Első tárgya, Meczén, Múzámnak, ’s majd legutolsó!
Engem akarsz e megint, kit eléggé láttatok, a’ ki
Megnyertem botomat, berekeszteni régi körömbe.
Sem kedvem sem erőm már mint volt. Herculeszének
Hagyta falán kardját Véján, ’s szuglyába vonúla,
Hogy ne könyörgje kegyét a’ népnek színje’ …
Vájt füleimben cseng eggy szózat: Csapd-el öregsző
Tátosodat, nehogy orra essék, ’s szégyenbe borítson.
Most hát elhányom versem játékimat, és csak
Azt keresem mi szabad ’s illő, ’s neki fekszem egészen.