Első tárgya, Meczén, Múzámnak, ’s majdan utolsó.
Engem akarsz e megint, kit elégszer láttatok, a’ ki
Megnyertem botomat, berekeszteni régi körömbe?
Sem kedvem, sem időm már mint volt. Herculeszének
Hagyta falán kardját Véján, ’s szuglyába vonúlt-meg,
Hogy ne könyörgje kegyét a’ népnek színje’
Vájt füleimben cseng eggy szózat: Csapd-el öregsző
Tátosodat, nehogy orra essék, ’s szégyenbe borítson.
Most hát elhányom versem’ ’s játékimat
Azt keresem mi szabad ’s illő, ’s
*Utólag toldva a sorba.
neki fekszem egészen.