Első tárgya, Meczén, Múzámnak, ’s eggykor utolsó!
Engem akarsz e megint, kit eléggé láttatok, a’ ki
Megnyertem botomat berekeszteni régi körömbe?
Sem kedvem sem időm nem mint volt. Herculeszének
Hagyta falán kardját Véján, ’s szuglyába vonúlt-meg,
Hogy ne könyörgje kegyét
*könyörgje <tovább> kegyét
a’ népnek színje’ …
Vájt füleimben cseng eggy szózat: „Csapd-el öregsző
Tátosodat, ne hogy orra essék, ’s szégyenbe borítson.”
*A záró idézőjel hiányzik, pótoltuk.
Most hát elhányom versem ’s játékimat …
Azt keresem mi szabad (was recht ist – mert Horátz nem speculativ.
Philos. volt, ’s a’ Verum sokszor áll a’ rectum, justum helyett)
’s illő, ’s neki fekszem egészen,
Gyűjtök, gyűjtögetek – – – –