A’ Nép.
Érettünk küzd, érttünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene.
Segéli az elnyomottakat,
’S elnyomja az elnyomót.
A’ Jósok’ Karja (Chor der Priester)
Bízzál te benne, hív Magyar,
Rád néki gondja van;
Segéli az elnyomottakat,
’S elnyomja az elnyomót.
Mindnyájan.
Érettünk küzd, érttünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene.
Ránk gondja volt, ránk gondja lesz,
’S elnyomja az elnyomót.
Az Oltár’ Szűze.
Az agg erdőben aludtam-el
Eggy lombos tölgynek alatta;
Zaj támada az agg tölgy’ lombjai köztt,
’S elverte szememről álmomat.
Idegen raj űlte-meg a’ magas
Tölgy’ gallyait, eggy szőlőgerezd;
’S a’ régi lakók kirohantak
Elűzni szelíd vendégeiket.
Dühösen folyt a’ küzdők között
A’ vércsata; húlltak sergeik;
De most szeretetté vála tusájok,
’S a’ két raj eggy rajjá leve.
A’ Fő-Jós. (Jós soviel als Wahrsager)
Tisztuljatok-meg! vár az Ung.
Nem nyér segélyt a’ szennyezett; Befleckte.
Nem az, ki más’ tulajdonát
Hölgyét, cselédit, barmait,
Orúl vagy nyilt arcczal rabolja; Or, Dieb.
Nem a’ ki csal, nem, a’ ki jobbját
Felének, avvagy ellenének (Freund oder Feind)
Mosolygva nyújtja, ’s másfelől
Mérges nyilat fúr oldalába.
Nem, a’ ki jámbor szenvedőnek
Enyhítni rest gyötrelmein,
’S elfagyva látja folyni könnyét.
A’ szenvedő az Istené.
’S ez bosszút áll a’ Szenvedőért
A’ bántón bosszút. Tisztúljatok-meg!
A’ Fegyvernek. (Der Herold)
Ártatlan’ vére Balambert, Csaratont és Ödönt,
És téged, dicső Etelyénk, soha meg nem fertéze.
A’ hős nem fenevad, védi szabadjait,
’S a’ más’ szabadját (die Rechte) tiszteli.
Etely (der Fluß) így fut a’ bérczek’ kevély fija,
Szelíden ’s áldást hozva medreiben.
De ha szirtek’ gátlják a’ szelíd’ futását,
Kicsap a’ mederből, ’s ront ’s pusztít haragja.
Arpád, a’ pálcza tiéd, tied
*tied Az e fölött áth. ékezet.
a’ kard és az ércz paizs.
Szabad nép adta, ’s önkénytt, azt kezedbe.
Viseld, feje ’s atyja néki, ’s azt a’ szép örökbe,
Etelyénk reánk hagyá, – te vezessd.
*<légy vezérünk> vezessd.
Csengye.*Csen<y>gye. Ráírással jav.
ein Mädchen. Tochter des Árpád.
Fürtözve van a’ tölgy’ gallyaival
*a’ <gally> tölgy’ gallyaival
Atyám’ láncsája ’s a’ ragyogó sisak.
Kezeim szeldelték a’ tölgy’ gallyait,
Az ártatlan’ kezei.
Atyám nekem ő, és társainak;
Szeret engem, szereti társait. unvollendet.