1820 A |
1822/1823 B |
1830–1831 D |
|---|---|---|
A’ Nép.
Érettünk küzd, érttünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene.
Segéli az elnyomottakat,
’S elnyomja az elnyomót.
A’ Jósok’ Karja (Chor der Priester)
Bízzál te benne, hív Magyar,
Rád néki gondja van;
Segéli az elnyomottakat,
’S elnyomja az elnyomót.
Mindnyájan.
Érettünk küzd, érttünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene.
Ránk gondja volt, ránk gondja lesz,
’S elnyomja az elnyomót.
Az Oltár’ Szűze.
Az agg erdőben aludtam-el
Eggy lombos tölgynek alatta;
Zaj támada az agg tölgy’ lombjai köztt,
’S elverte szememről álmomat.
Idegen raj űlte-meg a’ magas
Tölgy’ gallyait, eggy szőlőgerezd;
’S a’ régi lakók kirohantak
Elűzni szelíd vendégeiket.
Dühösen folyt a’ küzdők között
A’ vércsata; húlltak sergeik;
De most szeretetté vála tusájok,
’S a’ két raj eggy rajjá leve.
A’ Fő-Jós. (Jós soviel als Wahrsager)
Tisztuljatok-meg! vár az Ung.
Nem nyér segélyt a’ szennyezett; Befleckte.
Nem az, ki más’ tulajdonát
Hölgyét, cselédit, barmait,
Orúl vagy nyilt arcczal rabolja; Or, Dieb.
Nem a’ ki csal, nem, a’ ki jobbját
Felének, avvagy ellenének (Freund oder Feind)
Mosolygva nyújtja, ’s másfelől
Mérges nyilat fúr oldalába.
Nem, a’ ki jámbor szenvedőnek
Enyhítni rest gyötrelmein,
’S elfagyva látja folyni könnyét.
A’ szenvedő az Istené.
’S ez bosszút áll a’ Szenvedőért
A’ bántón bosszút. Tisztúljatok-meg!
A’ Fegyvernek. (Der Herold)
Ártatlan’ vére Balambert, Csaratont és Ödönt,
És téged, dicső Etelyénk, soha meg nem fertéze.
A’ hős nem fenevad, védi szabadjait,
’S a’ más’ szabadját (die Rechte) tiszteli.
Etely (der Fluß) így fut a’ bérczek’ kevély fija,
Szelíden ’s áldást hozva medreiben.
De ha szirtek’ gátlják a’ szelíd’ futását,
Kicsap a’ mederből, ’s ront ’s pusztít haragja.
Arpád, a’ pálcza tiéd, tied*
tied Az e fölött áth. ékezet. a’ kard és az ércz paizs.Szabad nép adta, ’s önkénytt, azt kezedbe.
Viseld, feje ’s atyja néki, ’s azt a’ szép örökbe,
Etelyénk reánk hagyá, – te vezessd.*
<légy vezérünk> vezessd.
Csengye.*
Csen<y>gye. Ráírással jav. ein Mädchen. Tochter des Árpád.Fürtözve van a’ tölgy’ gallyaival*
a’ <gally> tölgy’ gallyaival
Atyám’ láncsája ’s a’ ragyogó sisak.
Kezeim szeldelték a’ tölgy’ gallyait,
Az ártatlan’ kezei.
Atyám nekem ő, és társainak;
Szeret engem, szereti társait. unvollendet.
|
A’ sereg.
Érettünk küzd, érttünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene;
Segéli az elnyomottakat,
’S elnyomja az elnyomót!
A’ jósok.
Bízzál te benne, hű sereg,
Rád néki gondja van;
Segéli az elnyomottakat,
’S elnyomja az elnyomót!
Eggyütt.
Érettünk küzd, érttünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene;
Segéli az elnyomottakat,
’S elnyomja az elnyomót!
Az Oltár’ Szüze.
Az agg erdőben aludtam-el,
Eggy lombos tölgynek alatta;
Zaj támada az agg tölgy’ lombjai köztt,
’S elverte szememről álmomat.
Idegen raj űlte-meg a’ magas
Tölgy’ gallyait, eggy tömött gerezd;
’S a’ régi lakók kirohantak
Elűzni szelíd vendégeiket.
Dühösen folyt a’ küzdők között
A’ vér’ csatája; hulltak sergeik.
De most szeretetté vála tusájok,
’S a’ két raj eggy rajjá leve.
A’ Fő Jós.
Tisztúljatok-meg! vár az Ung,
Új honnotoknak szép folyamja.
Nem lél segélyt a’ szennyezett;
Nem, a’ ki a’ más tulajdonát,
Hölgyét, cselédit, barmait,
Orúl vagy nyilt arcczal, rabolja.
