utólag kihúzva.
a’ magas
Tölgy’ gallyait, eggy tömött gerezd.
S a’ régi lakók kirohantak
Elűzni szelíd vendégeiket.

Dühösen folyt a’ küzdők között
A’ vércsata, hulltak sergeik.
De most szeretetté vála tusájok,
S a’ két raj eggy rajjá leve.

A’ fő-pap.
Tisztúljatok-meg! vár az Ung,
Újabb hazátok’ szép folyamja.
Nem nyér segélyt a’ szennyezett,
Nem, a’ ki más’ tulajdonát,
Hölgyét, cselédit, barmait,
Orúl vagy nyilt arcczal rabolja.
Nem, a’ ki csal; nem, a’ ki jobbját
Felének avagy ellenének
Mosolygva nyújtja, s másfelől
Mérges nyilat fúr oldalába.
Nem, a’ ki jámbor szenvedőnek
Enyhítni rest gyötrelmeit.
A’ szenvedő Isten’ sajátja,
S az érte mindég bosszút áll,
Bosszút a’ bántón. Tisztúljatok!*
Utána utólag olvashatatlanul áth. sor.
Tisztuljatok, megszennyezettek,
Tisztúljatok-meg! vár az Ung!

Fegyvernek.
Ártatlan’ vére Balambert,
S a’ nagy erejű Csaratont, Ödönt,
És téged, dicső Etelyénk, soha nem fertőze meg.*
fertőze<->meg Utólag kihúzva.
A’ hős nem fenevad; védi szabadjait,
S másnak szabadját tiszteli.

Ötöly így fut, elhagyott hazánk’
Bérczeinek kevély nagy fija,
Szelíden s áldást hozva medreiben.
De ha szirtek gátlják a’ szabad’ menését,
Kicsap a’ mederből, s ront s pusztít haragja.*
Eme első két szakasz mellett német nyelvű szedési utasítás.

Arpád, a’ pálcza tiéd, tied*
tied Az e fölött áth. ékezet.
a’ kard és az ércz paizs;
Szabad nép adta, s önkényt, azt kezedbe,
Magáért és nem magadért.
Viseld, fija s atyja néki, és a’ szép örökbe,
Etelyénk hagyá mireánk, te légy vezérünk.

Mind.
Érettünk küzd, értünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene,
Segéli az elnyomottakat,
S elnyomja az elnyomót!