Nem, a’ ki csal; nem, a’ ki jobbját,
Felének avvagy ellenének,
Mosolygva nyujtja, ’s másfelől
Mérges nyilat fúr oldalába.
Nem, a’ ki jámbor szenvedőnek
Enyhítni rest gyötrelmeit,
’S elfagyva látja folyni könnyét.
A’ szenvedő az Istené,
’S ez bosszút áll a’ szenvedőért,
A’ bántón bosszút. Tisztuljatok-meg!
A’ Fegyvernek.
Ártatlan vére Balambert, Csaratont és Ödönt
És téged, dicső Etelyénk, soha meg nem fertőze.
A’ hős nem fenevad: védi szabadjait,
’S másnak szabadját tiszteli.
Etely így fut, a’ bérczek’ kevély nagy fija,
Szelíden ’s áldást hozva medreiben.
De ha szirtek gátlják a’ szelíd’ futását,
Kicsap a’ mederből, ront, pusztít haragja.
Arpád! a’ pálcza tiéd, tied a’ kard és az ércz paizs;
Szabad Nép adta, ’s önkénytt, azt kezedbe.
Viseld, feje ’s atyja neki, ’s azt a’ szép örökbe,
Etelyénk, a’ mi Etelyénk! hagyá reánk, te légy Vezére.
Eggyütt.
Érettünk küzd, érttünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene!
Ránk gondja volt, ránk gondja lesz,
’S elnyomja az elnyomót!
| A’ nép.
Érettünk küzd, értünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene,
Segéli az elnyomottakat,
S elnyomja az elnyomót!
A’ jósok.
Bízzál te benne, hű sereg,
Rád néki gondja van.
Segéli az elnyomottakat,
S elnyomja az elnyomót!
Együtt.
Segéli az elnyomottakat
A’ harcz’ nagy Istene.
Ránk gondja volt, ránk gondja lesz,
S elnyomja az elnyomót!
Az oltár’ szűze.
Az agg erdőben aludtam el*
aludtam<->el Utólag kihúzva.
Eggy lombos tölgynek alatta.
Zaj támada az agg tölgy’ lombjai közt,
S elverte szememről álmomat.
Idegen raj űlte meg*
űlte<->meg Utólag kihúzva. a’ magasTölgy’ gallyait, eggy tömött gerezd.
S a’ régi lakók kirohantak
Elűzni szelíd vendégeiket.
Dühösen folyt a’ küzdők között
A’ vércsata, hulltak sergeik.
De most szeretetté vála tusájok,
S a’ két raj eggy rajjá leve.
A’ fő-pap.
Tisztúljatok-meg! vár az Ung,
Újabb hazátok’ szép folyamja.
Nem nyér segélyt a’ szennyezett,
Nem, a’ ki más’ tulajdonát,
Hölgyét, cselédit, barmait,
Orúl vagy nyilt arcczal rabolja.
Nem, a’ ki csal; nem, a’ ki jobbját
Felének avagy ellenének
Mosolygva nyújtja, s másfelől
Mérges nyilat fúr oldalába.
Nem, a’ ki jámbor szenvedőnek
Enyhítni rest gyötrelmeit.
A’ szenvedő Isten’ sajátja,
S az érte mindég bosszút áll,
Bosszút a’ bántón. Tisztúljatok!*
Utána utólag olvashatatlanul áth. sor.
Tisztuljatok, megszennyezettek,
Tisztúljatok-meg! vár az Ung!
Fegyvernek.
Ártatlan’ vére Balambert,
S a’ nagy erejű Csaratont, Ödönt,
És téged, dicső Etelyénk, soha nem fertőze meg.*
fertőze<->meg Utólag kihúzva.
A’ hős nem fenevad; védi szabadjait,
S másnak szabadját tiszteli.
Ötöly így fut, elhagyott hazánk’
Bérczeinek kevély nagy fija,
Szelíden s áldást hozva medreiben.
De ha szirtek gátlják a’ szabad’ menését,
Kicsap a’ mederből, s ront s pusztít haragja.*
Eme első két szakasz mellett német nyelvű szedési utasítás.
Arpád, a’ pálcza tiéd, tied*
tied Az e fölött áth. ékezet. a’ kard és az ércz paizs;Szabad nép adta, s önkényt, azt kezedbe,
Magáért és nem magadért.
Viseld, fija s atyja néki, és a’ szép örökbe,
Etelyénk hagyá mireánk, te légy vezérünk.
Mind.
Érettünk küzd, értünk csatáz
A’ harcz’ nagy Istene,
Segéli az elnyomottakat,
S elnyomja az elnyomót!
|